elektron (gör. élektron): 1. az ókori görögöknél a) →borostyán; b) az →arany és az →ezüst természetes ötvözete, amelyből többek között az ókor egyik legszebb ötvösremeke, a sumér Meszkalamdug kir. sisakja készült. - 2. a legrégebben ismert elemi részecske, az elektromos áram hordozója a fémekben. O.F.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.