kocsiverseny: a lósport egyik ága. - 1. az ókori gör. városallamokban ismert, a róm. birod-ban elterjedt, a bizánci birod-ban polgárháborút is kiváltó verseny (→Nika fölkelés). Először Homérosz említi az Iliászban Patroklosz temetése leírásakor (XIII. kv.). Az ókori olimpiákon és a gör. vallási ünnepeken, majd Rómában a Circus Maximusban megrendezett játékokon a ~ volt a fő látványosság. 2, 4 v. 6 lovas fogatokkal, 4, 5 v. 6 kocsival rendszerint 7 kört futtattak. A könnyű kocsik összeütközéskor összetörtek, hajtójuk gyakran megsérült. Rómában a cs-korban színekkel jelölték az istállókat, melyeknek szurkólótáborai gyakran összetűztek a versenyek után. Juvenalis (Kr. u. 60-140) szatírájában a zöldek veresége Rómában háborús vereség hangulatát keltette. Bizáncban Jusztinianosz cs. (ur. 527-565) idején a kékek az ortodoxia, a zöldek a monofizitizmus hívei voltak. - 2. Mo-on elterjedt változatai: fogathajtás (kettős- v. négyesfogatokkal, rendszeresen rendezett világversenyekkel, m. világbajnokokkal), ügetőverseny, mely a sportfogadást szolgálja. Kocs községben (Komárom-Esztergom m.), a →kocsi hagyomány szerinti származási helyén 1990 u. életre keltett népszokás a Kocsi Napokon megrendezett kocsitoló-verseny. 88
Új Idők lex. IX:3895. - Brit. Hung. X:593.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.