Magyar Katolikus Lexikon > U > ultramontanizmus


ultramontanizmus (a lat. ultra montes ‘hegyeken túl’ kifejezésből képzett ultramontan szóból): az eleinte ‘az Alpokon túl’ értelmű földrajzi fogalmat, negatív felhanggal először Johann Nikolaus von →Hontheim használta 1763: a római-pápai ekkleziológia képviselőire, s amelyet a 19. századi liberális katolikusok, különösen a németek (J. J. I. →Döllinger, F. X. →Kraus) tettek negatív fogalommá. A 19. sz. végétől a nemzetiszocializmus időszakáig általában a kat-okra használták (‘nem német’, ‘nemz. szempontból megbízhatatlan’ értelemben). Manapság a történészek és a szociológusok leginkább értéksemlegesen a modern katolicizmusnak arra a tört. irányzatára és társad. formájára értik, mely a 19. sz: keletkezett, az I. Vat. Zsin-on (1869–70) győzedelmeskedett, a II. Vat. Zsin-ig (1962–65) meghatározó volt a kat. egyházban, és a következők jellemzik: a) a tanítás és a gyakorlat római-pápai irányultsága; b) a Tridenti Zsin. (1545–63) utáni gondolkodás- és jámborsági formák, különösen a jezsuita (a →janzenizmus és a gallikanizmus ellen irányuló) katolicizmus és az azzal összefüggő felvilágosodás- és forradalomellenes magatartás továbbélése; c) az →újskolasztikára (a 19. sz. közepéig olykor tradicionalista és fideista) épülő teológia; d) harc az államegyház ellen és az egyh. teljes szabadságáért; e) a modern eszközök (sajtó, egyes-ek, politikai katolicizmus) alkalmazása. – Az ~nak fontos előfeltétele volt a fr. forr. okozta sokk, a régi egyházszervezet összeomlása No-ban és Fro-ban, a romantika okozta átmeneti fellendülés (tört-hez fordulás), a főleg védekező helyzet és a kezdődő demokratikus korszak új társadalompol. lehetőségei. Az ~ 1815–:római-jezsuita pozíciókból az egyh. felvilágosodás ellen harcoló kis sejtekből egyre jelentősebb irányzattá vált. Fő védelmezői Fro-ban Joseph Marie de Maistre (a pápaság a tekintély-elv garanciája), Louis-Gabriel-Ambroise Bonald, François-René de Chateubriand és Hugo-Felicité-Robert de →La Mennais, No-ban a Hofbauer Szt Kelemen körüli bécsi, a Johann Joseph →Görres körüli müncheni kör és mindenekelőtt a mainzi szemináriumi kör, valamint a Der Katholik folyóir. Az ~ további fellendülését hozta 1830: a →júliusi forradalom, No-ban a →kölni kérdés (1837) és az 1848-as forr-ak. IX. Pius p. alatt, 1850 u. kiszélesedett, egyrészt (mindenekelőtt a nunciusok révén végrehajtott) célzott római akciókkal, másrészt (az Alpoktól É-ra fekvő országokban) a kat. népmozg. kiépítésével; ugyanakkor egyre inkább liberális-ellenes és antimodernista irányt vett fel, mely befelé tömbszerű zártságra, kifelé pedig elzárkózásra vezetett. Ellenzői mindenekelőtt az egyh. felvilágosodás képviselői voltak, azután minden olyan kat., aki az egyh. és a modernek kibékülésére törekedett, a 19. sz. közepétől mindenekelőtt a liberális kat-ok. Az ~ 1864: a →Syllabusszal, ill. az I. Vat. Zsinattal tetőzött. Alapszemlélete a II. Vat. Zsinatig uralkodó maradt, X. Pius p. idején (ur. 1903–14) további szélsőséges megnyilvánulása volt az →modernizmus elítélése és az →integrizmus. **

LThK 1993. X:360.