Magyar Katolikus Lexikon > T > telepesek


telepesek: idegenből érkezett, letelepedni kívánó személyek. - A 13. sz. 2. felében meginduló magánvárépítésekkel és a hegyvidéki váruradalmak kialakulásával kapcsolatos az a telepítés, mely erdőirtásra és eddig meg nem művelt föld hasznosítására idegen parasztok tömegeit hozta Mo-ra, a Kárpátok egész koszorújában, Nyitrától Máramarosig a 15. sz. végéig. A telepítés ném. jog szerint történt, mint a Ny-i szláv országokban, de németeken kívül a tótok és ruszinok (rutének), sőt olaszok is ilyen módon népesítettek be számos falut. - Egy-egy telep élén a →soltész (locator) állt, aki megkötötte a szerződést a földesúrral és összegyűjtötte a ~et. A soltészságok népe a 16. sz: már nem különbözött a jobbágyok nagy tömegétől. Ők is osztoztak a megnehezült jobbágysorsban. - A ~ a jobbágyokénál nagyobb szabadságot élveztek: →robotot nem teljesítettek, csak a szerződésben megállapított nem nagy földbért fizették és bizonyos ünnepeken ajándékokkal tartoztak. **

Eckhart 1946:68.