Magyar Katolikus Lexikon > S > szalma


szalma: a kicsépelt gabona szára. - Az érett gabona →csépléskor 3 részre válik: szemre, →pelyvára és ~ra. A ~t kazalba rakták, a zsupnak szánt zab~t csűrben őrizték. Felhasználása sokféle volt: alom jószág alatt, innen trágyaként visszakerült a szántóföldre, az Alföldön fűtőanyag, mindenütt a tűzgyújtás kelléke. Szalmazsákban ágyakba került. - Feldolgozása szálas és köteles formában történt. A kötélbe sodrott ~ból a →gyékényhez hasonló módon kosarat, kaptárt, vékát, ágyat, székülést fontak leginkább a Dunántúlon, ahol a házfedél is sokszor ~fonatos. Szegény emberek még az istálló falát is sárral bevert kötélfonatból készítették. Szálas, finomabb búza- és durva rozs-~ból, →aratókoszorúkat s kalapot fontak. - A ~nak nagy szerepe volt a karácsonyi népszokásokban: →karácsony böjtjén estére fölhintették ~val az egész lakószobát, s a →karácsonyi asztalt is. A Kis Jézust várták így, hátha az ő hajlékukba tér be a Szentcsalád, s a Kisded náluk születik meg. Kapuvárott a ~nak ezért volt fogadjisten a neve. **

MN I:296; II:151. - Bálint 1989:62.