Magyar Katolikus Lexikon > S > széna


széna (lat. foenum): 1. gyökerén leszáradt fű, virág. - A Szentírásban a virágok gazdag szépsége az isteni gondviselés műve (→liliom, →rózsa, →fa, →növényszimbolika); hervadásuk (→fű) az ember és a világi javak mulandóságának (Zsolt Zsolt 36,2; 91,8; 101,5; 102,15; Sir 14,18; Iz 40,7; Jak 1,10-11; 1Pt 1,24). Kinek-kinek a munkája mutatja majd meg, hogy életének alapja aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, ~ból v. szalmából épült-e (1Kor 3,12). - 2. lekaszált, megszárított, takarmánynak szánt →fű. Izraelben ismeretlen volt, a héb. hasas inkább 'szalmát' jelent. Ahol viszont istállózó állattartás folyik, ott a legjobb szálas takarmány. - A →honfoglaláskor Zalán követeitől Árpád egy nyaláb füvet kért Alpár homokjának füvéből, hogy megtudja, édesebb-e az a szkítiai tájak füvénél. Nyilván nem a szarvasmarha, hanem a lótartás érdeke lebegett szeme előtt. - A kaszáló, éppúgy mint a →legelő, gyakran közös tulajdonban volt, évenkénti →nyílvesszős osztással osztották szét használatra. A ter. többnyire szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas, gyakran vizjárta rét. Évente rendesen 2x v. többször is kaszálták. Az első kaszálás adta az agg v. anyaszénát, a többi a sarjút. Némely helyen az első kaszálás után legelőnek hagyták a ~ földjét. - A ~t sohasem sarlóval, hanem csapó nélküli kaszával vágták. A rendet, ha megfonnyadt, villával megforgatták, s ha már egészen száraz, villával és gereblyével összegyűjtötték és petrencébe rakták. Az Alföldön a petrencéből nagyobb csomót, rudast raktak, ami kb. 1,5 m széles és magas boglyácska. Neve onnan ered, hogy a csomót 2 ember vitte alája dugott, karvastagságú 2-3 m hosszú petrencerúdon. 5-10 rudasból kisebb boglya került ki, amit az Alföldön vontatónak hívtak, mert jármű nélkül, egy darabban vontatták el végleges helyére. - Részben a ~ raktározásra szolgál a dunántúli és felvidéki domb- és hegyvidéken a pajta, Erdélyben a csűr. Az Alföldön ~raktározó épület nem volt, a behordott ~t kerek boglyába v. hosszúkás kazalba rakták. Az alföldi m-ok a ~, szalma v. szálas gabona összerakásában nagy mesterek voltak: 20-30 m magas boglyát, kazalt, asztagot tudtak rakni anélkül hogy a közepébe árbocot állítanának. A jól felrakott boglya több évig ellenállt az időjárás viszontagságainak, a ~ nem romlott meg benne. A boglyában, kazalban levő ~t, ha etetésre került a sor, nem felülről bontották meg, hanem horoggal tépték, v. fölülről lefelé a kengyeles ásóra emlékeztető ~vágóval vágták. - 3. Ikgr. A kk. műv-ben a világ örömeit és a mulandóságot jelképezi. Hieronymus Bosch híres képe: A világ mint szénásszekér. **

MN II:123. - Lipffert 1976:60.