telepátia (gör. 'távolbaérzés'): paranormális tevékenység, gondolat, információ és érzés átvitele és/vagy átvétele a szokásos érzékszervi eszközök használatán kívül, egymástól távol lévő személyek között. - Tágabb értelemben ide tartozhat az is, amikor valaki nem más személlyel kerül kapcsolatba, hanem egy távoli eseményt érez meg egyidejűleg; közel áll az ún. precognitio, az előrelátás is, amikor valaki indokolatlanul és eszközök nélkül viszonylag pontosan megtud egy később bekövetkező dolgot. Alkalmasabbnak tűnik, mert átfogóbb, az új elnevezés: érzéken kívüli észlelés. - A ~ történhet spontán v. akaratlagosan. Akaratlagos ~t gyakorolt a boszorkányság mindannyiszor, amikor távoli személyeket igyekezett irányítás alá vonni. Gyakorlatilag ezzel foglalkozik napjainkban a Silva-féle agykontroll egyik gyakorlata is, midőn távollévő emberek testébe v. agyába igyekszik bejutni azok hozzájárulása nélkül. A mindenkori →okkultizmus (pl. →spiritizmus) és a →mágia szívesen foglalkozott ilyen jelenségekkel, napjainkban a →parapszichológia sajátítja ki magának, ill. próbálkozik vizsgálatukkal. - A ~ra tud-os magyarázat a mai napig sincs. Születtek hipotézisek, főként a monista-okkult felfogás alapján, pl. az ált. fluidum- v. az asztrál test-elmélet alapján, amihez még feltételezni kell legalább a vevőnek a különleges érzékenységét, képességét („hatodik érzék”, médiumitás, „extraszenszek”). Így aztán iskolák és technikák születtek az okkultizmus története során napjainkig azzal kapcsolatban, hogyan lehet szert tenni a „különleges képességekre”. Ilyen jelenségek azonban nem csupán okkultista közegben regisztrálhatók, mert pl. →Müller Lajos SJ közli az esetet, amikor Lányi József pp. megálmodta a Ferenc Ferdinánd elleni merényletet annak megtörténte hajnalán. Az Egyh. hiszi és tapasztalja a Szentlélek rendkívüli, akár váratlan működését, aki elsősorban a szentek v. az egyh. szolgálattevők életében tevékenykedik adományaival (→misztika, →karizmák), melyben próféciák, megérzések, vezetések, stb. szerepelhetnek. Az Egyh. hivatott és képes arra is, hogy a megkülönböztetést gyakorolja a paranormális jelenségekkel kapcsolatban: mi lehet természetfeletti, azaz Istenre visszavezethető, s mikor lehet számolni a bukott angyal működésével, amely akár meglepő dolgokat is művelhet, hiszen megtörténik, hogy „a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14). Amikor Isten Szentlelkére vezethető vissza egy különlegesség, az csak tiszta közegben és tiszta eszközökkel, a kinyilatkoztatással egyező módon és szándékkal, a keresztény hit és a szeretet normáin belül, önzés, agresszió, manipuláció, anyagiasság motívumai nélkül jelenik meg, és a Lélek gyümölcseit (Gal 5,22) termi maga után. Amikor ellenben egy rendkívüli dolog az okkult világképben hívő emberre, uralom- v. nyereségvágyra, mások személyét nem eléggé tisztelő motivációkra vezethető vissza, v. zavarkeltő, bizarr és félelmetes hatása van, v. ha valaki ragaszkodik ilyen jelenségeket produkáló különleges képességeihez, azt már nem lehet gyanútlanul a Szentléleknek tulajdonítani, viszont az okkult lélek szerepelhet benne. G.P.

Müller 1935. - Gál 1997.