epoché (a gör. epochó, 'visszatart' szóból): bölcseleti kifejezés az ítéletalkotástól való tartózkodásra, a kifejezett vélemény, a →dogma ellentéte. - Elsőként az ókori szkeptikusok használták. Jelentős fogalom E. Husserl transzcendentális fenomenológiájában. Míg a pozitív tud-ok, sőt a bölcs. is az időben-térben létező dolgok megtapasztalására irányul s ezekről mond ítéletet, a transzcendentális ~ ezek érvényét hatályon kívül helyezi, és magára a tudatra, a dolgokat túllépő alanyiságra fordítja a figyelmet. Ennek összefüggéseivel hivatott foglalkozni a transzcendentális fenomenológia. Így lehet a megismerés tárgya nemcsak az evilági valóságok köre, hanem Isten, akihez a tiszta logika, ill. a formális ontológia jut el. Cs.I.

LThK III:953.