Magyar Katolikus Lexikon > A > Ausztria


Ausztria, Osztrák Köztársaság, Republik Österreich: köztársaság Közép-Európában. - Határai: No., Cs-Mo., Szlovákia, Mo., Szlovénia, Olo., Liechtenstein, Svájc. Ter-e 83.849 km². 1985: 7.552.000 lakos. Főv-a Bécs (Wien). Szöv. tart-ai (és székhelyeik): Burgenland (Eisenstadt, Kismarton), Karintia (Klagenfurt), Alsó-~ (Bécs), Felső-~ (Linz), Salzburg (ua.), Stájerország (Graz, Grác), Tirol (Innsbruck), Vorarlberg (Bregenz). - I. Története. A mai ~ helyén a róm. hódítás korában kelta népek laktak, amelyek nyelv és műveltség dolgában hamar összeolvadtak a rómaiakkal. Az 5. sz: Szt Szeverin terjesztette Bécs és Passau közt (Noricum) a kerséget, de halála után a longobárdok földúlták a virágzó közösségeket. Utánuk 200 é. az avarok uralkodtak. A tőlük elfoglalt vidéken alapította a birod. K-i határának védelmére Nagy Károly 788: Ost-Markot, mely ~ magvának tekinthető. A m-ok támadásai alatt ez összeomlott, de az →augsburgi csata (955) után I. Ottó újraszervezte, II. Ottó 996: a bajor hgségtől függő Österreich őrgrófsággá tette, melynek első ura Babenbergi Luitpold, I. Lipót volt, kit fia, Henrik (994-1018) követett. VI. (Dicső) Lipót (1198-1230) részt vett II. András kir. keresztes hadjáratában, ő békítette ki II. Frigyes cs-t IX. Gergely p-val is. Fia, Harcias Frigyes (1230-46) a tatárdúlás idején, kihasználva a hozzá menekült IV. Béla helyzetét, ter-i engedményeket csikart ki tőle. IV. Béla megtorolta Frigyes álnokságát, s az utolsó Babenberg 1246. VI. 15: a Lajta menti csatában esett el. Hosszú küzdelem indult meg ~ért, melyet II. Frigyes és IV. Béla is szeretett volna megszerezni. Az osztrákok és stájerek Vencel cseh kir. fiát, Ottokárt választották meg, kivel Béla háborúba keveredett. IV. Ince p. fölosztotta köztük Stájero-ot, de Ottokár csakhamar visszahódította, sőt egészen az Adriáig terjesztette ki hatalmát. A cseh veszedelemmel szemben Habsburg Rudolf ném. kir. IV. (Kun) Lászlóval szövetkezve 1278. VIII. 26: Dürnkrutnál, a Morvamezőn legyőzte Ottokárt, aki elesett e csatában. 1282. XII: az augsburgi birod. gyűlésen Rudolf 2 fiának, Albertnek és Rudolfnak adta hűbérül ~t, Stájero-ot és Krajnát. Cseho-ot Ottokár fia, Vencel, Karintiát Rudolf rokona és szövetségese, Meinhard kapta. (Ettől kezdve ~ban a Habsburgok uralma megszakítás nélkül tartott 1918. XI-ig.) I. Albert (1283-1308) a cs. koronát is elnyerte. Halála után tart-ai fiaira, (Szép) Frigyesre és Lipótra maradtak. Őket pártolta XXII. János p. a ném. fejed-ek által választott Bajor Lajossal szemben. II. Albert fiának, Rudolfnak sikerült a Meinhardok kihalása után Karintiát is megszerezni. V. Albert (1404-39) a husziták ellen küzdött, majd Zsigmond cs. leányát nyervén feleségül, reászállt annak összes orsz-a. Halála után e birod. széthullott. III. Frigyes egységesítő törekvése sikertelen maradt (V. Lászlót Hunyadi János föllépésére ki kellett adnia, s utána Mátyás m., Podjebrád György cseh kir. lett), de I. Miksa és főképp unokája, V. Károly óriásivá fejlesztette a Habsburg hatalmat. A fenyegető török veszély elhárítását megbénította ebben az időben a hitújítás és a Ny-i uralkodók hatalmi féltékenysége, melytől még a Sztszék sem volt mentes (VII. Kelemen, Cognaci liga). Ferdinánd (1521-64) a Mohács utáni belviszály következtében Mo. egy részének is kir-a lett. Neki és utódainak köszönhető, hogy az osztr. örökös tart-ok a hitújítás elterjedésétől mentek maradtak. A hitéhez ragaszkodó fejed. megtiltotta Luther iratainak terjesztését és a wittenbergai egy. látogatását. Megszüntette a visszaéléseket a pléb-kon és ktorokban, 1551: megtelepítette a jezsuitákat Bécsben, és Canisius Szt Pétert bízta meg a bécsi ppség vezetésével. Később, hogy segítséget nyerjen a török ellen, engedményeket tett a prot-oknak. Fiai közt fölosztotta a birod-at: II. Miksa cs. (1564-76) ~val együtt a m. és cseh koronát, Ferdinánd Tirolt, Károly Karintiát, Krajnát, Stájero-ot stb. kapta. 1571: Miksa szorult helyzetében megengedte a nemeseknek, hogy váraikban prot. lelkészeket tartsanak; Bécsben az egy. tanárai közt is voltak lutheránusok. Károly a terjeszkedő szakadás ellen 1573: Grácba telepítette a jezsuitákat, s rájuk bízta a teol. főisk. vezetését. A laibachi pp-kel megtéríttette a görzieket, száműzte a makacs eretnekeket. A stájer, karintiai és krajnai r-ek 1578: a török elleni küzdelem megtagadásával kényszerítették Károlyt, hogy a nemeseknek és a városoknak megengedje a szabad vallásgyakorlást. Amikor azonban hatalmától is meg akarták fosztani, Károly visszavonta engedményeit, s a prot. prédikátorokat és tanítókat elűzette. Károly fia és 1596: utóda, Ferdinánd a kat. vallás teljes visszaállítására törekedett, az eretnekeket karhatalommal száműzte orsz-aiból.

A II. Miksa után uralkodó II. Rudolf (1577-1611) idején Khlesl bíb. és a jezsuiták mindent megtettek az új hit terjedésének meggátlására. Amikor a főhg-ek Mátyást, Rudolf fivérét tették annak helyébe a család élére, a prot-ok szabad vallásgyakorlatot kaptak. Cseho-ban kirobbant a →harmincéves háború. II. Ferdinándot (1619-37) Bécsben a lázadók megtámadták, de katonasága megszabadította. Ferdinánd Frankfurtban elnyerte a cs. koronát, 1620. XI. 8: a fehérhegyi csatában diadalmaskodott a „téli királyon”, a csehek által helyébe választott kálvinista V. (Pfalzi) Frigyesen. Ezek után orsz-aiban hozzálátott a kat. restaurációhoz. 1624: Felső-Au-ból kiűzte a prot. lelkészeket, tanítókat, s 2 év múlva a commissio catholica révén megtérésre késztette az újítást elfogadókat; akik vonakodtak, azokat száműzték. II. Ferdinándot fia, III. Ferdinánd (1637-57) követte. 1645: a svédek egészen Bécsig hatoltak. 1648. X. 24: a vesztfáliai békében a cs-nak sikerült keresztülvinnie, hogy örökös tart-aiban a kat. vallást megvédjék. I. Lipót (1657-1705) idején a törökök Bécs alá jutottak. Ennek következtében 1683: megindult a fölszabadító hadjárat, mely hazánkat is megmentette a török iga alól, de megerősítette a Habsburg befolyást is. Savoyai Jenő XIV. Lajossal szemben is diadalra segítette a cs. hadakat. A visszafoglalt ter-eken is életbe akarták léptetni az ~ban érvényes vallási és egyéb törv-eket (Kollonics Lipót), ami a Rákóczi-szabharchoz vezetett. VI. Károly (1711-40) alatt 1718. VII. 21: a →pozsareváci békével ért véget a fölszabadító háború. Károly cs. fiú utód híján a →Pragmatica Sanctio révén leányának, Mária Teréziának biztosította a trónt, aki hosszú háborúságokba került, míg elérte, hogy vetélytársaival, Károly Albert bajor választófejed-mel és II. Frigyes porosz kir-lyal szemben ~t nagyobb veszteség nélkül megtarthassa. Bár a prot-okkal szemben ezért engedékenynek kellett lennie, nagy pártolója volt az Egyh-nak. Fia, II. József (1765-től ném. cs.) a felvilágosodás eszméinek hatása alatt a vallást sok tekintetben az áll. alá rendelte (→jozefinizmus). Az Egyh. szabadságát sértő rendeletei mellett már 1781: kiadta →türelmi rendeletét, amelyben a prot-oknak és a K-i szakadároknak vallásszabadságot biztosított. VI. Pius p. bécsi látogatása 1782: sem tudott jobb irányt adni a Kaunitz kancellár befolyása alatt álló pol-nak, mely külügyi téren is kevés szerencsével működött (Belgium elvesztése, Nagy Frigyes Fürstenbundja a cs-sággal szemben, vereségek a törököktől stb.). József halála előtt visszavonta rendeleteit a jobbágyok szabad költözése és türelmi rendelet kivételével. Öccse, II. Lipót (1790-92), aki toscanai nagyhg. korában már ráfizetett az abszolutisztikus egyhpol-ra (pistoiai zsinat), ~ban visszavonta a legtöbb sérelmes rendeletet, és megfékezte a sajtó szabadosságát. A jozefinista eszmék azonban még sokáig éreztették hatásukat ~ban. A forr. és napóleoni időkben I. Ferenc (1792-1835), aki a napóleoni győzelmek után 1804: fölvette az Ausztria császára címet, VI. Pius halála után az Egyh. pártfogója volt. Az isk-kat egyh. felügyelet alá helyezte, a teol. okt-t alaposabbá tette. Erre a célra alapította 1816: az →Augustineumot. A jezsuitákat 1820: újra betelepítette ~ba. I. Ferdinánd (1835-48) a vegyes házasságok ügyét rendezte, s konkordátumra csak azért nem kerülhetett sor, mert a jozefinista szellemű politikusok megakadályozták. 1848: a forr. követelései között a vallásszabadság is szerepelt. I. Ferenc József (1848-1916) összehívta a pp-öket Bécsbe az egyh. ügyek megvitatására. 1849. IV. 30-VII. 16: Schwarzenberg bíb. elnökletével 35 pp. tanácskozott az ifjúság és a papság neveléséről, egyhfegyelmi kérdésekről, kegyúri és házasságjogról, egyh. vagyonügyekről stb. Fölterjesztésükre a cs. 1850. IV. 18-i és 23-i rendeleteivel teljes szabadságot biztosított a pp-öknek az isk-k felügyeletében. 1855. VIII. 18: ebben a szellemben köttetett meg IX. Piusszal a konkordátum, melynek rendelkezéseit a tart. zsin-ok (1858: a bécsi) végrehajtották. Egyhm-nként papneveldék épültek, lelkigyakorlatokat és missziókat tartottak a nép körében a hitélet elmélyítésére; a szerz. élet újra föllendült.

- Az 1859: elvesztett ol., majd az 1866. évi ol-ném. háborúk után ~ban a liberálisok jutottak hatalomra. 1867.II: a birod. megmaradása érdekében megtörtént a →kiegyezés és létrejött az Osztr-M. Monarchia. J. O. von Rauscher bíb. és a pp-ök tiltakozása ellenére egymás után hozták az egyh-ellenes törv-eket (pl. 1868. V. 25: a „szükség esetén” köthető polg. házasságról); az isk-k vezetését az áll-ra bízták, csak az el. és középisk-ban hagyták meg a hittant; az interkonfesszionális törv-ben a kat-okra sérelmesen állapították meg a felekezetközi viszonyokat; megengedték a vasárnapi munkát az istentiszt. idején kívül; kimondták, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek nemük szerint követik szüleik vallását stb. A p. tiltakozása VI. 22: hiábavaló volt. 1869. V. 14: az el. isk-kat megfosztották vallásos jellegüktől. A pápai csalatkozhatatlanság tételének kihirdetése után 1870. VII. 30: egyoldalúan megszüntették a konkordátumot. Az 1874. évi „kultúrharcos szellemű” törv-ek ellen a pp-ök tiltakoztak. A cs. a fenti törv-ek végrehajtásában enyhén járt el, így az ellentétek lassan elsimultak. 1883. V. 2: az isk. törv-t módosították; 1885: a papság ellátását rendezték. A szabadelvűség a nagyném. mozg-ban erősödött meg; a ném. nacionalizmus 1897: elindította a kat-ok között a Los von Rom, 'elszakadni Rómától' mozg-at, mely 7-8 év alatt kb. 45.000 hithagyást okozott. - A liberalizmus klérus elleni támadásai komoly ellenállásba ütköztek J.O. von Rauscher bécsi érs., J. Fessler Sankt Pölten-i és E. J. Rudigier linzi pp. részéről. Mintaszerű ker. szociálpol. és szoc. mozg. kezdődött. Kat. egyes-ek sora alakult, melyekből 1909: megszervezték ~ kat-ainak nem pol. közp. szervét, a Katholisches Volksbundot. ~ kat. sajtójának oszlopa lett a mai is létező Wiener Kirchenzeitung, mely az egyhm-kben sajtóegyes-eket szervezett. - ~ban a vallási élet fejlődésének mérföldkövei 1877: Bécsben az isk-ról, 1889: a szoc. kérdésről, 1892: Linzben a sajtóról, 1896: Salzburgban az agrárreformról, 1905: a kat. szervezetekről és a Los von Rom mozg-ról tartott Katolikus Napok és 1912: a bécsi Eucharisztikus Világkongresszus. Jelentős volt a női r-ek gyarapodása a 19. sz. 2. felében. A nagyvárosok hirtelen növekedésével a lelkipásztori állomáshelyek alapítása nem tudott lépést tartani, s ez a munkásság és az értelmiség elvallástalanodásához vezetett. A kat. tudósok elszigetelődése ellen alapították a →Leogesellschaftokat, s a főisk-kon a kat. diákszöv-ek fordultak szembe a liberalizmussal. - 1918. X. 21: a Bécsben összegyűlt ideigl. nemzgyűl. megfosztotta trónjától I. Károlyt, és XI.12: kikiáltotta a közt-ot. 1919. II. 16: a választásokon a 72 szocdem. mandátummal szemben a kerszoc. párt 69 mandátumot szerzett. - 1919. IX. 10: a Saint Germain-i béke ~t ném. jellegű tart-aira korlátozta, az ol-oknak juttatta D-Tirolt, Isztriát, Zárát és néhány dalmáciai szg-et; az SHS kirságnak Krajnát, Dalmáciát és D-Stájero-ot. 1920: D-Karintiában a nép szavazással ~ mellett döntött. Lengyo. megkapta Galíciát, CS a cseh- és morvao-i ném. vidékeket. Ny-Mo-ot 285.000 lakossal ~hoz csatolták, de az ott 1921. VIII. 22: kitört →nyugat-magyarországi fölkelés miatt Moson, Sopron és Vas vm. Ny-i részét csak X. 13:, a →soproni népszavazást elrendelő →velencei egyezményt követő kiürítés után vehették birtokba. Mo. és ~ határát 1923-ig bizonyos módosításokkal véglegesítették. Svájc Vorarlberg csatlakozási kérelmét elutasította. 1921. XII. 16: ~ és CS IV. Károly m. kir. visszatérési kísérlete hatására 5 éves (Mo. ellen irányuló) egyezményt kötött, melyben kötelezték magukat a „békeszerződések” végrehajtására. - Az I. vh. után az Egyh. a kerszoc. pártban találta meg támaszát. I. K. Seipel prel. jelentős államffi és szociálpolitikus volt. Világnézeti harcot kellett folytatni a szabadgondolkodók és az osztályharcos marxisták ellen, akik az Egyh. és az áll. teljes szétválasztását követelték. 1933: E. Dollfuss ker. r. áll-ot szervezett, mely 1934: konkordátumot kötött a Sztszékkel. 1938: a nácik hatalomátvételekor 1400 egyh. intézményt bezártak, a kat. egyes-eket fölszámolták, több mint 200 ktort föloszlattak, az egyh. épületeket és szoc. intézményeket kisajátították, a lelkipásztorkodást és hitokt-t korlátozták, sok papot letartóztattak, s kb. 300.000-en kiléptek az Egyh-ból. - A II. vh. u. ~ kat. Egyh-a az áll-tól (1939 óta anyagilag is) függetlenül, de erős világnézeti ellenőrzés alatt kezdett újjáéledni. A megsemmisített egyesületi rendszert az →Actio Catholica kezdte helyreállítani. 1957: a szöv. kormány elismerte az 1934-es konkordátumot, majd megegyezett a Sztszékkel a vallásalapról, Burgenlandban 1960: a kismartoni egyhm. alapításáról, 1962: az isk-kérdésről. - ~ érsségei és ppségei: a 6. sz: Salzburg, 1071: Gurk, 1218: Seckau; 1469: Bécs, 1785: Linz, Sankt Pölten, 1960: Kismarton, 1968: Feldkirch, Innsbruck. 1945: Bécsben g.k. ordinariátust szerveztek. - Magyarok ~ban: a Ny felé irányuló m. emigráció első állomása volt, aránylag kevesen telepedtek meg itt. 1961: a Magyar Papi Egység c. lap becsült adatai szerint az ~ban élő m-ok száma 69.055, az 1984. évi becsült adatok szerint 60.000 fő. - Magyar egyhközs-ek ~ban 1979: Alsóőr 240 családdal (továbbiakban: cs), filiái: Őrsziget 10, Felsőőr 200 cs; Felsőpulya 250 cs, Középpulya 110 cs; Bregenz filiája Feldkirch 130 cs; Grác filiái Eisenen, Kaiserwald, Kapfenberg 300 cs; Innsbruck 250 cs; Klagenfunrt 120 cs; Spittal/Drau filiái Feldkirchen és Villach; Linz filiái Bad Kreuzen, St. Georgen i. A., Wels 460 cs; Salzburg 250 cs; Kufstein filiái Kitzbühel, Wörgl 90 cs; a bécsi M. Lelkigondozó Hiv. v. Szolgálat (I. Singerstrasse 7., II. Mexikoplatz 12., IX. Bolzmanngasse 14., XI. Kaiser Ebersdorf, XX. Adalbert Stifterstrasse 73.) és Traiskirchen kb. 1100 cs. - 1978. I: az ausztriai m. r.k. lelkészek konferenciáján készített kimutatás szerint a m. nyelvű r.k. hívek száma:

magyar

katolikus

%

burgenlandi egyhm.

6000

4000

66,67

gurki egyhm. és

K-Tirol

900

850

94,45

St. Pölten-i egyhm.

2000

2000

100,00

linzi egyhm.

2000

1000

50,00

salzburgi főegyhm.

3500

3000

85,71

graz-seckaui egyhm.

2000

1800

90,00

tiroli egyhm.

1200

1200

100,00

vorarlbergi egyhm.

250

200

80,00

bécsi főegyhm.

40.000

28.000

70,00

összesen

57.850

42.850

74,07

II. ~ művészete. 1. Építészet. A 4-7 sz. óker. építészetét ásatási leletekből ismerjük: változatos alaprajzú, gyakran sírhely fölé emelt, közp. elrendezésű tp-ok a dunai limes vonalán Passautól Dévényig, a Dráva mentén és az Alpok hágóin átvezető útvonal mellett. A hagyomány 696-ra teszi a salzburgi ppség építkezéseinek kezdetét (Szt Péter-ktor, majd 712-13: a nonnbergi apácaktor, 767-74: 3 hajós, nagyméretű, később többször bőv. szegyh.). A bajor hg-ek a mai Felső-~ ter-én alapították az első bencés ktorokat (748 e. Mondsee; 777: Kremsmünster); ezekre és a pléb-tp-ok jelentős részére a 11-12. sz-ig a faszerkezet volt jellemző. Felső-~ legrégibb, tp-a lehet a 799: említett linzi Szt Márton-tp., amelyet a 15. sz: hosszhajós, gótikus tp-má alakítottak. A 11-13. sz: a különböző hatalmi harcok (pápaság-császárság) ütközőpontjában fekvő ter-eken eltérő, a pol. igazodást is tükröző stílusirányzatok születtek. Salzburg, Karintia és Stájero. inkább a hirsaui reform, Felső- és Alsó-~ a ciszterci építészet hatása alá került. A cs. csapatok által fölgyújtott salzburgi szegyh-at 1181-1219: öthajós, kereszthajós, négyezeti tornyos baz-vá építették át, amely a ném. ter-ek legnagyobb tp-a volt. (122 m-es hosszával alig maradt el a róm. régi Szt Péter-baz-tól.) - ~ K-i része a Rajna melletti „császárdómok” (Speyer, Mainz, Worms) szerkezetét követte, míg váltakozó pilléres és oszlopos támrendszere, oroszlánok tartotta kapuépítménye lombardiai kapcsolatokra utal. A kolostortp-ok jelentős része bajor típusú, kereszthajó nélküli, pilléres baz. volt (Michaelbeuren, Ossiach, Salzburg-Nonnberg, Kremsmünster). Az utóbbi támváltásos fölépítése a cs-párti, felső-lotaringiai reformszerz-ség hatását tükrözte. Innen származott Lambach Ny-i sztélyének és altp-ának formakincse is. E két épülethez kapcsolódott az alsó-~i Melk és Göttweig. Bár ezek legrégebbi részei elpusztultak, vonásaikat tükrözi a Göttweig alá tartozó Oberrana ma is álló tp-a. 1090 u. a bajor jellegű Millstatt, 1104: Admont egykori hirsaui-hildesheimi jellegzetességeket mutató tp-a volt hatásában különösen jelentős. A változatos stílusjegyek összefonódását példázza a bajoros alaprajzú, szász támváltásos szerkezetű, hirsaui és lombard jellegű ornamentikával díszített seckaui ágostonos tp. (1218: ppi székhely). A Salzburgtól függő, de különállását hangsúlyozni kívánó gurki pp. az őt megilletőnél jóval nagyobb szabású tp. emelésébe kezdett az 1140-es években. A Ny-i toronypáros, 3 apszisos baz. felépítménye a rajnai dómokra utalt, karzatos kereszthajója a salzburgi dóméhoz, 100 oszlopon nyugvó altp-a a piacenzaihoz hasonló, fogrovatos és palmettás díszítése és domborművei Lombardiához kapcsolódnak. Osztr. földön az 1190(?)-1218: épült Sankt Paul im Lavanttal-i ktor áll legközelebb Hirsauhoz. - Alsó-~ban a Babenberg alapítású Klosterneuburg 1158 u. épített, később barokk és neogótikus stílusban átépített tp-a volt a mai ~ ter-én az első kötött rendszerű baz., amely rajnai és É-itáliai hatást egyaránt tükrözött (többek között a bordás boltozat hangsúlyozása által). Ez utóbbi különösen jellemző volt a ciszt-ek építkezéseire, így az ennek legkorábbi ~i példáit mutató Heiligenkreuzra (1135-87), majd Zwettl különleges, középpilléres kápt-termére. E szerkezeti jellegzetességeket átvették kpnák, kis plébtp-ok, világi épületek is. A ciszt. romantika végső kicsengése a lilienfeldi ktor 1230: fölszentelt csarnokszentélye. E Duna környéki késő román építészet díszítményei gyakran együtt jelentkeztek egy kiterjedt közép-eu. építőgyakorlat részben késő normann jellegű díszítésmódjával, amelynek stíluselemei föltűntek (az egyik közvetítő Regensburg) Deutsch-Altenburg, Bécs (a Szt István-dóm Westwerkje, kb. 1230-tól), Tulln, Kleinmariazell, Bécsújhely (plébtp., ma dóm, 1259 k.), Hartberg tp-ai mellett Ny-mo-i épületeken (Ják) is, sőt ezek közvetítő szerepe is föltehető. Alsó-~ gazdag a tp-ok mellett álló, centrális →csontházakban, amelyek faltagolása és kapuzata igen díszes (pl. Hartberg, Tulln, Mödling, Deutsch-Altenburg). - A korai gótika ~i megjelenése kapcsolódott a ciszt-ek már említett ktorépítkezéseihez, amelyek a csarnokterek alkalmazásában is úttörő szerepet játszottak (1230: Lilienfeld; 1295: Heiligenkreuz; 1327 u. Neuberg). A plébtp-ok kialakítására viszont a →kolduló rendek építkezései nyomták rá bélyegüket, amelyeknek kezdetben változatos (itáliai, D-fr., normandiai) stílusát (Friesach, Langenlois, Dürnstein) a 13. sz. 2. felétől egységesebb, Bajoro-on át közvetített É-fr., klasszikus gótikus jellegzetességek váltották föl (1290: Tulln, Bécsújhely).

- A 14. sz. csarnokterek egyik legnagyobb szabású megoldása a zwettli ciszt. tp-nak a korábbi hagyományos formát, az egyenes sztélyzáródást már elhagyó, félkörös záródású, kápolnakoszorús, körüljárós, franciás sztélye. Átmenet nélkül összekapcsolódó hajóból és sztélyből álló csarnoktér született 1339-74: a pöllaubergi zarándoktp-ban és Sankt Lambrecht bencés ktorában, ahol az 1327: összeomlott román baz. helyén 1421-ig épült az új tp. Csarnoktérrel emelték a bécsi kolduló rendi (minorita, domonkos, kárm.) tp-okat, valamint 1304-40: a Szt István-dóm sztélyét. Az utóbbi építkezéseit 1368-94: Michael Knab vezette. Tervei szerint átépült a hosszhajó és elkezdték a D-i tornyot. A Parlert követő prágai építészek, Wenzel mester, Hans és Peter v. Prachatitz, de még a tornyot 1433: befejező Matthias Helbig és a hajót 1446 u. már újszerű →csillag- és →hálóboltozattal befedő Hans Puchsbaum is lényegében Knab rendszerét követték. A belső késő gótikus díszítőmunkái közül kiemelkedik Anton Pilgram orgonakarzata (1513) és szószéke (1515). A Szt István-dóm →álbazilikális hosszháza (a középhajó a mellékhajónál magasabb, de ablakok nem nyílnak rajta) széles körben követésre talált, leginkább Alsó-~ban (Baden, Melk, Raabs, Spitz, Ybbs, Krems), de a távolabbi Mondsee és Grác tp-ain is. A bécsi dóm építőműhelye ném. ter-en az egyik legjelentősebb; hatása többek között Mo-on is érezhető. - Az építészeti reprezentáció eszközeivel tudatosan élő III. Frigyes számos megrendelése közül jelentős egyh. építkezések: a bécsújhelyi plébtp. (1468: ppi szegyh.) karzata és a vár Szt György-kpnája az udvarra néző hatalmas „címerfal”-lal (1449-60, Peter v. Pusika), a neubergi ciszt. tp. befejezése (15. sz. 2. fele-1496), a gráci Hofkirche v. dóm újjáépítése (1438 k.-1464). - Különleges térélményt nyújt a tiroli Schwaz plébtp-a, amelynek 1460-78: emelt épületéből csupán az egyik hajófalat és a sztélyt hagyták meg, amikor 1490-1502: jelentősen megnagyobbították. - A reneszánsz egyh. építészet csekély számú ~i emléke közül az innsbrucki Hofkirche gótikus alaprajzú épületén elsősorban a díszítésmód és a motívumkincs reneszánsz jellegű. I. Ferdinánd 1553-63: építtette Miksa cs. síremlékének befogadására. Reneszánsz sírkpnákat emeltek 1578-87: Innsbruckban, 1587: Seckauban, 1597-1604: Salzburgban, 1614-38: Grácban. - Valójában a hosszú ideig továbbélő gótikát közvetlenül a barokk követte, amelyet a 17. sz. elejétől itáliai építészek terjesztettek el. Az első jelentős központ Salzburg lett, ahol az 1598: leégett és részben beomlott kk. szegyh. helyén 1601: Vincenzo Scamozzi hatalmas épületet tervezett. A szerényebb változat 1611: elkezdett kivitelezése hamarosan abbamaradt, és a mai, még mindig monumentális épület 1614-28: Santino Solari tervei szerint valósult meg. Az itáliai előképektől elütő németes főhomlokzatát a 2 homlokzati toronnyal csak a sz. közepe után fejezték be. Solari felügyelete mellett, de tiroli mesterek részlettervei alapján, a salzburgi dóm redukált változataként 1627-40: épült az innsbrucki jezsuita tp. Csavart oszlopaival, áttört kpnaboltozataival jelentős a bécsi egyetemi, egykor jezsuita tp. (1627-31) is. A 18. sz. új virágzást hozott az osztr. ter-ek építészetében. A török visszaszorítását követő gazd. föllendülés, az egyh. birtokok újjászervezése, az uralkodói és főúri műpártolás virágzó barokk-rokokó építészetet hozott létre. A győztes ellenreform. együtt járt a népi vallásosság megerősödésével is; új kegyhelyek születtek, a régiek megújultak. Johann Bernhard Fischer von Erlachnak, az osztr. barokk első nagy mesterének fő műve 1716-37: a bécsi Karlskirche (a fia fejezte be), amelyet VI. Károly cs. emeltetett 1713: a pestisjárvány idején tett fogadalma alapján. Az ovális kupolájú, centrális tp. széles kulisszahomlokzata elé állított - Traianus oszlopát másoló - 2 gigantikus oszlop emblematikus utalás a cs-ra. Fischer v. Erlach és kortársa, Johann Lucas Hildebrandt adta meg világi és egyh. épületeivel Bécs barokk jellegét.

Az utóbbi tervei szerint kezdték el építeni 1719: a göttweigi apátság végül csak részben befejezett épületeit. Torzó maradt Klosterneuburgnak a cs. hatalmat koronás kupolákkal reprezentáló barokk ktora is (1730-40: Donato Felice d'Allio), megépült viszont Melk impozáns együttese (1701-46: Jakob Prandtauer). Carlo Antonio Carlone majd Prandtauer tervei szerint és vezetésével készült (1686-18. sz. közepe) Sankt Florian ktora és Kremsmünster hatalmas ktoregyüttese, amelynek 1741-50: egyedülálló csillagvizsgáló tornya épült. A Prandtauer-tanítvány, Josef Munggenast műve 1730-33: Altenburg tp-a és ktora, valamint a ném. barokk legmonumentálisabb egytornyos homlokzata 1722-27: Zwettlben (Matthias Steinllel). Fischer v. Erlach, Prandtauer, Munggenast 1714-től egyaránt dolgozott a herzogenburgi ágostonos ktor épületegyüttesén. - Tirol legjelentősebb ktorépülete a stamsi ciszt. apátság, amelynek mai barokk együttesét 1692-től a Gump építészcsalád tagjai alakították ki. - A 19. sz. legjelentősebb egyh. épületei neogótikus stílusúak: Bécs, Votivkirche (Heinrich Ferstel 1856-79); Linz, szegyh. (Vinzenz Statz, 1862-1924); Admont, ktortp. (Wilhelm Bücher 1866-69). A bécsi szecesszió egyik vez. mesterének, Otto Wagnernek egyik fő műve 1903-07: a bécsi steinhofi elmegyógyintézet kupolás tp-a. - 2. Szobrászat. A román műv. korai, osztr. földön kb. 1100-ig terjedő időszakának a későbbi átépítések miatt szinte egyetlen szobrászati emléke a Kremsmünster melletti Riedből származó, keresztre feszítést ábrázoló, fából faragott, festett kis dombormű. A 11. sz. 3. negyedében készülhetett. A 12. sz-i érett és a 13. sz-i késői román emlékanyaga már sokkal gazdagabb. A stíluskapcsolatok egyaránt mutatnak No. és Itália felé. Figurális és ornamentális díszű kapuzatok sora maradt meg, általában Krisztust, ritkábban jelenetet v. Máriát ábrázoló timpanonnal (Tirol, várkpna, 12. sz. közepe; Gurk, 1150 k. és 1200 k.; Millstatt, 1170 k.; Friesach, csontház, 1200 k.; Mödling és Tulln, csontház, 13. sz. közepe; Sankt Paul im Lavanttal, 1260 k.). Számos kapu előépítményének oszlopait oroszlánok tartják (Salzburg, szegyh.; Admont; Lienz, plébtp.), mint Itália-szerte igen gyakran. 1200 k. a tullni plébtp-on az ap-ok mellképei róm. sírdomborműveket utánoztak. A 13. sz. első felében a vörös és fehér márvány váltakozásának színhatására épült a salzburgi ferences, a nonnbergi és a Szt Péter-ktor-tp. impozáns kapuja. A homlokzatok felületeinek különleges, a mo-i jáki tp. tagolási rendszerével rokon emléke a schöngraberni plébtp. díszítése. Hasonló, valamivel későbbi, 1230 utáni a bécsi Szt István-dóm Ny-i homlokzata. - A fafaragás ritka emléke a 13. sz. elejéről a gurki szegyh. kapuszárnyai. Mintegy tucatnyi román keresztrefeszítés jelenet, ill. korpusz ismert ~ ter-én; gyakoribbak a trónoló Máriát ábrázoló faszobrok. - Már gótikus stílusjegyek tűnnek föl 1260 k. Seckau és 1280 k. a gráci Leechkirche Máriát ábrázoló timpanonjain. A 14. sz. elejére keltezhető a Sankt Florian-i ktor 2 Szt Flórián-szobra. Itáliai és fr. művekből egyaránt megpróbálták levezetni a bécsi minorita tp. finom rajzú, egyedi stílusú kaputimpanonjait és szobrait. A 14. sz. legjelentősebb szoborciklusa az itáliai, franciás és prágai stílustendenciákat önálló egészbe ötvöző bécsi „hercegi műhely” alkotása: a Szt István-dóm IV. Rudolf hg. által rendelt figurái (hg-ek és IV. Károly cs., feleségeik, továbbá címertartó apródok), valamint az É-i és D-i kapuzatok Mária halálát és megkoronázását, ill. Szt Pál megtérését ábrázoló timpanonjai.

Az 1400 körüli →lágy stílus kegyszobrai, a →szép Madonnák és a →Pieták Közép-Eu. ált. típusait követik. Kiemelkedő szobrász volt a 15. sz. első felében a mo-i művekre is ható Grosslobmingi mester: legjelentősebb műve a ma Bécsben őrzött Szt György-szobor. A sz-forduló lágy stílusa még a 15. sz. közepén is hatott, ahogy azt a Szt István-dóm Bécsújhelyi-oltára mutatja. Uakkor azonban már egy realisztikus irányzat vette át a vez. szerepet; képviselői közül a m. Kassai Jakab bécsi műhelye, 1462-73: Nicolaus Gerhaert von Leyden salzburgi, majd bécsújhelyi működése érdemel említést (III. Frigyes síremléke, Bécs 1470 k.). A 15. sz. utolsó harmadának szárnyasoltár-faragását meghatározta a D-tiroli faszobrász és festő Michael Pacher (1434 k.-1498) tevékenysége, akinek fő műve a Mária koronázása-oltár (1471-81) a Sankt Wolfgang-i plébtp-ban. Pacher hatása alatt állt 1490 k. a hatalmas kefermarkti oltár alkotója is. Az építész Anton Pilgram szobrászati alkotásai is kiválóak (1513-15). A gótikus és reneszáusz stíluselemek ötvöződtek Miksa cs. befejezetlen innsbrucki síremlékének a nürnbergi Vischer-műhelyben öntött, életnagyságú bronzszobrain. - Az ~i barokk szobrászat a ném-tel összefüggésben fejlődött. A mozgások, gesztusok mellett a hullámzó redőkezeléssel teremtették meg a kifejezésbeli gazdagságot, az érzelmi megindultságot. Ennek első érett jelentkezése 1682: Michael Zürn kremsmünsteri oltárszobrain található. A ném. barokk szobrászat egyik csúcspontja Meinrad Guggenbichler működése, amely már a rokokó felé mutat (1679-84: Mondsee, oltárok; 1706: St. Wolfgang, oltárok és szószék). 1728-39: Johann Christoph Madertől származik a bécsi Karlskirche előtti oszlopok domborműsorozata. A müncheni szobrászat eredményeit közvetítő, 1694-től Heiligenkreuznak dolgozó Giovanni Giuliani volt a mestere a 18. sz. osztr. szobrászat legjelentősebb alakjának, a Bécsben és Pozsonyban alkotó Georg Raphael Donnernek, akinek műveiben már klasszicizáló tendenciák is érvényesültek. Számos követője akadt. Az Admontban és környékén dolgozó Josef Thaddäus Stammel színpadias, drámai művein a népi fafaragás hatása is fölismerhető (1760: Admont, a ktor kvtára). A 19. sz. stílszerű műemlék-helyreállításaihoz kapcsolódóan a barokk berendezések helyére számos tp-ba került Tirol fafaragó műhelyeiben készült neogótikus oltár, szószék (a sorozatban gyártott faragványok Mo-on is megtalálhatók). - 3. Festészet. A románkori tp-ok többségét falképek borították, amelyek középpontjában a →Maiestas Domini, a Bárány v. a trónoló Istenanya volt. Wieselburg 10. sz. végi centrális tp-ának kifestése a bizánci elemeket mutató, III. Ottó cs. kori műv. hatását tükrözi. 1080 k. készült a lambachi ktortp. Ny-i sztélyének kitűnő állapotú freskóciklusa, amelyben bizánci és Ottó-kori hagyományok elegyedtek. A legjobb állapotban fennmaradt 12. sz. emlékek jórészt a salzburgi érsség alá tartozó Stájero-ban és Karintiában találhatók (Friesach, Prügg, 12. sz. közepe), amelyek a jórészt elpusztult salzburgi freskókról is fogalmat adnak. A 13. sz. közepén egy padovai eredetű festőműhely tevékenykedett Metrei plébtp-ában. Az önálló vonaljátékú drapériák jellemezte ún. Zackenstil emléke 1264 k. a gurki szegyh. Ny-i karzatának Mária (Salamon trónusán) falfestése. - Üvegfestmény a 12. sz-ból egyedül a Gurk melletti Weitensfeldben maradt meg. Az első fennmaradt együttes a heiligenkreuzi kerengő 13. sz. közepi ablakdísze. - A legfontosabb könyvfestészeti műhely Salzburgban alakult ki; a virágkorát jelentő 12. sz. alkotásai közül különösen fontos az egykori őrzési helyéről →Csatári Bibliának nev. Admonti Biblia. Emellett egy sor ktor műhelye vált helyi jelentőségűvé. - A gótikus fest. legfontosabb ága ~ban a táblaképfest. volt. Jelentősebb közp-jai Bécsben, Salzburgban és a D-i tart-okban alakultak ki. 1400 k. egyaránt hatott a táblaképfest-re a fr. udvari műv. és a cseh fest. Lágy stílus jellemezte a Nagy Lajos törökkel vívott csatáját 1430 k. ábrázoló Sankt Lambrecht-i fogadalmi kép mesterét. A németalföldi, realisztikusabb fest. hatása a 15. sz. közepétől érvényesült. A 15. sz. 2. felének legkiemelkedőbb mestere a faszobrászként már említett Michael Pacher: a késő gótika másik jelentős alkotója a salzburgi id. Rueland Frueauf. - Az érett gótika első üvegfest. emlékei a 13-14. sz. fordulójáról Klosterneuburgban maradtak fönn. A monumentális bécsi alkotások (1340 k. Szt István-dóm, sztély; 1350 k. Maria am Gestade) hatásáról tanúskodik a reini ciszt. ktor által alapított strassengeli zarándoktp. üvegablakdísze (1355-60 k.). A 14. sz. 2. felének legjelentősebb alkotásai a bécsi Szt István-dóm hg-ábrázolásai; a stájer Judenburgban és környékén is működött egy ugyancsak fontos műhely. Realisztikus stílustendenciák jellemezték az 1430-as évektől Bécsújhelyen dolgozó műhelyt; e stílusirányzat fő művei 1440 k. a Sankt Lambrecht-i ktortp. számára készültek. - A kódex-fest-ben a 14. sz. 2. felében a cseh hatás uralkodott, amelyet 1380-1450 k. helyi elemekkel ötvözött a jelentős bécsi műhely. Ennek utolsó nagy mesterei: Veit, Michael, Albert és Martinus Opifex Zsigmond cs-nak és III. Frigyesnek is dolgoztak. - A számos fönnmaradt gótikus falkép közül legjelentősebbek a 15. sz. 2. felében működött Thomas von Villach gerlamoosi (1480), gráci (1485) stb. alkotásai. - Az ol. és németalföldi manierizmust Rudolf cs. prágai udvarának külföldi mesterei terjesztették; közülük számos ~i oltárképet festett Jacob Sandrart (1606-88). - A barokk falképfest-et a bécsi jezsuita tp. illuzionisztikus festésével 1702-től Andrea Pozzo (1642-1709) tette divatossá. ~ban az őt követő itáliai mesterek között Francesco Solimena (1657-1747) volt a legkiemelkedőbb. Ol. nevet vett föl Martino →Altomonte (1657-1745), akinek bécsi, Sankt Pölten-i, salzburgi falképei mellett nagy számban ismertek oltárképei is. Már a rokokó felé nyitott Johann Michael Rottmayr (1652-1730) a bécsi Karlskirche falképein. Egyre szabadabb mozgású alakokkal népesítette be a teret Daniel Gran (1694-1757) és Paul Troger (1698-1762), akiktől számos falkép és oltárkép ismert Alsó- és Felső-~tp-aiban és ktoraiban. Igen termékeny volt a szülőhelyéről „Kremser Schmidt”-nek nev. Martin Johann Schmidt (1718-1801). Késői munkáin már a klasszikus tendenciák felé közeledett Franz Anton Maulbertsch (1724-96), aki fő műveit Mo-n festette.

- 4. Iparművészet. A kremsmünsteri ktor kincse a bajor Tassilo hg. és neje megrendelésére 768-69: v. 777: készült, Krisztus és az evang-k mellképeivel ékes, aranyozott ezüst Tassilo-kehely. - A román kor iparműv-ét számos kiemelkedő importalkotás fémjelzi ~ban. Legfontosabb a Verduni-oltár, amelyet 1181: Nicolaus de Verdun a klosterneuburgi ktor számára készített. A zománctáblácskáin tipológiai ábrázolássorozatot bemutató szószékburkolatot 1331: oltárrá alakították át. E mű az eu. ötvösség egyik közp-ját jelentő Mosel-vidék román műv-ének csúcspontja. Alsó-Szászország ötvösműv-ét is számos darab képviseli. ~ műhelyei közül a legjelentősebb a salzburgi volt. Nagy számban találhatók ~ban sorozatban gyártott limoges-i zománctárgyak, továbbá ném. és lotaringiai bronzöntvények. 88-E.G.

LThK VII:1279. - Riesenhuber, Martin: Die kirchliche Barockkunst in Österreich. Linz, 1924. - Sedlmayr Hans: Öst. Barockarchitektur. Wien, 1930. - Gotik in Österreich. Hrsg. Baldass-Buchowiechki, stb. Wien-Hannover-Bern, 1963. - Romanische Kunst in Österreich (kiállítási katalógus) Krems, 1964. - Gotik in Österreich (kiállítási katalógus) Uo., 1967. - Renaissance in Österreich (kiállítási katalógus) Schallaburg, 1974. - Fillitz, Hermann-Pippal, Martina: Schatzkunst. Salzburg-Wien, 1987.