🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > Antall
következő 🡲

Antall József (Bp., 1932. ápr. 8.-Bp., 1993. dec. 12.): a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. - Apja id. Antall József (1896-1974) jogász, politikus, anyja Szűcs Irén (1905-91). Anyai nagyapja X. Piustól 1909: a Nagy Szent Gergely Rend lovagja kitüntetést kapta. Fülepp Klárával kötött házasságából ~nak 2 fia született: György és Péter. - Apja az I. vh-s frontszolgálat és hadifogság után lépett min-i szolg-ba. Teleki Pál miniszterelnök bízta meg kormánybiztosként (1939-44) a menekültügyek intézésével; belügyminiszteri tanácsosként nemcsak az erdélyi, a lengyel, a francia, a brit, az orosz, az olasz, a zsidó stb. menekültek és szökött hadifoglyok, a kibombázott német gyermekek ellátását irányította, hanem támogatta a lengyel Honi Hadsereg katonáit, segítette a szövetségesek támaszpontjaira való megszöktetésüket. Magyarország német megszállása után, 1944.IV: a Gestapo letartóztatta, majd a fegyverszüneti kísérlet előtt, 1944 őszén szabadlábra helyezték más politikai foglyokkal együtt. Az ideiglenes nemzeti kormányban Nagy Ferenc újjáépítési miniszter mint államtitkárt a minisztérium megszervezésével bízta meg. Az első két koalíciós kormányban Tildy Zoltán, majd Nagy Ferenc miniszterelnöksége idején (1945-46) az újjáépítési miniszteri tárcát töltötte be, ill. ideiglenesen ellátta a pénzügymin-i teendőket is (1946. IV-IV.). - ~ a bpi Piarista Gimn-ban végezte tanulmányait (1942-50). A piarista nevelés - immáron családja harmadik nemzedékénél - meghatározó volt életére, ami nemcsak a liberális kereszténydemokráciához, hanem a szilárd nemzeti elkötelezettséghez is jó alapot adott. A korábbi természettudományi, mezőgazdasági érdeklődés után 15-16 éves korában fordult a történelem, az irodalomtörténet és a szociológia irányába. Az ELTE Bölcsészettudományi, ill. Állam- és Jogtudományi Karának 12 évig volt előbb nappali (1950-54), majd kiegészítő szakos hallgatója. Történelem-magyar nyelv és irodalom szakon középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi, muzeológusi diplomát szerzett. Egyetemi szakdolgozatát Eötvös József népisk-i pol-járól, bölcsészdoktori dissz-ját Eötvös politikájáról és az 1867-es kiegyezés előkészítéséről írta. Az egyetemen néprajzi, antropológiai, jogi, közgazdasági és orientalisztikai tárgyakat is hallgatott. - A Magyar Orsz. Levéltárban kezdte szolgálatát (1954-55), majd a Pedagógiai Tud. Int. kutatója lett. A levéltári kutatómunkát és a különböző kutatóintézetekkel megbízásos munkaviszonyát gimnáziumi tanárként is megtartotta. Az Eötvös József Gimnázium tanáraként már 1956 tavaszától részt vett diákjaival a politikai eseményekben, összehívta az első diákparlamentet, részt vett 1956. október 6-án a Batthyány-örökmécsesnél lezajlott tüntetésen, majd az október 23-i tüntetésen, annak valamennyi fontos színhelyén. A forradalom aktív résztvevője, egyik alapító tagja a később emigrációban tevékenykedó kereszténydemokrata szervezetnek (Keresztény Ifjúsági Szövetség). Vezetése alatt került sor a Független Kisgazdapárt országos székházának elfoglalására, a fegyveres csoport (később nemzetőrség) megszervezésére. X.31: a Kisgazdapárt intézőbizottsága felkérésére Veszprém m-be ment, hogy az ott tartózkodó id. Antall Józsefet Budapestre hozza. Több pol. gyűlésen elmondott beszédet követően X.1: tértek vissza a főv-ba. ~t távollétében megválasztották az Eötvös József Gimn. forr. bizottsága elnökévé is. A következő napokban a Kisgazdapárt, ill. a kormány részére végzett munkát, több alkalommal tartózkodott a Parlamentben. Részt vett a különböző pol. tervezetek elkészítésében majd ezek alapján a forr. és szabadságharc leverését követő pol. kibontakozási tervezeteknek is egyik megfogalmazója. Több pol. és diplomáciai akció résztvevője volt. A szovjet csapatok visszatérése után Kovács Béla államminiszter, a kisgazdapárt megválasztott elnöke is az Antall családnál lakott. Otthonuk így hetekig a politikai élet egyik színhelye volt. - A forr. leverése után a szovjet és a magyar hatóságok letartóztatták, szabadlábra helyezését követően is folyamatosan kihallgatták és vizsgálatot folytattak ellene. Előbb fegyelmi eljárással áthelyezték a Toldy Ferenc Gimnáziumba, majd 1959: eltiltották a tanítástól. Ennek indokaként rövid összegzésben megállapították, hogy „pol. magatartása miatt nem alkalmas pedagógus pályára. A többpártrendszer híve, a szovjet csapatok kivonását és az ország függetlenségét követelte.” Később engedélyezték könyvtárosi állásba történő elhelyezkedését (1960-62). Az amnesztia-rendelkezések után kérte a tanári pályáról való eltiltásának fölülvizsgálatát. Engedélyt kapott arra, hogy a felnőttoktatásban részt vegyen (1962-64). Az 1957. évi publikációs tilalom után 1963-tól jelenhettek meg újra saját nevén tudományos dolgozatai és cikkei. 1968: a „prágai tavasz”, majd 1981: a lengyelországi rendkívüli állapot kihirdetése idején ismét szigorított megfigyelés alá helyezték. Történészként - folytatva politika-, művelődéstörténeti munkásságát is - orvostörténelmi szakterületen helyezkedett el (1964) mint tudományos kutató. Kiemelkedő szerepe volt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltár megszervezésében, annak nemzetközi elismertségű intézetté tételében. Tud. főmunkatársként, igazgatóhelyettesként, főigazgatóhelyettesként (mb. főigazgató), 1984-től egészen miniszterelnökké történt megválasztásáig huszonöt évet töltött el főigazgatóként az int-ben.

- Tudományos és szakirodalmi munkássága, intézetvezetői tevékenysége mellett a Magyar Orvostörténelmi Társaság főtitkárává majd elnökévé választották. Az Orvostörténeti Közlemények szerkesztője, majd főszerkesztője volt (1968-90). A magyar politika-, művelődéstörténet területén elsősorban a 19. sz. kutatója a nemzeti önállóságért és az ország modernizációjáért folytatott küzdelem tárgykörében, hasonlóan az orvostörténelem területén. Több könyve, több mint háromszáz dolgozata jelent meg itthon és külföldön (több nyelven). Tagjává választotta a Nemzetközi Orvostörténeti és a Gyógyszerésztörténeti Akadémia, alelnökévé a Nemzetközi Orvostörténelmi Társaság. Több nemzetközi és hazai akadémiai bizottág tagja, ill. elnöke volt. Számos külföldi kitüntetése és elismerése mellett tudományos kutatói tevékenysége, intézetszervező munkája és két nemzetközi tudományos kongresszus (1974, 1981) elismeréseként - többek között - a Weszprémi István-, a Semmelweis-, a Móra Ferenc-, a Zsámboki János-emlékérmekkel, a Munka Érdemrend arany fokozatával (1982) tüntették ki. - Nyugati országba szóló útlevelet 1974-ben kapott először, amikor Svájcba, majd a Német Szövetségi Köztársaságba hívták meg, és több egyetemen (Düsseldorf, Marburg, Köln, Bonn, München stb.) tartott előadást. Külföldi meghívásai, elismerése és széles körű kapcsolatai segítséget nyújtottak az 1980-as években újra kibontakozó pol. tevékenységéhez. Alkalma volt találkozni nemzetközi hírű tudósokkal, egyetemi tanárokkal, politikusokkal és magas rangú katonákkal, gazdasági és pénzügyi vezetőkkel is. - A Magyar Demokrata Fórum rendezvényein 1988 elejétől vett részt, beleértve a tüntetéseket is (1987: az 1. lakitelki találkozó idején nem tartózkodott itthon). A 2. lakitelki találkozón, 1988. IX: lett a szervezetté alakult MDF alapító tagja. - A demokratikus pártkeretek kialakulásáig részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésének előkészítésében is, fölkérték a főtitkári tisztség elvállalására. Hasonlóan fölajánlotta a főtitkári tisztséget az 1989 tavaszán újjászervezett Kereszténydemokrata Néppárt is. Kezdettől fogva - hasonlóan az 1956: vallott felfogásához - célul tűzte ki egy középpárt, ill. pártkoalíció megteremtését. A kisgazdapárthoz, az 1956-os Petőfi Párthoz (Nemzeti Parasztpárt), a Kereszténydemokrata Néppárthoz fűződő kapcsolata segítette a koalíció megszervezését. Az MDF-en kívül más pártnak nem volt a tagja. Az MDF I. országos gyűlésén - ahol a bevezető pol. előadást tartotta - nem fogadta el az elnökségi tagságot, így az Ellenzéki Kerekasztal ülésein, ill. az 1989. VI. 13. és IX. 18. közötti tárgyalásokon párttisztség nélkül volt az MDF egyik fődelegátusa. 1988-tól állandó meghívott tagja volt az elnökségnek és a választmánynak. (Egyébként tagja volt a kerekasztal-tárgyalások másik résztvevőjének, a Bajcsy-Zsilinszky Társaságnak is, amelynek elnöki tisztségére is fölkérték.) Párttisztséget csak akkor vállalt, amikor a tárgyalások sikeres befejezése után sor került az MDF II. országos gyűlésére, ahol elnökké választották. Igen fontosnak tartotta a magyar pártok - elsősorban a centrumerők - nemzetközi kapcsolatainak a kialakítását. Ezért már 1989 nyarán előzetes megállapodást kötött az Európai Demokratikus Unió (EDU) vezetőivel, hogy a későbbi három koalíciós pártot (MDF, FKgP, KDNP) együttesen fölveszik. Hasonlóan készítette elő a Kereszténydemokrata Internacionáléval való együttműködést. Később az EDU alelnökévé választották (1990). Közben az Emberi Jogok Ligájának (1988), valamint az Európa Mozgalom - melynek alelnökévé választották (Genf, 1989) - magyarországi szervezetének megszervezésén is dolgozott. Európa egységéért folytatott tevékenységéért, Magyarország európai kapcsolatainak kiszélesítéséért Robert Schuman-díjjal tüntették ki (Strasbourg, 1991). - Az 1990. évi országgyűlési választásokon pártja bp-i listáján szerzett mandátumot. 1990. V. 2-től kormányra kerüléséig az MDF képviselőcsoportjának a vezetője lett. 1990. V. 3: Göncz Arpád ideiglenes köztársasági elnöktől - mint a választásokon győztes legnagyobb parlamenti párt vezetője - kormányalakítási megbízást kapott. Kormányalakítási tárgyalásait megelőzte az MDF-SZDSZ megegyezés (1990. IV. 29.), amely az ország kormányzati stabilitását biztosította. - A három párt (MDF, FKgP, KDNP) koalíciós megállapodásán alapuló kormányát és programját 1990. V. 22: mutatta be az újonnan megválasztott Parlamentnek. V. 23: este az Országgyűlés megválasztotta a Magyar Köztársaság miniszterelnökévé és elfogadta kormányprogramjának irányelveit. s.k.


Antall József, kisjenői, id. (Oroszi, Veszprém vm. 1896. márc. 28.–Bp., 1974. júl. 24.): politikus. – Szülők: Lajos (1875–1936) gazdálkodó, Balogh Irma, neje Szűcs Irén, fiuk József (1932–1993) muzeológus, min. eln. – Az el. isk. Orosziban, Borszorcsökön, a középisk. Lőcsén és a bpi piar. gimn. végezte. 1914–23: Bpen joghallg., közben 1915–18: katona, a hadifogságból 1918: tért haza. 1923: jogot végzett. A VKM majd a Pénzügymin. ill. a Vámhivatal, 1928: a Népjóléti és Munkaügyi Min. min. tan., annak megszűnte után, 1932: a Belügymin. oszt. tanácsosa, a BM IX. üo. főnökeként, 1939–44: menekültügyi kormánybiztos, a lengyel polgári és katonai menekültek, köztük sok száz cserkész ellátásának vezetője.. – 1931: az ellenzéki Független Kisgazdapárt (FKgP) tagjaként részt vett Veszprém vm. közéletében, 1939: a vm. that. biz. tagja. 1939. IX: a hazánkba menekült lengy-ek fogadását és ellátását irányította. →Varga Béla plnos segítségével Balatonbogláron lengy. gimn-ot szerveztek (a háború alatt az egytlen Eu-ban). Munk-a Dóró Gábor cserkésztiszt a menekült lengy. cserkészeket ideigl. a Hárshegyi-cserkészparkban helyezte el. Innen segítették őket tovább Balatonboglárra vagy külf-re. Gondoskodtak az erdélyi és bukovinai menekültekről, ném. hadifogolytáborok több ezer fr., ang., amerikai, szovjet szökevényéről, s a lebombázott ném. városokból Mo-ra hozott gyermekekről. A menekülteknek hamis papírokat adtak, ezzel ezrek életét mentették meg. 1943–44: a Kállay-kormány alatt részt vett az eleve kudarcra ítélt béketapogatózásokban. Együttműködött a lengy. ellenállási mozg-mal. 1944. III. 19: a ném. megszállás után azonnal lemondott, ezután a Gestapo letartóztatta; a Lakatos-kormány ellenzéki pol-aival együtt IX: szabadult. A szovjet megszálláskor Orosziban lakott 1945. V: a Népgondozó Hiv. vez-je, V. 24 XI. 15: az Újjáépítési Min. adminisztratív államtitkára, a Tildy-, majd a Nagy Ferenc-kormányban 1945. XI. 15–1946. VII. 20: újjáépítési min.. 1946. III.–IV: ideigl. megbízva a Pénzügymin. vez-sével. 1945. XI. 4.: kisgazda programmal Veszprém vm. nemz.gyűl. képviselője, a törv.hozás pol. biz. tagja. 1946. VII.1950 elejéig az FKgP főállású pártig-ja, 1946. IX. 10.–1947. IX. 11: pol. biz. tagja is. 1946–48: a M. Vöröskereszt eln-e is. 1947 nyarán a →kékcédulás választások idején az FKGP választási biz. eln-e. VIII. 31: az FKgP Somogy vmi listán ogy. képviselővé választották. 1948. IV. 17: újra az FKGP Pol. Biz. tagja, XI: az FKgP nevében támogatta s Főv. Közmunkák Tanacsa, 1949. I: a Közigazgatási Bíróságok megszüntetését. 1947 végétől a párt gazd. biz. tagja. 1949. V: „népfront” választásokon is mandátumot kapott; a M. Külforgalmi Rt. eln-e, a M. Árubeszerzési és Fogyasztási Szövetk. igazg., a Lengy.-M. Keresk. Kamara tagja. – 1949. végétől(?) nem vállalt állást, nyugdijából, nyelvórákból s a család somlói szőlőskertjének jövedelméből élt. 1956. X. 30: távollétében az FKgP pártigazgatójává s az intézőbiz. tagjává választották. Az 1962. é. →részleges közkegyelemig többször kihallgatták, tanúként bírósági tárgyalásokra idézték, de nyugdíját meghagyták. – Emlékét Varsóban emléktábla, Orosziban szobra őrzi. Számos hazai és a legmagasabb lengyel kitüntetések tulajdonosa.– M: Menekültek menedéke. Emlékek és iratok, egy m. humanista a 20. sz-ban. S.a.r. Kapronczay Károly. Bp., 1997. (Mundus-emlékiratok) Bo.J.–Fe.Má.–88

Sziklay 1941:425. – Gyászjel. – Várkonyi Endre: Menekültek patrónusa dr. Antall József. Történelem jelenidőben. Bp., 1977. – Bölöny 1992: 254. – Nemz.gyűl. alman. 1945. XI. 29–1947. VII. 25. Bp., 1999:23. [A fő műveiként említett: Az "Egri norma", vagy újabban „Magyar norma" néven szereplő szegénygondozás ismertetése. Bp., 1938. – Lengyel menekültek Mo-on a háború alatt. Tanulmányok. Bev. és szerk. Bp.. 1946. vsz. kz-ban maradt, mert a M. kvészet 1921–1944 ill. az 1945–1960 köteteiben nincs!] –Lubczyk, Grzegorz: A Lengyel Wallenberg. Henryk Slawik és idősebb Antall józsef története, Bp., 2004. – Uő.: Henryk Slawik – három nemzet elfelejtett hőse, (benne id. Antall József-el ápolt kapcsolata) Bp., 2009.

Antall József, 1974-ig ifj. (Bp., 1932. ápr. 8.–Bp., 1993. dec.12.): miniszterelnök. Lásd MKL I:309. – Piar. cserkész volt, 1990–93: a Piar. Diákszöv. díszelnöke. 1993: nagy betegen, ő nyitotta meg a IV. →gödöllői dzsembori Emléktáborát. A Piar. Gimn-ban (Bp., VIII., Mikszáth tér) emléktáblája, szobra az Orvostört. Múz. (Bp. I. ker.) előtt, Mányon (Fejér megye) és a Lakitelki Népfőiskolán; Zágrábban (H), ahol utcát is neveztek el róla. Bo.J.–Fe.Má.

M. ki kicsoda? 1990:32. – Bölöny 1992:255.