Magyar Katolikus Lexikon > P > pelyva


pelyva, polyva (lat. palea): 1. A gabonafélék →kalászának toklásza, mely →csépléskor porszerű törmelékké válik, s amelyet széllel választanak el a szemektől (→szórás). - A Szentírásban az ellenség szétszóródásának képe a ~ (Iz 29,5); átokként, büntető ítéletként: mint ~ a szélben (Zsolt 35,5; 83,14; Iz 17,13); Szof 2,2: „Mielőtt elűznének benneteket, s eltűnnétek, mint a ~ még aznap”; Zsolt 1,4; Jób 21,18: a gonoszok ~hoz hasonlók, melyet sodor a szél. Oz 13,3: a szérűről tovasodort ~ a mulandóság képe (vö. Dán 2,35). - Az ÚSz-ben Keresztelő János hirdeti az Eljövendőről, hogy a búzát a szérűről csűrbe gyűjti, a ~t olthatatlan tűzbe vetve elégeti (Mt 3,12; Lk 3,17). - 2. kétszemű búza, a bolgár-törököktől átvett régi magyar búzafajta. Egykor a Volgától a Balkánig mindenütt el volt terjedve. A bolgár-törökök balkáni honfoglalásuk után tovább termesztették, s a Balkán ÉNy-i részén 1940 k. is létezett. R.É.-**

MN II:150. - BL:1456.