Magyar Katolikus Lexikon > T > timpanon


timpanon 1. (a gör. tümpanon, 'dob' szóból): ütőhangszer (dob, →triangulum). - 2. (a fr. lunette, 'holdacska' szóból): a görög templomépítészetben az oromfal háromszög formájú mezeje (→templom). A világi építészetben a homlokzat, ablak, ill. ajtónyílások felső részén félkör v. háromszög formájú díszítő elem. A homlokzati ~ban gyakori a szoborcsoport (Bp., Nemz. Múz.). - A kat. tp-építészetben a kapu szemöldökfája fölötti, rendszerint félkör alakú felület, melyet festmény v. dombormű díszít. A ~ban kezdetben a Kálvária, Isten Báránya, élet fája, áldó Krisztus és Szűz Mária, olykor a tp. védősztje volt látható. A 13. sz-tól Szűz Mária halála és megkoronázása lett a ~ kedvelt témája. A gótikus tp-ok csúcsíves ~jában inkább oktató jeleneteket faragtak: →Jézus születése, →Háromkirályok, →keresztrefeszítés, →utolsó ítélet, →haláltánc. →aedicula, →kapubéllet **

LThK 1933. X:345 - KL IV:356.