Hartmann, Nicolai (Riga, Oroszo., 1882. febr. 20.-Göttingen, NSZK, 1950. okt. 9.): filozófus, az újkori →ontológia jelentős alakja. - 1922: Marburgban, 1925: Kölnben, 1931: Berlinben, 1945: Göttingenben tanított. Az →újkantianizmussal ellentétben új ontológia fölállításáért harcolt, amely azonban nem egyszerűen a középkori metafizika föltámasztása. - M: Grundzüge einer Metaphysik der Erkenntnis. Berlin, 1921. - Philosophie des deutschen Idealismus. 1-2. köt. Uo., 1923-29. - Ethik. Uo., 1926. - Das Problem des geistigen Seins. Uo., 1933. - Zur Grundlegung der Ontologie. Uo., 1935. - Möglichkeit und Wirklichkeit. Uo., 1938. - Der Aufbau der realen Welt. Uo., 1940. - Philosophie der Natur. Uo., 1950. - Ästhetik. Uo., 1953. Cs.I.
LThK V:21.
Hartmann Tivadar Mihály, OFM (Fogaras, Fogaras vm., 1874. máj. 31.-Segesvár, 1944. ápr. 15.): házfőnök. - A teol-t Vajdahunyadon, a tanítóképzőt Déván végezte, 1892. VIII. 20: lépett a r-be, 1896. VI. 21: ünn. fog-at tett, 1897. I. 18: pappá szent. Marosvásárhelyt kp. és tanító, 1903: Szárhegyen házfőn. és tanító, 1907: Kőhalomban házfőn. és plnos, 1927: Fogarason házfőn. és plnos, a M. Párt és a városi tanács tagja. Halála előtt Zsákodon adm. Vallási témákról cikkeket írt az erdélyi lapokba. 88
György 1930:606. - Ki kicsoda? 1931:497. Arck. - Schem. Trans. OFM 1947:94. (†segesvári kórházban)
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.