Magyar Katolikus Lexikon > S > sarutlan


sarutlan (lat. excalceatus, discalceatus): szerzetesrendek jelzője, melyeknek tagjai kezdetben, főként Keleten, mezítláb jártak. - Tört. A K-i szerz-ek a Mt 10,10 alapján →sarut sem viseltek. Ny-on a ffiaknál Assisi Szt Ferenc, a nőknél Assisi Szt Klára vez. be a mezítláb járást, de már 1223: tekintettel az éghajlati viszonyokra, a regula lehetővé tette a lábbeli viselését. A konventuálisok polg. lábbelit kezdtek viselni, az obszervánsok és a kapuc-ok saruban v. mezítláb jártak (→ferencesek). A klarisszáknál Corbie-i Szt Coletta (1381-1447) vez. be újra a mezítláb járást. - 1520: a →kamalduliak, 1568: a →kármeliták, 1575: a →ciszterciek, 1592: az →ágostonos remeték, 1593: a →szerviták, 1594: a →trinitáriusok, 1604: a →mercedáriusok reform ága ~ lett. Nevükben ezt a discalceatus (D) jelzi. - A →passzionisták és az újabb harmadrendek eleve ~ként alakultak. **

LThK 1930. I:967.