Longinus (a gör. lonkhé, 'lándzsa' szóból): a szenvedéstörténetben szereplő katona, vértanú. - Az apokrif Pilátus-aktákban 1. a katona, aki lándzsáját Jézus oldalába döfte (Jn 19,34); 2. a százados, aki a keresztrefeszítést vezette, s amikor látta, hogyan halt meg Jézus, megvallotta istenségét (Mk 15,39; Mt 27,54; Lk 23,47); 3. további apokrifokban a lepecsételt sír őrségének parancsnoka. - A gör. hagyományban a 2. és 3. ~ egy személy, a Ny-i hagyomány az 1. v. a 2. ~t tiszteli, de mindkét hagyomány közös adata, hogy ~t az ap-ok keresztelték meg, majd elhagyta a hadsereget, a kappadókiai Caesareába költözött, s miután sok pogányt megtérített, vt. lett. - Egy Nisszai Szt Gergely által bizonyított hagyomány szerint ~ püspök lett Kappadókiában. A Római Martyrologium III. 15: emlékezik meg ~ról. - A →Debreceni kódexben olvasható legendája elmondja, „hogy szömei a hosszú kórságnak miatta meghomályosodtanak vala. Az Uronk oldalából és szívéből kijött vérének egy csöppe a kópjáról szömében csöppenvén, megadattaték azonnal ő neki a világosság.” 1427: Kolozsvári Tamásnak a keresztrefeszítést ábrázoló táblaképén ~ egyik kezében a lándzsa, baljával pedig megnyílt szemére mutat. Legendájából érthető, hogy ~t a kk-ban szemfájósok hívták segítségül, ennek azonban a hazai hagyományban nincs nyoma. Egy 16. sz., nyakba akasztandó könyörgés tanúsága szerint Mo-on szívbetegek fordultak hozzá. Sándorfalva javasasszonyai olyan szöveggel imádkoztak a betegre, amelyben ez is előfordul: Longénusz dárdája szüntesse mög a fájdalmakat! Egy pécsváradi ném. könyörgés szerint ~, ill. az ő dárdája minden fájdalom ellen oltalom. A szeged-alsóvárosi tp-nak a Szt Vért ábrázoló, szőlőprésben szenvedő Krisztust idéző barokk oltárképén ~ is látható. Barokk szobra a budaörsi tp. homlokzatán. - Ü: márc. 17. **
LThK VI:1138. - BS VIII:89. - Bálint I:254. - Vanyó 1988.
A vatikáni Szt Péter-bazilikában lévő lándzsa-ereklyét 1492: Bajazid szultán ajándékozta VIII. Ince pápának (ur. 1484-92), azt állítván, hogy egy szentföldi ker. templomból zsákmányolta. Az ajándékozásnak ugyanis politikai célja volt. A szultán féltestvérét, a trónkövetelő Dzsim vagy Zizim herceget a p-i sereg foglyul ejtette. A róm. Angyalvárban őrizték. Bajazid nem akarta, hogy szabadlábra kerüljön. Kérte a pápát, hogy tartsa továbbra is fogságban. Ezért küldött ajándékokat VIII. Incének, aki különösen örült a szentföldi ereklyéknek. A szegény Dzsim herceget, aki poéta is volt, elvitték Nápolyba, de útközben megmérgezték. A lándzsa-ereklye hitelességéhez sok kétség tapad. Egyetlen érdekes körülmény történetében az, hogy a róm. lándzsa hegye hiányzik. Ezt a letörött lándzsahegyet megtalálták Párizsban. Még IX. Lajos francia kir. hozta magával a szentföldról 1254-ben! (1988: VIII. Ince p. (†1492) síremlékén)
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.