Magyar Katolikus Lexikon > S > szoteriológia


szoteriológia (a gör. szótér, 'megváltó' szóból): megváltástan, a dogmatika →megváltással foglalkozó része. - Szoros kapcsolatban áll a →krisztológiával, mert a ~ azt mutatja be, amire a krisztológia irányul. A →megtestesülés és a →hüposztatikus egység miértjét csak abból értjük meg, ha tudjuk, hogy általa Isten valóban úgy lépett be a tört-be, mint az üdvösség szerzője, s végérvényesen nekünk ajándékozta magát irgalmával és szeretetével. Minden olyan értelmezés, amely csak azt célozza, hogy Krisztusban ne lássunk többet, mint az üdvözítő →hit közvetítőjét, elégtelen és nem felel meg a →kegyelem igazi term-ének. - A ~ a Krisztusban végbement →megváltásról beszél. Bemutatja, hogy a Krisztus előtti üdvtört. nemcsak bevezetés a megváltáshoz, hanem annak előtörténete és előkészítése; krisztusközpontú szemlélettel láttatja a bűnök bocsánatát és a teremtmény fölemelését is. - A megtestesülés, a kereszthalál és a föltámadás az az üdvrendi eseménysorozat, amelyen keresztül Isten Ádám bűnét helyrehozta és a term-et átszőtte kegyelmével. A megváltást nem szabad csupán az engesztelő szenvedésre mint elégtételre redukálni. A megtestesülés nem csak egy alanynak a létrehozása, aki ha akarja, eleget tehet bűneinkért, hanem már maga az üdvösség eseménye, hiszen benne van az Atya szeretete és elkötelezettsége a világ iránt. Ha az isteni személy belépett tört-ünkbe és vállalta benne a közösségi felelősséget, akkor annak kimenetele többé nem lehet kétséges. Kereszthalála szoros összefüggésben van azzal, hogy a Fiú a megtestesülésben vállalta az emberi élet minden következményét, s így az engedelmességet is az egész emberiség nevében fejezte ki. Viselkedésében a megváltás eszkat. term-e is kifejezésre jutott. Ez azt jelenti, hogy Krisztus megváltó szenvedése nem olyan esemény, amelynek alapján Isten adományozhatja az üdvösséget az egyes embereknek és a világnak, hanem olyan, amely az üdvösség erőit belevitte a világba. Ahogy Krisztus embersége a halálon át átment a feltámadásba, úgy a kegyelmi rend itt van mint aktív tényező, mint az örök élet csírája, s a túlvilágon bennünk is ez fog kivirágozni, tehát az ún. objektív és szubjektív megváltás is szorosan egybetartozik. A megigazulás nem úgy megy végbe, hogy az ember saját erejéből fölhasználja a megváltás kegyelmeit, hanem a kegyelem megelőzi tetteinket és ösztönöz a szabad akaratú elfogadásra és együttműködésre. Még kevésbé szabad arra gondolni, hogy a megváltás olyan esemény, amely Istent arra indítja, hogy irgalmas legyen az emberekhez. Maga a megváltás már bizonyítéka és kinyilvánítása Isten irgalmának. Ez a világ és ez a tört. már megváltott világ és tört., s az ember szabad akarata v. bűnös szándéka nem iktathatja ki többé a világból a kegyelmet. Az ember csak egyéni életében utasíthatja azt vissza. G.F.

LThK IX:894.