Magyar Katolikus Lexikon > S > szörnyeteg


szörnyeteg: emberből és állatból vagy több állatból összeállított, idomtalanul torz formájával utálatot vagy iszonyatot keltő képzeletbeli →keveréklény. - A kk. műv-ben ördögök ábrázolására szolgált, főként a román kori épületszobrászatban gyakoriak. Alakja nemcsak az alkotó fantáziájától függött, hanem a kk. →bestiariaiumok és a →Physiologus is meghatározta, ezért pontos jelentést hordozhatott. - ~ típus az ókorból átvett →kentaur, →kiméra és a →szirének; a künkephalosz a kutyafejű, olykor bőrruhás ember; a szkiapode ember, akinek oly nagy lábfeje van, hogy betakarózhat vele; az oculus in humeris fejnélküli ember, kinek szeme a vállán, orra és szája a mellén van; a tetracoli v. aetiophes a négyszemű íjász; a pygmae törpe; a panotier nagyfülű stb. - Különös veszélyt jelent az ember számára a manticora, az oroszlántestű, emberfejű szörny, melynek hármas fogsora, a farkában fullánkja van, tápláléka az emberhús. Eisenhoit rézmetszetén 1589: az eretnekség attrib-a. - A tragopa madár, melynek főnixfeje és kosszarva van, Krisztus evang-ára utal (→Concordantia caritatis), ami bizonyság arra, hogy a ~ pozitív jelentést is hordozhat. - Egész sor ~et ábrázol a 12. sz: a vezelay-i szegyh. timpanonja és 1235 k. a lausanne-i szegyh. ablakrózsája. A ~-ábrázolást az Egyh. műv-ében már a kk-ban is kifogásolták (Clairvaux-i Szt Bernát). **

Sachs 1980:262.