ünnep (lat. festum): vallási alapfogalom, hétköznapok sorából Istennek szentelt nyugalommal és áldozattal kiemeltek nap. Az Egyház legrégebbi ünnepe a →vasárnap, Krisztus halálának és feltámadásának ~e. – 1. Az Ószövetségben. Mint minden népnek, Izr. fiainak is voltak ~ei. Megünnepelték a családi élet bizonyos eseményeit: a körülmetélést (Ter 17), a gyermek elválasztását (21,8), a menyegzőt (29,22), a temetést (50,10); a társaséletben ~ volt a győzelem (Kiv 15), a böjt (Zak 8,18), a kir. trónra lépése (1Kir 1,38–40). Az eredeti →naptárt elsősorban az →évszakok, valamint a földművelés és az állattenyésztés határozták meg. A →szombaton és az →újhold napján, s talán az →újév ünnepén (→évkezdet), a →szombatéven és a →jubileumi éven kívül főleg a nagy tavaszi, nyári és őszi ~ek tartoztak bele az ~i naptárba: a →kovásztalan kenyér ~e az árpa aratásának megkezdésekor, a hetek ~e a búza learatása után (→pünkösd) és a →sátoros ünnep az olajbogyó és a szőlő leszüretelése után, valamint a birkanyírás (pl. 1Sám 25). Nem vsz. hogy ezeket az ~eket kezdettől fogva meghatározott napokon tartották volna meg, Az aratás ideje évről évre és vidékenként is változott Palesztinában az időjárási viszonyoktól függően. Ezekhez a természeti ~ekhez, melyeket a szomszédos népek is megültek, Izr. fiai körében (részben nagyon korán) üdvösségtört. motívumok kapcsolódtak. Ez nem jelentette az ~ eredeti jelentésének háttérbe szorítását; a rítusok kibővítésével v. átértelmezésével új elemek járultak a régi tartalomhoz. Ezeknek az ~eknek megülésekor a nép jelenvaló eseményként élte át, amit Jahve a tört-ben népe üdvösségére végbevitt annak zálogaként, hogy a jövőben is vele lesz, főként pedig a várt messiási kor elérkezésének reményét ébren tartva. – A legrégebbi idők ~i szokásait illetően ismereteink nagyon gyérek, mert a szerzők nem írták le őket pontosan, hanem föltételezték ismeretüket. Többen megkísérelték (S. Mowinckel, A. Alt, G. von Rad, A. Weiser, H-J. Kraus), hogy a →kultuszt, az ősi hagyományokat, a zsoltárok és énekek keletkezési körülményeit („Sitz im Leben”) alapul véve és alaposan megvizsgálva pontosabban is feltárják az ~i rítusokat, v. hogy még további ~eket fedezzenek föl (→Jahve trónra lépésének ünnepe, a szövetség megújításának ~e stb.). A fogság után az ~ek naptára bővült néhány emléknappal: →purim, →templomszentelési ünnep, →Nikanor-~. Az →engesztelés napja szintén későbbi időből való, de biztosra vehető, hogy ősi elemek rejlenek benne. – A →Kumránban élő közösség ~ei nagyrészt megegyeztek az ortodox zsidókéval (vö. 1QS 1,15), de saját naptáruk szerint ülték meg őket. Minthogy az engesztelés gondolata közp. szerepet töltött be a szektában, az engesztelés napja is különleges helyet foglalt el ~eik sorában. 1QS 1,18–2,18: a szövetség megújítása évenként visszatérő ~ének leírása (vsz. azonos a hetek ~ével); 1QS 9,26–10,8: imádság minden nap, minden szombat, minden hónap, minden negyedév, év, szombatév és jubileumi év kezdetére. – 2. Az Újszüvetségben Izr. fiainak ~ei közül csak a szombatot, a húsvétot (→Pászka), a pünkösdöt, a sátoros ~et, a templomszentelési ~et és a rendszeres böjtöket említi. Jézus együtt ünnepelt népéve1; de a húsvéti lakomának az →Eucharisztia megalapításával új értelmet adott. Az ősegyh. ezen az úton indult el (ApCsel: Templom látogatása), de a szombatot felváltotta a vasárnap, és ezzel saját ker. naptár alakult ki. – 3. A hatályos szabályok szerint a vasárnapot mint a húsvéti misztérium ~ét apostoli hagyomány alapján az egész Egyh-ban őseredeti kötelező ~ként kell megtartani. Meg kell ünnepelni továbbá Urunk Jézus Krisztus születésének napját, a Vízkeresztet, Krisztus mennybemenetelét, szt testének és vérének ~ét, Máriának mint Isten szt Anyjának napját, szeplőtelen fogantatását és mennybevételét, Szt József, Szt Péter és Pál ap., valamint Mindenszentek napját. A ppi konf. azonban az Ap. Sztszék előzetes hozzájárulásával a kötelező ~ek közül egyeseket eltörölhet v. vasárnapra helyezhet át. – A MKPK kiegészítő szabálya az 1246.k. 2.§-ához: „Szeplőtelen fogantatás, Szt József, Péter–Pál és Mindenszentek ~ek.” →parancsolt ünnep  →tanácsolt ünnep. – 3. A néphagyományban: →jeles napok nem csak a parancsolt és tanácsolt ~ekhez, hanem a szt-ek napjaihoz is kötődnek. – 4. Világi ~ek. a) a →nemzeti ünnepek minden nép tört-ének legfontosabb eseményeire emlékezetnek. – b) A tudatos természetvédelem első jele a madarak és fák napja, melyet Apponyi Albert gr. vallás- és közoktatásügyi miniszterként 1906: a 26.120. sz. rendelettel vezette be a népisk-ban, hogy máj/jún-ban a tanítók ismertessék a madarak hasznát és jelentőségét, a cserjék és fák fontosságát a fészkelésben és a nemzetgazd-ban. E rendeletet megerősítette az 59.963/1932. sz. min. rendelet, amit az 1950-es években hatálytalanítottak. Újabban a környezetvédők ismét szorgalmazzák. – A 19. sz. végén–20. elején az egyh. ünnepek ellensúlyozására kezdték kialakítani, főként szabadkőműves kezdeményezésre a különféle profán „napokat”, lehetőleg a ker. ~ párhuzamaként (karácsony, télapó). Az 1923: bevezetett anyák napja  Máriának, a Jó Pásztor Anyjának ~ére került, mely →május első vas-ján volt. R.É.–Sz.Sz.A.

KL IV: 426. – Schütz 1993:405. –  KSZ 1994:19. – BL:1894. –

– Székely 1995:93.