Magyar Katolikus Lexikon > K > kentaur


kentaur (lat. Centaurus): 1. az antik mitológiából származó, lótörzsből és emberi felsőtestből álló →keveréklény. Eredetileg a lovasnomád népek eltorzított ábrázolása. - 2. A talmudi hagyomány szerint Szet fiánál, Enosnál azért szakadt meg a leszármazás vonala (vö. Ter 4,26), mert utána az Isten képére teremtett emberiség elfajzott, s ekkor keletkeztek a ~ok is. - 3. csillagkép a déli égbolton, a Kereszt csillagzat közelében: emberi része K-re, állati része a Mérleg felé, Ny-ra van. - 4. a középkorban a →Physiologus nyomán az erőszakos férfiasság, a démonok, az ördög és az eretnekek jelképe. Legtöbbször a Krisztust, Máriát v. a hívőket megjelenítő szarvasok üldözőjeként ábrázolják. Fegyvere a kézíj, néha kard és pajzs. A nyilazó ~ az állatkör jegyei között a Nyilast helyettesítheti. A reneszánsz óta a ~-ábrázolások ált. mitológiai jellegűek. **

Petz I/1:508. (s.v. csillagzatok) - Revue Archéologique 1954/44:21. (Bayet, J.: Le symbolisme de cerf et du centaure a la Porte Rouge de Notre Dame de Paris) - Strack-Billerbeck IV: 450. - Kirschbaum II:504. - Sachs 1980:209. - Physiologus 1986:229. (13.)