Magyar Katolikus Lexikon > A > Anglia


Anglia, England: I. TÖRTÉNETE. A kerség a mai ~ ter-én vsz. a 2. sz. végén kezdett elterjedni. A 4. sz. elején, a Diocletianus-féle üldözés után hamarosan ang. pp-ök is részt vettek zsin-okon. Az ang. egyh. majdnem érintetlen maradt az →arianizmustól, de a →pelagianizmus erősen érvényesült. Szt Germanus az 5. sz: azért ment ~ba, hogy a pelagianizmus ellen harcoljon. Az 5. sz: az angolok és szászok betörése elpusztította a kerséget az orsz. egyes részeiben. A pogányok hódításai a maradék brit ker-eknél gyenge ellenállásra találtak. - E hódítók térítése később két irányból jött: egyrészt a Nagy Szt Gergely által küldött bencés misszion-októl (597: Canterbury Szt Ágoston és társai), másrészt a kelta-ír szerz-ektől (Hy és Lindisfarne szerz-ei). Ezek az irányzatok két különböző egyh. életformát képviseltek: individualista szerz-séget az írek, és szervezett egyhm-éket a rómaiak. Különböző visszaesések után ~ térítése lezárult. Canterbury Szt Teodor törv-hozó zsin-okat tartott, s megszervezte az egyhm-ket. 601: megalapították a canterbury érsséget. - A 7-8. sz: virágzó tudós isk. fejlődött, amelynek jelentősége ~ határain is túlnőtt (Beda Venerabilis, Alkuin). Az ang. szerz-ek (Szt Bonifác, Willibald, Willibrord) nagy szerepet játszottak a germán népek (frízek, szászok stb.) megtérítésében. - A 9-10. sz: norvégek és dánok betörései okoztak sok kárt: ppségek szűntek meg, ktorokat fosztottak ki, a szellemi és műveltségi színvonal süllyedt. A dánok megtérésével és Nagy Alfréd (871-901) uralomrajutásával az angolszász egyh. új virágzása kezdődött szerz-ségben, irod-ban, egyhműv-ben stb. A dánok újabb támadása 1016: kikényszerítette Kanut (1017-35) kir. elismerését és a dán hűbéruralmat. Ez lehetővé tette az ang. missz. munkát a skandináv orsz-okban és Finno-ban. Az angolszászok Hitvalló Eduárd (1041-66) alatt 1042-50: kiűzték a dánokat. Az ang. egyh. erős kapcsolatokat épített ki a szárazföld (Normandia, Lotaringia, Skandinávia) felé. Ez a kapcsolat 1066: a normann hódítás után még szorosabb lett. A normann pp-ök, papok, apátok és szerz-ek kiszorították az angolszász magasabb klérust, és ez a Ny-eu. művelődésnek a VII. Gergely-féle reform korszakában ~ba is utat nyitott. A bennszülött szerz-ség megújult, kötelezővé tették a cölibátust, a ppi székhelyeket a falvakból a városokba helyezték, rendezték Canterbury és York viszonyát, az egyhj. vitákat kivonták a grófsági bíróság alól, s ezzel szabad lett a róm. kánoni jog. Hódító Vilmos (1066-87) Lanfranc érs-től támogatva az egyh. fölötti befolyását megtartva a p. beavatkozásokat visszautasította. Fiai: II. Vilmos (1087-1100) és I. Henrik (1100-35) szabályozták az igazságszolgáltatást, a pénzügyeket, és beleszólási jogot szereztek a pp-ök beiktatásába. Amikor II. Henrik (1154-89) kiterjesztette a kir. kúria jogkörét, 1164: a bárók gyűlésén a clarendoni határozatokban korlátozták az egyh. bíróságok illetékességét. A kánonjogra, a hatalmas szerz. mozgalmakra, különösen a ciszt-ekre támaszkodva tiltakozó Becket Szt Tamás canterburyi érs-et 1170: a kir. hívei megölték. A föllázadt bárók és a ppi kiközösítés fenyegetése II. Henrikkel visszavonatta a határozatokat. Fiai fölkelése miatt 1174: a kir. bűnbánatot tartott Becket sírjánál. III. Ince 1207: Stephan Langtont nevezte ki canterburyi érs-ké. Amikor I. (Földnélküli) János ennek elismerését megtagadta, 1208: a p. kiátkozta, és az összes pp. elhagyta az orsz-ot. Önkényuralmáért a p. megfosztotta őt trónjától, s azt B. Fülöp Ágostnak adta. 1213: János kénytelen volt behódolni a p-nak, s a vállalt óriási adót fr. hódítással igyekezett megszerezni, de sikertelenül. A fölkelt bárók követelésére 1215. VI. 15: el kellett fogadnia a Magna Charta Libertatumot, amely az egyh. választások szabadságát is biztosítja. - 1215: a IV. lateráni zsin. reformjait vezették be. Az egyhm. és szegyh. szervezetet javították, zsin-okat tartottak, és fölépítették a pléb. rendszert. 1220: a domonkosok, 1224: a ferencesek majd a kármeliták és az ágostonosok is letelepedtek ~ban, és csakhamar tekintélyes helyet foglaltak el a vallási életben, különösen az alakuló egy-eken (1168 k. Oxford, 1230: Cambridge). Robert Grosseteste, Alexander Halensis és Roger Bacon az ang. egyh. legnagyobb tudósai voltak ebben a korban. - I. Edward (1272-1307) igyekezett gyengíteni az egyh. és a főurak hatalmát, 1279: a Statute of Mortmain megtiltotta az egyh-nak, hogy kir. engedély nélkül földbirtokot szerezzen. III. Edward 1353: megtiltotta, hogy ang. alattvalók ügyeit p. bíróság elé terjesszék, megtagadta az évi p. adó fizetését. 1376: John →Wyclif oxfordi egy. tanár bírálta az alapdogmákat, egyhreformot követelt, tagadta a papság termfölötti hatalmát, mellyel megbocsátja a bűnöket stb. A kormány megvédte Wyclifet a p. vizsgálattal szemben. A →lollardok az egyh. vagyonának elkobzását követelték, vez-jüket, John Ballt a canterburyi érs. elfogatta, de 1381: a parasztfelkelés kiszabadította, s az érs-et megölték. A felkelés letörése ellenére megszűnt a jobbágyság ~ban. 1455-85: a rózsák háborúja - melyben az ang. főnemesség kiirtotta önmagát - a Tudorokat juttatta uralomra. A szerz-ség sokat veszített befolyásából és lelkiségéből. A pp-ök már nem álltak igazi lojális összeköttetésben Rómával. VIII. Henrik (1509-47), aki a kormányzást eleinte →Wolsey bíb-ra hagyta, a lutheri tanításnak eleinte ellenállt. A Rómával való szakítást 1527: Wolsey azon kívánsága alapozta meg, hogy VII. Kelemen érvénytelenítse Henriknek Aragóniai Katalinnal való házasságát a Boleyn Annával kötendő házassága érdekében. - 1531: Henrik kijelentette, hogy ő az ~i egyh. feje. Ezt csak a szerz-ek nem ismerték el. A p. elutasításra - melyben döntő Róma sp. megszállása volt - Henrik 1532: Thomas Cranmer canterburyi érs-i kinevezésével válaszolt, aki 1533: Katalinnal kötött házasságát érvénytelenítette.

1533: eltiltották a Rómához való föllebbezést. 1534: kiadták a felsőbbségi törvényt, a kir-t a legfelsőbb kegyúrrá nyilvánították, s azt az áll. v. egyh. személyt, aki nem tett esküt, halállal büntették. 1535: kivégezték Fisher Szt Jánost és Morus Szt Tamást is. 1535-40: föloszlatták a szerzetesr-eket, 1536-39: az egyh. birtokait kisajátították, néhány isk-t és 6 ppséget létesítettek, de a nagyobb részt spekulánsok vásárolták meg. Az áll. érdek volt a lényeges. - VI. Edward (1547-53) alatt az ang. egyh. Cranmer érs. révén a kálvinizmushoz közeledett. Kat. Mária (1553-58) uralkodása Pole bíb. támogatásával a katolicizmus rövid újjáéledéséhez vezetett, de a prot-üldözés gyűlöletessé tette („Véres”) Máriát. Házasságkötése II. Fülöp sp. kir-lyal kevés megértésre talált. I. Erzsébet (1558-1603) visszaállította a protestantizmust. 1559: megújította a felsőbbségi törv-t; újból kötelezővé tette az anglikán lit-t. A kat. pp-öket elmozdították, bebörtönözték. A klérus nagy része áttért az anglikán egyh-ba. A büntető törv-ek egyre szigorúbban kényszerítettek a kir. felsőbbség elismerésére és az anglikán istentiszteleten való részvételre. Stuart Mária skót kir-nő 1568-tól új tápot adott a kat. reménységnek. Az É-i grófságok felkelését azonban legyőzték. V. Pius p. már előzőleg kiadott egy kiközösítési és letételi bullát Erzsébet ellen, amelyben a kat-okat az engedelmességi kötelezettség alól fölmentette, sőt megtiltotta, hogy ennek eleget tegyenek. Erre a kat-okat mint felségárulókat üldözték. A kat-ok előtt világossá vált, hogy nyugodt lelkiismerettel többé már nem vehetnek részt anglikán istentiszteleten hitük megtagadása nélkül. 1568: W. Allen Douai-ban (Fro.) megalapította a papnevelő int-et az ang. missz. számára. Ezt az alapítást 1579: követte a róm. koll-é, amelyet hamarosan a jezsuiták vezetése alá helyeztek. 1574-1603: a douai-i szem-ból 438 papot küldtek ~ba. Ezeket növekvő szigorral üldözték. 1581: felségsértő volt mindenki, aki a kat. egyh-zal kibékült, aki mint a kat. egyh. papja lépett ang. földre és a felsőbbségi esküt megtagadta. A legtöbb papot bebörtönözték, 123-at kivégeztek. Önkényesek voltak a világi hívők elleni intézkedések is. I. Jakab uralkodása (1603-25) további vtságokat hozott. 1605: az ún. lőporösszeesküvés felújította a prot-ok gyűlölködését. Jakab uralma végén megszüntette az üldözéseket, sőt az első ang. kat. pp. érkezését is megengedte. A magánvagyon védelme alatt némelyek gyakorolhatták kat. vallásukat. A kat. Lord C. Baltimore kir. engedéllyel megalapíthatta az amerikai Maryland gyarmatot. II. (Stuart) Jakab kir. (1685-88), aki kat. volt, 1685: biztosította a kat. vallás gyakorlását. - A következő évsz-ban a további üldözések miatt sok addig kat. család áttért az államegyh. vallására. 1780 k. csak a lakosság 1 %-a, kb. 70.000 fő volt kat. A 18. sz. végén engedélyezték a nyilvános sztmiséket és kat. tp-ok építését. 1791-től ezrével érkeztek Fro-ból menekült papok, köztük sok pp. és kb. 6000 világi hívő. A parlament a menekülteket befogadta; voltak köztük szem-ok és szerz. közösségek is. O'Connell kényszerítette a brit kormányt, hogy teljes szabadságot biztosítson a kat-oknak, de még az „oxfordiak” többsége is anglikán maradt (→Oxford-mozgalom). A kat. lakosságot nem annyira az ang. konvertiták, inkább az ír bevándorlók erősítették. Bár a 19. sz. elejétől a kat-ok száma nőtt, széles körben terjedt a vallással szembeni közömbösség is. - A kk. érsségek és ppségek véglegesen I. Erzsébet alatt (1559), ill. az utolsó kat. pp. halálával szűntek meg. A canterburyi érsekséghez tartozott: Bangor, Bath és Wells, Bristol, Coventry-Lichfield, Ely, Exeter, Gloucester, Hereford, Llandaff, Lincoln, London, Norwich, Peterborough, Rochester, Salysbury, St. Asaph, St. Davids, Worcester és Winchester. A yorki érsekséghez tartozott: Carlisle, Durham és Chichester. - A kat. hierarchiát 1850: kezdték helyreállítani. Újra alapítottak öt érsséget: Birmingham, Cardiff, Liverpool, Southwark, Westminster és velük Clifton, Hexham és Newcastle, Northampton, Nottingham, Salford és Plymouth ppségét. A továbbiakban 1878: Leeds, Middlesbrough, 1882: Portsmouth, 1898: Menevia, 1917: Brentwood, 1924: Lancester, 1965: Arundel és Brighton, 1976: East Anglia, 1978: Wrexham, 1980: Hallam lett ppség. - Becslések szerint 1945: 30-40.000, 1960: 32.990 (M. Papi Egység szerint), 1969: 25.000 (M. Stat. Hiv.) m. származású élt ~ban. - II. IRODALOM. 1. Az óangol v. angolszász korszak (Old English, kb. 700-12. sz.) irod-a az angolszászok germán hagyományait a Rómából jövő, az írek által is közvetített kat. civilizációval ötvözte. Legkorábbi emlékei az ún. rúnaírással kőbe vésett alkotások. Ilyen pl. a Szt Keresztről szóló ún. Ruthwell Cross. A ker. lat. műveltség első jelentős képviselője Beda Venerabilis. Az anyanyelvi irod. első kiemelkedő műve, az ún. Beowulf-eposz (7 sz.) a germán irod-ak legrégibb eposza, a megváltástört-hez igazított, költői allegóriává tett pogány saga. E korszak névről ismert legrégibb szerzői: Szt Aldelmus, Szt Caedmon (7. sz.), a pásztorból lett költő, akiről Beda is beszámol; Cynewulf (8. sz.), aki vsz. képzett egyh. ember volt (legjelentősebb költeménye, az „Elene” Szt Ilonáról szól). A bencés újjászületés századaiban (9-10. sz.) a homíliák által a próza indult fejlődésnek. Kiváló képviselői Aelfric apát (955-1020) és Wulfstan érsek (†1023). Az óangol korszaknak a normann hódítás vetett véget.

- 2. A középangol korszak (Middle English, 12. sz.-kb. 1500) a normann hódítás időszakával kezdődött, amely egybeesett az eu. ker. lelkiség 12. sz. csúcspontjaival. Végét a 16. sz: a reform. születése jelentette. A hódítás hatására a lat. és az ang. mellett a fr. nyelvet is használták, így a korszak irod-a három nyelvű. 1100-1250 között a vallásos és közéleti jellegű alkotások nagyrészt verses formában születtek („A bagoly és a fülemüle”). Az angol tört-írás kezdetén Geoffry of Monmouth (1100 k.-1155 k.) az Arthur-legenda fölhasználásával latinul megírta a britek történetét („Historia Regum Britanniae”, 1137). A klerikus Layamon „Brutus”-a (1205 k.) ennek első ang. nyelvű változata volt. 1215: a IV. lateráni zsin. előtérbe állította a klérus képzését, így megnövekedett a vallásos irod. jelentősége. Számos bibliaford., homíliagyűjt. és a sztek életéről összeállított mű maradt fenn. Az ún. South English Legendary a 15. sz. végéig a sztek életének ált. használt gyűjt-e volt. A bibliaford-ok között ekkor született John Wyclif bibliaford-a. A korszak legjelentősebb alkotója Geoffry Chaucer (1340 k.-1400) volt. A Troilus és Cressida Boëthius világról vallott ker. felfogásának könyörtelenül logikus végigvitele (Chaucer ford. Boëthiust ang-ra). A Canterbury mesék az ang. nemzet jellemzése, az emberi attitűdök és személyiségek tárháza. Chaucer az egyes és általános összefüggéseinek a kk. ker. fil. által kidolgozott tudásából irod. módszert alakított. Bár munkássága nagy hatással volt az utána következő szerzőkre, a 15. sz: hanyatlás mutatkozott ~ kat. irod-ában. Ez nem utolsósorban a nyomtatás felfedezése következtében megsokasodott, a szakrálistól távoli, gyakorlati témák elterjedésének következménye volt. - 3. Tudor reneszánsz, keresztény humanizmus (kb. 1500-1600). Az első ang. nyomdász és fordító, William Caxton és követői eljuttatták ~ba a klasszikus és korabeli eu. irod. alkotásait. Útjukat 3 Itáliában tanult tudós pap: William Grocyn (1449-1519), Thomas Linacre (1460-1524) és John Colet (1467?-1519), készítették elő, akik a kat. értékrend alapján dolgozták ki a klasszikus (gör.) képzés útjait. A ker. humanizmus irányvonalát a Church of England (→anglikán egyház) megalapításáig erős támadások érték. Morus Szt Tamást az irod. védelmezői között is ott találjuk. A modern ang. próza is a homíliairod-ból alakult ki. Kezdeteit John Colet és Fisher Szt János pp. homíliái jelentették, a hitviták erősítették, s az Erzsébet-korra már kialakult a csiszolt prózai nyelvezet. Az ang. irod-ban a reneszánsz legnagyobb eredménye a misztériumjátékok és moralitások élő hagyományán született dráma volt. A puritanizmus, az udvar ellenállása és az 1589-es cenzúra ellenére virágzott a színjátszás és a drámairod. Kibontakozott John Lyly (1554?-1606?), Robert Green (1558-92), Christopber Marlowe (1564-93) és William Shakespeare (1564-1616), a korszak és az egyetemes drámairod. legnagyobb egyéniségének munkássága. - 4. A reneszánsz 17. sz. szakasza (Jakab-kor). Megjelent a reformáció kora óta az első ang. kat. bibliaford., a The Reims-Douay Bible (1582, 1609), és sokban erre támaszkodva a legújabb korig széles körben használt anglikán bibliaford., a King James Autorized Version of the Bible (1611). A sztbeszéd továbbra is a kor kedvelt „műfaja” maradt, kat. művelői azonban kevesen voltak, s nagyrészt száműzetésben működtek. Legjelesebb képviselőjük a bencés Augustin Baker (1575-1641). A kor leghíresebb szónokai anglikánok: Lancelot Andrews (1555-1626), John Donne (1571?-1636) és Jeremy Taylor (1613-67). Munkásságuk irod. szempontból is jelentős. A tudós és fil. Francis Bacon (1561-1626), s a tudós Thomas Browne (1605-82) koruk irod-t is alakították. A korabeli költ. legjelesebb műve a puritán John Milton (1608-74) Elveszett Paradicsoma. Milton remekművet alkotott, amikor formailag is, értelmileg is műve alapgondolatává tette Szt Pál koncepcióját: Krisztust mint második Ádámot ábrázolva mutatta be a krisztusi hősiességet. - 5. Restauráció (1660-1700). A szigorú puritán uralom bukása és a polgárháború után az irod. kialakította a sztoikus, óvatos, túlzásoktól mentes gondolkodásmódot. A több műfajban kimagaslót alkotó John Dryden (1631-1700), aki 1687: rekatolizált és hitét haláláig védelmezte, a korszak irod-ának meghatározó egyénisége volt. A szatírikus költ-ben Dryden mellett Samuel Butler (1692-1752) adta a puritanizmus legjobb irod. bírálatát. - 6. Angol felvilágosodás (1700-tól a fr. forr-ig). ~ban a →felvilágosodás a kontinensen kialakult eszmei áramlattól némileg eltérő módon alakult. A Bacon által elindított →empirizmus, a műv-ben az →esztéticizmus jellemezte. Ez a fil. a korszak legjobb irod. alkotásaiban a képzelet és az ész harcának ábrázolásává alakult. Alexander Pope (1688-1744), Jonathan Swift (1668-1745) meglátták az érzelmek nélküli, racionalista életmód fonákságait, így a szatíra vált legkiválóbb műfajukká. A vallásos irod-at az anglikán Joseph Butler, a metodista John Wesley (1703-91) és testvére, Charles Wesley (1707-88), valamint a hozzájuk közel álló William Cooper (1731-1800) képviselték.

- 7. Romantika. A felvilágosodás eszméin nevelkedett individualizmus talaján megindult a kerség intézményeinek és értékrendjének tagadása. Vallásos gondolatok csak elvétve jelentek meg a szubjektív idealizmus képviselőinél (George Berkeley, 1685-1753) és az emberi képzelőerő nagyságát hirdető költők munkáiban (William Woodsworth 1770-1850, Samuel T. Coleridge 1772-1834), Charles Lamb (1775-1834) munkássága kivétel. Bár az ang. romantikus szerzők nem voltak kat-ok, sőt kat-ellenesnek mondhatók, a korszak irod-a - különösen a kk. hangulat- és formavilág felelevenítésével - közvetve előfutára volt a 19. sz. kat. újjáéledésnek és a kat. szellemiségű anglikán →Oxford-mozgalomnak. - 8. Viktoriánus kor (1832-1901). A korszak utilitarista fil. felfogása és a kálvinizmus elterjedése nem maradt bírálat és kihívás nélkül. A városi élet küzdelmei, a falvak elnéptelenedése, a falusi civilizáció elvesztése, a polg. önzés kiváló irod. alkotások témáit adták (William Thackeray 1811-63, Charles Dickens 1812-70, Robert Browning 1812-89), de a korszak legjobb művei is csak „quasi vallásos” jellegűek. A két kat. szerző, John Henry Newman (1801-90) és Gerard Manley Hopkins (1844-89) munkássága által a katolicizmus visszakerült a szellemi élet fő vonalába. - 9. A 20. sz: a vallásellenes tradíció töretlen vonalban haladt a romantikától a dekadencián át a sz. közepéig (Bloomsbury-csoport, marxista irod. csoportosulások), a ker. szerzők azonban újból megnyitották az irod. vallási dimenzióit. Számos kat. szerző került élvonalba: Hilaire Belloc (1870-1953), Gilbert K. Chesterton (1874-1936), Muriel Spark (1918-), Graham Green (1904-90?), Evelyn Waugh (1903-66), Edith Sitwell (1887-1964). A kat. írások a szükséges távolságot fenntartva hozzájárultak a sz. ált. kérdéseinek megoldásához. A lelkiismeret felébresztéséhez sokszor ismét a szatíra volt az eszközük: Anthony Powell (1905-2000), Aldous Huxley (1894-1963), E. Waugh, G. Green, M. Spark. Huxley később meglátva, hogy a szatíra mint irod. eszköz elégtelen, késői munkásságában a ker. misztika hagyományának felélesztését kísérelte meg. A katolicizmus a kat. szerzők munkásságán kívül is nyilvánvaló hatással volt a modern angol ker. irod-ra. A morális értékrend reformjának égető szükségessége felszínre hozta a ker. eszmeiség igényét a 20. sz. anglikán szerzőinél, de azon íróknál is, akik vallásos neveltetésük ellenére elfordultak a vallás gyakorlásától. Thomas Stearns Eliot (1888-1965) az egyéni és társad. önvizsgálat szükségességének hangsúlyozásával, James Joyce (1882-1941) a világ misztikus meglátásával, David Herbert Lawrence (1885-1930) az ember lelki tökéletesedésének láttatásával járultak hozzá a 20. sz. kerség fejlődéséhez. - III. MŰVÉSZET. Építészet. Britanniában az egyh. építészet a 6. sz: ktorok építésével kezdődött (Iona, Lindisfarne, Canterbury). A 7. sz: kezdték meg az ún. angolszász tp-ok építését. Jelentős példái részben v. egészben ma is megvannak. Az egyik legépebben megmaradt, 1000 k. épült angolszász tp. Bradford on Avonban áll. A kváderkőből emelt épület hajójához egyenesen záródó sztély csatlakozik. A magas falak felső sávját nehézkes vakárkádok emelik ki. A hajó keskeny belső terét a hasonló arányú sztéllyel vállköves, alacsony félkörívú, szűk diadalív köti össze. A diadalív fölött egy-egy repülő angyal domborműve lazítja föl valamelyest a tér komor egyszerűségét. A kváderek egy része sűrűn rovátkolt felületű. Ez a szász építkezés jellegzetes kőmegmunkálási sajátsága. A bradfordinál is szegényesebb Escomb korábbi egyh-a. Néhol megmaradt a hajdani szász tp. dongaboltozatos kriptája (Ripon, Haxham). - A normann hódítás előtti román kori építészet jeles alkotása lehetett a londoni Szt Péter-tp., a Westminster apátság őse, Hitvalló Edward kir. alapítása és temetkezési helye. A háromhajós, kereszthajós, oszlopos baz-t hatalmas négyezeti torony koronázta, fősztélye félkörívvel záródott (a bayeux-i kárpit így ábrázolja). Cluny két kereszthajós baz-ja nyújtott mintát Szt Anzelm érs. 1130 k. emelt szegyh-ának Canterburyben. Akkori állapotáról hiteles képet nyújt a sz. közepén készített rajz Cambridge-ben (Trinity College), amely jól mutatja az apátsági szegyh. nagy kiterjedésű együttesét, ahol az érs. és kápt-ja mellett megtarthatták helyüket a korábbi telepítésű bencések is. - A Hitvalló Edward halála (1066) utáni normann hódítás a szegyh-ak és ktorok emelésének hatalmas lendületet adott. A szerkezet és a részletek kiképzése a bencés építkezésekhez képest megváltozott a 11. sz: virágzó normandiai építőgyak. elterjedésének hatására. A már ismertetett épületszerkezet gazdagodott a Ny-i homlokzat Normandiára jellemző, hangsúlyos toronypárjával. A vastag, felületükön gyakran mértani díszítésű, kocka- v. sípsorra emlékeztető fejezetű oszlopok v. hasonló kialakítású pillérkötegek által hordott árkádok tagolják a hosszházat, fölöttük trifóriummal és ablaksorral. Az íveket és párkányokat a jellegzetes, normann díszítés (zegzug, sakktábla, félhengersor) emeli ki. A mellékhajókat - s néha a sztélyt is - bordás keresztboltozat födi, a főhajót lapos v. dongás famennyezet (Ely, Selby).

A 11-12. sz. tp-ok megőrizték a hajók normann kiképzését. A sztélyeket később ált. gótikus stílusban alakították át. Néha a sztély is megőrizte eredeti megjelenését (Peterborough). A tiszta oszlopsoros hajó jellegzetes példái Gloucesterben, Herefordban, pillérkötegekkel váltakozva Durhamben találhatók. Pillérköteges árkádok jelennek meg Elyben, Norwichban, Chichesterben. A kereszthajó és négyezeti torony legszigorúbb, csak tagolásra szorítkozó példája St. Albans apátsági tp-a. A többhajós kriptákat ált. kockafejezetű oszlopok hordozzák (Winchester). A normann építészet kivételesen könnyed szerkezettel a durhami szegyh. Ny-i homlokzatához csatlakozó ún. →galilea öthajós, famennyezetes Szűz Mária-kpnájában valósul meg. A durhami tp. sztélyének 1093 k. elkészült bordás keresztboltozata a gótikus boltozás igen korai kezdeményének tekinthető. A normann díszítés leggazdagabban a kapuzatokon érvényesül (Lincoln, Selby, Durham). A szegyh-akhoz kapcsolódó ktor jelentős részei maradtak meg Bristol és Durham nagyszabású kápt-termeiben. A durhami tp. meredek dombjának É-i felében emelkedik a normann palota. Háromhajos csarnokkpnájának volutás, részben növény- és állatalakos fejezetű oszlopai borda nélküli keresztboltozatot tartanak. Ez a 11. sz. palotakpnák egyik legépebben megmaradt példája. - Az ~ban ritka kerek tp-ok szép megoldása a jeruzsálemi Szt Sír-tp-ot utánzó, azonos patrocíniumú egyh. Cambridge-ben. Kváderkőből épült, körüljárós földszintjén az ucsak hasonló emeletet 8 vaskos oszlop hordja. A 3. szint kívülről is látható hengeres dobját kúp alakú tetőzet koronázza. Belső tagolásait változatos normann díszítés borítja. - A nagy ciszt. ktorok alapítása és építése a 12. sz. 2. harmadában kezdődött. Ma valamennyi romos. A háromhajós baz-khoz kereszthajó és egyenes záródású sztély tartozott. A tp. D-i oldalán a több száz szerz. részére kerengős, szabályosan kialakított ktor emelkedett a szükséges helyiségekkel és melléképületekkel. A környezetébe gyönyörűen illeszkedő Fountains apátságot 1135 u. kvádertechnikával építették. A hatalmas tp. csúcsíves árkádjai vaskos normann oszlopokra támaszkodnak. A sz. vége felé emelt kéthajós, bordás boltozatú, óriási méretű éléstár (cellarium) a ktor Ny-i szárnyán nemében egyedülálló. Az É-angliai Furness vörös homokkőből emelt ktora és tp-a már részleteiben is inkább követi az ált. ciszt. gyakorlatot. A kereszthajó pompás példája a finom technikájú, de egyszerű r. építészetnek. - Az Ile de France-ban a 12. sz. közepén kibontakozó klasszikus gótika elterjedésének első állomása az 1174: leégett canterburyi szegyh. sztélyének Guillaume de Sens által elkezdett és William the Englishman által folytatott újjáépítése. Már a 13. sz: derekán emelték a londoni Westminster apátsági tp-át kpnakoszorús sztéllyel és normann eredetű, hangsúlyos homlokzati toronypárral. Ez az É-fr. igazodás azonban elszigetelt jelenség maradt, mert már a 13. sz. elejétől a normann hagyomány és a ciszt. építészet önálló útra indította ~ tp-építészetét. A korai ang. stílusnak (early English) nevezett gótika egyik első érett alkotása 1220 u. Salisbury szegyh-a, amely határozott szélességi arányaival, hatalmas négyezeti tornyával, egyenes sztélyével és a kerengőhöz kapcsolódó, középoszlopos, sokszögú kápt-termével e stílusszakasz részleteiben is jellegzetes példája. Az 1256 u. kiépült lincolni szegyh. elsősorban rendkívül finoman kialakított fősztélyével, a wellsi dóm változatos faragványaival, négyezeti tornyának vaskos ívekből alakított megerősítésével, széles ablakok által megvilágított, pazar boltozatú kápt-termével, s mindkettő toronypáros Ny-i homlokzatával bizonyítja, hogy az ang. építészet már korán rátért a gótikus szerkezetek és formák lehetőségeinek teljes kihasználására. Az ált. bazilikális szerkezet mellett korán megjelent az egységes térképzés igénye. A londoni Temple Church 1240 k. épített, karcsú oszlopkötegekkel alátámasztott csarnoksztélye már előkészítette a bristoli katedrális hatalmas csarnoksztélyét (1298 u.). - A 13. sz. közepén megjelent díszített stílus (decorated style) nevét arról a változatos díszítésről kapta, amely a boltozati bordák játékában, az ablakkőrácsok sziporkázó kialakításában és az áttört, térbe áradó ékítmények alkalmazásában 1250 óta látható. Már a 14. sz. első feléből való kiemelkedő példája e stílus boltozásának az exeteri szegyh. sűrűbordás csillagboltozata. Elyben a dóm Mária-kpnájának hálóboltozatos termét gazdag kőrácsú ablakok sora világítja meg. Alul a dús faragással borított ülőfülkesorok térbe áradó szamárhátívei és kúszólevelei közt száz meg száz ötvösműv. finomságú alak látható. A díszített stílus a 13. és 14. sz. közepe közötti 100 év folyamán szinte valamennyi nagy tp-építkezésen jelentős nyomot hagyott (York, Ely, Wells, Lincoln stb.). - A 14. sz. közepétől kb. 200 é. át uralkodott a függőleges stílus (perpendicular style). Nevét a függőleges tagolások döntő szerepéről kapta. A mind egységesebb tömegű épületek belső terét hatalmas méretű, sűrű kőrácshálózatú ablakok világítják meg. A csúcsíves, majd szegment- és Tudor-íves ablakok és falfelületek vízszintesen is osztottak, erősen szögletes jellegűek. A boltozatok szövevényes hálószerkezete legyező, majd csillag alakot vett föl. A 15. sz: gyakoriak az íves v. lapos, díszesen festett és faragott, gyámos megoldású és alakos faragványokkal ékes famennyezetek. Jellegzetes a pártázatok gyakori előfordulása is. A stílus egyik legfejlettebb, még jobbára 14. sz. kibontakozása a gloucesteri szegyh. káprázatosan kiépített, hatalmas csúcsíves ablakkal záruló fősztélyében (William Ramsay tervezése), valamint vakmérművek sűrű hálózatával borított kerengőfolyosójában valósul meg. A korszak másik igen jelentős mestere, Henry Yevele (†1400) építette a londoni Westminster és a canterburyi szegyh. hosszházát.

A függőleges stílus a 15. sz: mind a nagy tp-okban (Winchester, York, Norwich, Orford), mind falun elterjedt. A 16. sz. elején VII. Henrik westminsteri kpnája és a John Wastell által tervezett cambridge-i kir-kpna képviseli az egységes teret kialakító, gazdag részletformákkal telített függőleges stílus utolsó fejlődési fokozatát. A nagy tp-okban gyakoriak a chantry chapelnek nevezett, oltáralapítványoknak megfelelő és a pillérközökbe beépített emlékkpnák, a 15-16. sz-ból finom, ékszerdobozokra emlékeztető, áttört kőrácsozattal és hasonló faragású (fa) ajtószárnyakkal (St. Albans, Bath, Winchester, Wells). A ktor szerkezetű egyh. koll-hoz Oxfordban és Cambridge-ben kpnák is tartoznak, amelyek ucsak a korszak nevezetes alkotásai.- A reform. sz-a nem kedvezett az egyh. építészetnek. Ha épültek is tp-ok, a 16. sz. után ezek műv. értéke nem vetekedhetett a kk-iakéval. A 17. sz: jelentős építész Christopher Wren (1632-1723), aki 1666: a nagy londoni tűzvész után elsőnek újjáépítette a St. Bride-tp-ot, majd pompás barokk stílusban a Szt Pál-szegyh-at már az anglikán vallás igényeinek megfelelően. A későbbi sz-okban a világi építészet vette át a vez. szerepet. A 19-20. sz: újra föltámadt a gótikus katedrálisok iránti érdeklődés. Basil Space kiemelkedő modern alkotása a lebombázott Coventry késő gótikus tp-ának helyreállítása, amely műemléki szempontból is figyelemre méltó megoldás. - Szobrászat. Az ír térítés kelta, a bencés részben itáliai, részben germán, ált. mértanias jellegű, egymással bizonyos értelemben rokon díszítőstílust honosított meg. A kőfaragás 7-9. sz. sajátosan helyi emlékei, főként a tp-ok cintermeiben felállított, részben zömök, részben magas keresztek, ~ egész ter-én megtalálhatók. Rajtuk szalagfonatok, geometrikus jelképek, növény- és állatmotívumok, gyalogos és lovas alakok, vadászjelenetek váltakoznak, ill. keverednek egymással. - A normann foglalás után kibontakozó tp-építészet a sűrűn alkalmazott, száraz mértani díszítésen kívül szobrászati feladatokra is vállalkozott. Canterbury tágas, háromhajós kriptájának oszlopfőin leveles indaszövedékben állatok, szörnyalakok jelennek meg. Rochesterben és Elyben az oszlopbélletes kapuk orommezőiben a →Maiestas Domini domborművei tűnnek föl. A kilpecki tp. párkányai alatt és sarkain viking sárkányok változatos sora látható. D-i bejáratán normann díszítménnyel keverednek a népvándorlás kori germán díszítőelemek. A timpanon szőlőfürtös életfája és a diadalív 3-3 ap. alakja a Ny-eu. romantikát idézi. A Lázár feltámasztását ábrázoló dombormű-sor Chichesterben az alakos szobrászat színvonalát, s uakkor helyi sajátságait tanúsítja. A lincolni szegyh. Ny-i normann kapuzatai fölött húzódó, ó- és úsz-i témájú fríze vsz. a korábban St. Denis-ben dolgozó szobrászcsop műve a 12. sz. közepéről. A klasszikus gótika legkiválóbb építészeti szobrászatát a wellsi katedrális alakos oszlopfői és a lincolni dóm zárókövei képviselik. 1260 k. készült a yorki szegyh. kápt-termének növényi és több mint 200 fejet ábrázoló faragott dísze, amely igazolja a bejárat mellett falra festett majuszkulás fölirat költői jellemzését: Ut rosa flos florum sic est domus ista domorum, 'Miként a rózsa a legszebb virág, úgy ez a legszebb épület'. A tp-ok homlokzatát gyakran szoborsorok borítják (Wells, Exeter), amelyek főként a 15. sz: →szentélyrekesztőkön (Lincoln) és főoltárépítményeken (St. Albans, Winchester, Oxford: New College) is megjelennek. - A tp-belső tartozékai az állatokkal v. alakos kompozíciókkal díszített fekete márvány keresztelőkutak (Winchester, Lincoln). A 13. sz: fejlődött ki az eu. szempontból is jelentős síremlék-szobrászat (Gloucester: Hódító Vilmos hasonnevű fiának festett faszobra). A 14. sz-tól jelennek meg a Westminster apátsági tp-ban a kir-ok (III. Edvard, VII. Henrik, I. Erzsébet), előkelők és neves emberek síremlékei és epitáfiumai, bizonyítván e szobrászati műfaj szinte sz-unkig tartó fontos szerepét. - Festészet. Könyvfestészet. A kv-másolást és -díszítést D-Angliában a bencések mediterrán kapcsolatai révén itáliai, É-on ír-kelta igazodás jellemzi. 698: a lindisfarne-i evang. ez utóbbit, a Canterburyben a 8. sz: készített Codex Aureus pedig az előbbi kapcsolatot világítja meg. Az egyre növekvő számú ktorban a 9-11. sz: virágzott a kódexek készítése. Az 1160-70 k. festett winchesteri Biblia az ang. miniatúraműv. magas színvonalát mutatja. A 14. sz. elejéről származó, Robert de Lislee számára festett zsoltároskv. a kor vez. fr. isk-jával való kapcsolatról tanúskodik. - A falképfestészet egyik legkorábbi, jó állapotú emléke a canterburyi szegyh. kriptájának Gabriel-kpnájában található, telt színekkel kialakított bibliai jelenetsor és a durhami dóm →galileájában a Szt Kuthbertet ábrázoló falfestmény, amely összevethető a yorki szegyh. pp-képével (1255). Szentírási jelenetek díszítik a Westminster kápt-házának 13. sz. ülőfülkéit. Jelentős St. Albans apátsági tp-ának 13-15. sz. falképsorozata. A sztély keresztboltozata (13. sz.) és a hajó kazettás mennyezete (15. sz.) is változatos képekkel díszes. - A táblafestészet két 14. sz. fr. mestertől származó alkotása a Wilton-diptichon fogadalmi képe (London, National Gallery), amely a Madonna előtt térdelő gyermek II. Richardot áhrázolja. Valódi arckép a trónon ülő kir. életnagyságú festménye a Westminster Ny-i bejárata közelében. Jelentősebb egyh. tárgyú festmény csak a preraffaeliták 19. sz. munkái közt bukkan föl (Rossetti, Hunter, Madox Brown). - Fr. hatásra terjedt el 1200 k. az üvegfestészet. Színvonalas példái Canterburyban a dóm sztélyében, a durhami szegyh. Kilenc oltárról elnev. kpnájában és a yorki katedrálisban láthatók. A következő sz. kiemelkedő alkotásait Gloucesterben és Lincolnban őrzik.

A 15-16. sz. folyamán a falusi tp-ok is megteltek üvegfestményekkel. A kir. kpna Cambridge-ben már reneszánsz stílusú ó- és úsz-i tárgyú üvegfestmények tárháza. A 18. sz. ang. festők közül kiemelkedik Reynolds, aki az oxfordi New College kpnájának ablakait festette. Uo. a Christ Churchben láthatók Burne Jones üvegfestményei. - Iparművészet. Az egyh. iparműv. legkiemelkedőbb alkotásai a tp-ok kincstáraiban, berendezésében találhatók. A durhami szegyh. őrzi Lindisfarne pp-ének, Szt Kuthbertnek metszett rajzú alakokkal díszített fakoporsóját, rekeszzománcos mellkeresztjét és Joel próf-át ábrázoló stóláját (7. sz.). A román kori és gótikus ötvöstárgyak részben még eredeti helyükön vannak (pl. William of Wykeham winchesteri pp. 14. sz. pásztorbotja az általa alapított oxfordi New College kpnájában). A színvonalas ötvösség (gloucesteri gyertyatartó, 1100 k.) és elefántcsont-faragás elsőrangú emlékeit a londoni Victoria and Albert Museum mutatja be. Számos tp. őrzi ajtószárnyain a kk. vasalást. A bronzművesség kitűnő alkotása a durhami oroszlánfejet ábrázoló bronz ajtókopogtató. - Díszesen faragott gótikus és reneszánsz stallumok a 14-16. sz-ból szinte minden nagyobb tp-ban találhatók (Lincoln, Chester, Carlisle). Kiemelkedő a cambridge-i kir. kpna 16. sz: elejéről való, reneszánsz faragású, orgonával kiegészített stalluma. **-E.G.

I-II. NCE V:371-433. - III. Taylor, Alec Clifton: The cathedrals of England. London, 1967. - Harvey, John: The gothic world. New York, 1969. - Zarnecki, George: The monastic achievement. London, 1972. - Pevsner, Nikolaus: An outline of European architecture. Norwich, 1968. - EH 1992:62.