Magyar Katolikus Lexikon > V > virrasztás


virrasztás: éjszakai idő ébrentöltése: őrködés, vigyázás (→éberség).→Czuczor szerint a szó a ‘virrad’ szóból ered, a ~ a virradat, →hajnal várása →fény (→gyertya, →mécses) mellett. Főnévi és jelzős változata a virrasztó. – A ~ ősi →bűnbánati gyakorlat. A lit-ban →vigilia; a néphagyományban: →jézusvirrasztás. – 3. A halott~: Az 1930-as években még élő népszokásban a halottat egy pillanatra sem hagyták magára, amiben éjjel a rokonok, komák, szomszédok is segítettek. Ezt nevezték virrasztónak, siratónak v. keservesnek. ~ba senkit sem hívnak, mindenki jószántából ment és mindenkit szívesen láttak. – A ~ naplementétől kakasszóig v. a hajnali harangozásig tartott. Az idősebb asszonyok imádkoztak, előmondásra kéziratos gyász és búcsúztató énekeket énekeltek, a ffiak a szomszéd szobában beszélgettek a halottról, majd egyébről, aztán kártyáztak, szivaroztak, iddogáltak. Ők szerkesztették össze a búcsúztatóhoz szükséges „nemzetséglevelet”, melyben összeírták az elbúcsúztatandók nevét s egyebet, amiket a kántornak a búcsúztató versbe bele kellett foglalnia. **

Czuczor VI:1059 (s.v. viraszt, viradat) – MN IV:253. – Lajtha László: Sopron megyei virrasztó énekek. Bp., 1956. – MNL V:572. – Vasas Samu–Salamon Anikó: Kalotaszegi ünnepek. Bp., 1986:236. – MN 1990. VII:78. (Kunt Ernő)