Magyar Katolikus Lexikon > U > utódállamok


utódállamok: egy megszüntetett (fölbomlott vagy fölosztott) állam (birodalom) területén jogutódként szerveződött államok. – Mo. 1918–19-i megszállása után, az →Antant versailles-i békerendszerében létrehozott, addig nem létezett államok gyűjtőneve. A földarabolt Mo-ból a Felvidék és Kárpátalja →Csehszlovákia, a tátravidéki gorál falvak →Lengyelország, Ny-Bánát, Bácska, D-Baranya és a Muravidék a →Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, Ny-Mo. (elcsatolása óta Őrvidék) →Ausztria, a K-i Alföld, K-Bánát, a Részek és Erdély →Románia, Fiume Olo. része lett. 1939–45: Au. és Csehszl., 1941–44: Jug. nem létezett, a II. vh. után pol. szövetségeseik megnagyobbított határokkal helyreállították őket, de a pártállamok bukásával együtt 1992: Csehsz-t; a népirtó háborúk után 1991–2006: Jug-t is erőszakkal egyesített részeire szakították az egyeduralmat megelégelt népei. – Nagyhatalmi érdekből és segítséggel Jug-ból önállósult ~: Bosznia és Hercegovina, Horváto., Macedónia, Montenegró, Szerbia, Szlovénia és [a 2007: még ENSZ gyámságú, de 85 %-os albán többségű, függetlenedésre törekvő] Koszovó. – A sajtónyelvben így nevezik az 1922–92: létezett SzU-tól elszakadt, (újra) önállósult (tag)államokat is (‘szovjet utódállamok’ Azerbajdzsán, Észto., Fehéroroszo., Grúzia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Letto., Litvánia, Moldova, Örményo., Tadzsikisztán, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán). 88

Diplomáciai lex. 2. teljesen átd. kiad. Bp., 1967:839.