klastrom (lat. claustrum, a claudo, 'bezár, elzár' szóból): zárda, szerzetesház. - Eredetileg négyszögű folyosó, amely mentén a szerzetesi élet legfontosabb helyiségeit (porta, sekrestye, →káptalanterem, ebédlő) elhelyezték. Később a ~ név átment az egész épületre, és Mo-on a kk. folyamán szinte kizárólagosan jelöli a szerzetházat. A 19. sz. óta megfelelője a →kolostor és a →monostor. **
Klastrom →Vörösklastrom
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.