Magyar Katolikus Lexikon > L > lollardok


lollardok (az ónémet lullen, löllen, lollen, 'énekelni, dúdolni' igéből): 1. német nyelvterületen a 14. sz. elejétől a regula ill. fogadalom nélkül élő vallási közösségek, valamint a különböző eretnekek gúnyneve; s a →begárdok szinonimája. Első említése 1309: Jean de Hocsem krónikájában. - 2. Angliában az egyetlen kk. eretnekmozgalom gúnyneve (a kontinensről átvett és eleve negatív csengésű szóhoz hozzáadódott a lat. lolium, 'gaz', valamint a középangol loller, 'naplopó, csavargó' asszociációja is). Első említése 1382: Henry Crumpe OCist Oxfordban kiadott művében. A ~ kezdetben Oxfordban képzett papok (pl. Nicholas Hereford, Philip Repington, John Aston) szűk csoportja volt, akik elutasították az Egyh. papságról és szentségekről szóló tanítását. Népnyelvű olvasmányokra és John →Wyclif tanítására támaszkodó elképzeléseik az 1380-as évektől a társad. minden rétegében visszhangra találtak. 1382: William Courtenay canterburyi érs. erélyesen föllépett ellenük, s a szekta vezetése félművelt prédikátorok (pl. William Swinderby) kezébe került. A 15. sz: szórványokban végig jelen voltak, annak ellenére, hogy 1414-től erőteljesen üldözték őket. A 16. sz. elején újra megerősödtek, de 1522 k. a reformáció felszívta és eltüntette őket. **

NCE VIII:973. - LThK 1993. VI:1042.