irmosz, hirmosz, heirmosz (gör.): mintastrófa a →bizánci szertartásban, melyhez az →óda, ill. a →tropár igazodik. - Az óda végén az ~ ismétlését (gör. katabaszia) a kétfelé osztott kórus együtt énekli. Ha az ~ meglévő mintát (gör. proszomoion) követ, akkor a katabaszia az eredeti szöveget használja fel. Az ~okhoz a →kontrafaktura elvét alkalmazzák, melynek segítségével szinte korlátlan számú dallam és szöveg jön létre és állítható rendbe (→szticherón). Az ~, ill. korábbi gör. nevén automelon Szír Szt Efrémen (4. sz.) át a →gnózis költőiig követhető vissza. Mintastrófára történő utalások találhatók a zsoltárokban is (22; 45; 56). Az ősegyházban igen kedvelték a könnyen megjegyezhető modellstrófákat a legkülönbözőbb tanítások rögzítésére. - Az ~okat az →irmologionban gyűjtötték és rendezték. **

Onasch 1981:163. - Kazhdan 1991. II:908.