Szabolcs vármegye, 11. sz.-1923. dec. 31., 1938. dec. 22.-1949. dec. 31.: közigazgatási terület a Magyar Királyság/Köztársaság keleti, Tisza balparti részén, a Nyírségben. - Anonymus szerint a honfoglaláskor a kazárok lakta Szamos-Maros közötti vidéket a meszesi kapuig és Igfon erdőig Marót birtokolta. Szabolcs és Tas vezérek a Tiszán a ládi révnél 893: átkelve, a Szamos melletti Saruvárat ostrommal bevették, a Nyírséget vérontás nélkül elfoglalták. Szabolcs vezér várat építtetett, mely a várispánság központja és a vm. névadója. Árpád 903: foglalta el Borsova várát, azt újjáépíttette, mely az É-ról jövő támadások ellen védte a szabolcsi síkságot. Ez a várbirtok mélyen benyúlt a későbbi ~be, részeit a 12. sz: eladományozták. Az Árpád-korban ~t É-on Zemplén és Borsova vm. határolta. É-on és Ny-on a Tisza választotta el Zemplén és Borsod vm-től, de - a Tisza jobb partján - a bodrogközi Csenke (Visstől D-re), Kenézlő, Viss és Zalkod és a taktaközi Báj, Csobaj, Gerei, Kenéz, Ladány, Prügy, Tardos ~hez tartozott. A Tisza É-i nagy kanyarulatában, a Tiszától Ny-ra és D-re fekvő rész (a Nyíregyháza-Nyírmada vonaltól É-ra a Szamosig) Borsova vármegye ter-éhez tartozott, melynek neve az egri egyhm. főespségeként maradt meg. - 1333-35: a p. tizedjegyzékben 33 pléb-ját említették, részein Szatmár, Szabolcs és Bereg vm. osztozott. A gyér okl-es említés szerint Bezdéd, Kékcse, Dombrád, Beszterec, Kék, Pazony, Apagy, Pócspetri, Bogát közs-ek képezhették az egykori Borsova határát. Honfoglaláskori lelőhelyei: Balkány, Bököny, Bezdéd, Anarcs, Eszlár, Mándok, Oros, Halász, Karász, Zalkod m. népességre utalnak szláv szórványokkal. Tas, Megyer, Acsád helynevekből következtetve földjére e nemzetségfők népei települtek. Acsád kun vezér volt, a foglalás után Itej és György nemzetségfők alatt kunok is lakták e vidéket, kiknek földjét Koos v. Kelenföldnek nevezték. - I. (Szt) István (ur. 997-1038) nagy ter-et adott az egri ppségnek. Salamon (ur. 1063-74) 1067: a szászdi apátságot alapította. 1070: a kunok Erdélyen át törtek a Nyírségbe, s midőn Borsova vm-t végigdúlták, visszatértükben Géza és László hg-ek 1074: a →cserhalmi ütközetben szétszórták őket. 1073: Géza hg. Biharban és a Nyírben gyűjtött hadat Salamon kir. ellen, 1074: Géza és Salamon között Kemecsénél volt ütközet. I. (Szt) László (ur. 1077-95) Feszterédnél a lázongó besenyőket győzte le, s ennek emlékére Kisvárdán tp-ot építtetett. 1092: hívta össze a →szabolcsi zsinatot. 1241: a →tatárdúlást Szabolcs vára vsz. átvészelte, 1245: várispánságát említették; Borsova vm. elenyészett, ter-e lett 1241 u. az ún. Felső-Szabolcs; a Tiszától K-re fekvő része Bereg vm. néven önállósult. - A tatárdúlás után alakultak ki: É-on Zemplén és Ung vm., K-en Bereg és Szatmár vm., D-en Bihar (és 1876-: Hajdú vm.), Ny-on Borsod és Zemplén vm. csak a peremvidékén módosult határai. A Szatmár vm. határvonal többször változott: (Nyír)Bátor, Penészlek, Nagydobos hol ~, hol Szatmár vm-hez tartozott. A ~hoz számított Szamosszeg, Panyola, Szamoskér, Kérsemjén és Ópályi a Szatmárhoz tartozó falvak közé ékelődött. - 1437: az erdélyi Budai Nagy Antal-fölkelés hírére a Nyíren összegyűlt, Márton nevű ember vezette paraszthadat a szabolcsi és szatmári nemesség leverte, vezetőit kivégeztette. A 1541 u. a tör. hódoltság terjeszkedett, ~ öszecsapások színtere lett. 14 vm-vel együtt 1542: ~ is I. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1526-64) kir-tól kérte sérelmei orvoslását. Az Izabella erdélyi fejed. (ur. 1541-51) által Debrecenben 1545: tartott gyűlésen a semlegesség dacára ~i nemesek is részt vettek. 1549: (Nyír)Bátorban tárgyaltak I. (Habsburg) Ferdinánd részéről Salm Miklós, Báthori András és Izabella megbízottjaként →Fráter György. 1550: ~ kérte I. Ferdinándot, hogy miután a török Szolnokon várat épített, küldjön védelmükre elegendő hadat. 1552: Petrovics Péter hadai dúlták ~t, Tahy Ferenc cs. kapitány Munkácsig űzte őket. 1552 u. ~ a bihari Sárrét, a Hortobágy és a síksági löszhátság falvai tör. uralom alá kerültek. 1556: Parlaghy Ferencet mint I. Ferdinánd hívét Szapolyai János Zsigmond (ur. 1556-71) elfogatta és Váradon lefejeztette, Pazonyt a török elpusztította. 1558: a kalandor Balassa Menyhért elűzte Kisvárda alól Báthorit, azután ~ben rabolt, mely miatt 1562: ~ eredménytelenül panaszkodott I. (Habsburg) Miksa kir-nál (ur. 1564-76). 1566: (Balmaz)Újváros és Debrecen között a böszörményi gátnál Szapolyai János Zsigmond erdélyi fejed. a rabló törökök közül 200-at levágatott, s tőlük sok rabot megmentett. 1570: ~ adózó portáinak 70 %-ától, 1576: 76 %-ától a szolnoki tör. is szedte az adót. 1580: Nádudvarnál a (muszlimmá lett m.) szolnoki bég seregét Borbély Endre, Geszty Ferenc és Reibitz Albert csapata szétszórta, 300 török elesett, 400-at elfogtak. 1585: a Husztnál betört tatárok ~t is dúlták. 1588: Báthori Zsigmond erdélyi fejed. (ur. 1586-99, 1601-02) Kállónál megverte a törököket. 1594: Szovát és Nádudvar lakóit a tatárok szinte egészen kiirtották. 1596: →Nádasdy Ferenc Újváros és Debrecen között megfutamította a szolnoki bég csapatát. - A 16. sz: a Tisza jobb partján fekvő Eszeny és Szalóka, DK-en Érmihályfalva, Érsemjén és Érkenéz is ~hez, (Nyír)Bátor környéke Szatmár vm-hez tartozott, Ny-on természetes határa a Tisza és a Hortobágy folyása, DNy-on a Sárrét; Szerep, Bajom, Nagyrábé, Dancsháza és Bihartorda később került Bihar vm-hez. 1604: Belgiojoso (†1626) cs. kapitány rakamazi táborába idéztette Bocskai István volt bihari főispánt (ur. 1604-06), aki a sarcolók ellen hadat gyűjtött, Kerekinél és Álmosdnál győztes hajdúival Tokajig űzte a császáriakat és elfoglalta Kálló várát. A tör. és a cs. rablások miatt lakhelyeikről elűzött hajdúkat Bocskai 1605: letelepítette Böszörmény, Dorog, Hadház, Nánás, Szoboszló és Vámospércs községekbe, amelyek kivonták magukat a vm. hatósága alól. 1606-19: ~ ter-én kialakult a kiváltságos hajdú települések, majd folyamatosan a földesúri hajdú települések 25-30 km-es sávja: 1611: (Nyír)Bátor; 1623: Szentmihály (2006: Tiszavasvári); 1632: Rácfehértó (2006: Újfehértó); 1637: Nyíregyháza; 1643: (Tisza)Bűd (2006: Tiszavasvári), Balsa, Téglás; 1645: (Mária)Pócs, Kálló, (Tisza)Dada és (Tisza)Dob. E ter-ek nem tartoztak a vm. hatóság alá. A kiváltságukat megőrzött hajdú városok 1695 u. önálló igazg., igazságszolgáltatási és adózási szervezetben éltek. A földesúri hajdú települések 1711: a →szatmári béke után kiváltságaiktól megfosztva a vm. igazgatása alá kerültek. - 1619: Bethlen Gábor (ur. 1613-29) a csatlakozott ~i nemesekkel és hajdúkkal elűzte a császáriakat. 1620. I. 16: a pozsonyi fegyverszünetben élete végéig biztosította magának az elfoglalt vm-ket köztük ~t. 1631: Esterházy Miklós nádor (1625-45) I. Rákóczi György erdélyi fejed. (ur. 1630-48) elleni hadjáratában Rákóczi vezérei Kállónál, majd Rakamaznál tönkreverték Bethlen István és Zólomy Dávid többnyire németekből álló seregét: II. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1619-37) elismerni kényszerült I. Rákóczi György fejedelemségét. 1632: ~ben leverték Császár Péter parasztlázadását, Császárt Kassán fölnégyelték. 1644. II. 17: Rákóczi Nagykállóból kiáltványt írt a nemzethez. 1657. VII. 21: a jolsvai gyűlés a lengy. pusztítás megvizsgálására Fancsikay Ferenc ugocsai főispánt bízta meg ~ben. - II. Rákóczi György erdélyi fejed. (ur. 1648-60) 1658: úgy adta át Kállót a királypártiaknak, hogy azt a veszély múltával visszakapja (de 1664: is ném. őrség volt benne). 1660 tavaszán Szejdi Ahmed budai pasa dúlásakor a tör. elpusztította Földest, Várad VIII. 27-i eleste után ~ben alig maradt hódolatlan hely. 1664: a szatmári ném. őrség adózásra kényszerítette a környéki helyeket, még Debrecent is, így egyszerre adóztak a m. kir-nak, az erdélyi fejed-nek, a szultánnak, a m. és a tör. földesuraknak. A →vasvári béke (1664) utáni években Napkortól a Tiszáig húzódó vonaltól D-re és Ny-ra 25 falu rendszeresen 200-500 Ft évi adót fizetett a tör-nek. Ezidőben pusztították el Aba, Balkány, Ópályi, (Ó)Fehértó, (Mária)Pócs, (Nyír)Mada, (Nyír)Béltek és Penészlek falvakat. 1666: a böszörményi és nánási hajdúk, megtudván, hogy Vid és Malador falu rác lakói mikor akarnak rájuk törni, lekaszabolták a támadókat, Vid falut lerombolták. 1669 tavaszán az eperjesi részgyűlésen ~ követe is részt vett. A cs. adóemelések miatt a Kende Gábor, Petróczy István vezette bujdosók (kurucok) 1672. VIII: nyíregyházi kiáltványuk után Eperjesig nyomultak, vereségeik után visszavonultak a →Partiumba. 1674: Barkóczy István főispán, Ferenc testvére és Pálffy Miklós a Béltek körül a kurucokból 500-at Nánásnál elfogtak, 1676: a kurucok Kállónál is vereséget szenvedtek. 1677. I. 7: a kisvárdai vm-gyűlés átiratban panaszkodott a vm-knél a ném. katonák erőszakoskodásai és rablásai miatt. 1679: a tör. összelövette és fölégette a kállói várat és tp-ot. 1680: Zichy István gr. főispán Bécsből igazgatta a vm-t, amit 1681: →Thököly Imre (1657-1705) kuruc serege uralt. 1683: újjáépíttették Kálló várát, Thököly Harangodnál hadiszemlét tartott. 1684: ~ török, tatár, labanc, kuruc csatározások színtere, 1686: Kállóban ismét német őrség volt, 600 ném. elrabolta Újváros egész évi gabonatermését, Nyíregyházát, Királyteleket földúlták. 1695: Nyíregyházát kirabolták és fölégették, a tatárok Fehértót is elpusztították, melybe azután Bolt, Miske és Segesegyháza lerombolt falvak maradék lakói költöztek, ekkorra az egész vm. szinte elnéptelenedett. - II. Rákóczi Ferenc (ur. 1704-11) szabharca idején ~ többnyire a kurucoké. 1706: Rabutin alatt a labanc rácok Egyekig pusztítva azt is fölégették. Vaján Rákóczi Pálffyval tárgyalt, itt látta utoljára seregének maradványát, akik a →szatmári béke alapján 1711. IV. 27: Majténynál letették a fegyvert. A hajdúk kiváltságai elleni vm. tiltakozásra az 1715:45. tc. ~ alá rendelte a hajdú helységeket. A hajdú városok a törv. ellenére továbbra is függetlenek maradtak. Az 1791:29. tc. külön törv-hatóságnak ismerte el a nemes →Hajdú kerületet, mely jogilag is elvált ~től. - ~ adóköteles népességéből 1715: a 127 közs-ben 2096 háztartás m., 17 tót és ruszin, 4 oláh; 1720: 131 községben 2640 háztartás m., 8 tót és ruszin. 1723: ~t a Nagyvárad székhelyű 4. (tiszántúli) ker-be sorolták. A békében elkezdődött a prot. tp-ok elvétele, így 1730: a zalkadi, semjéni, leveleki tp-é. 1745: ~t 1 fő-, 2 alispán, 2 szolgabíró, 2 esküdt és 4 komisszárius igazgatta. 1749: a baziliták isk-t alapítottak Máriapócson. 1768: a nyíregyházi 3804 fős ev. egyh. lelkészét eltiltották a papi szolgálattól, melyhez 1770: csak úgy térhetett vissza, ha a hívek a r.k. pap tizedét is fizetik. 1774: az egri kápt. 140 ref. családot űzött el Egyekről, közülük 40 család Bakonyszegen (Bihar vm.), sokan Békés vm-ben telepedtek le. II. József (ur. 1780-90) közigazg. területi rendezésekor ~t átszervezték; az 1783. XI. 26-1790. II: létezett Szabolcs megye 1785-90: a 7. (nagyváradi) kerülethez tartozott. 1786: népszámlálásakor 9 mezővárosa (Bakta, Bátor, Keresztúr, Kiskálló, Kisvárda, Lök, Mándok, Polgár, Szentmárton) és 135 községe 16.231 házában, 20.630 családjában, össz. 104.467 fő lakott; közülük 224 pap, 6803 nemes, 32 hivatalnok, 181 polgár; 6133 paraszt, 5284 polgár paraszt, 13.430 zsellér. - 1790-1848: visszaállították a IV. (tiszántúli) ker-be sorolt ~ eredeti határait; így a főtömbön kívül több különálló része maradt: Kér, Kérsemjén, Ópályi, Panyola és Szamosszeg községek, melyeket 1827: Szatmár vm-be, Érmihályfalva közs. É-i részét, kb. 1/5-ét Bihar vm-be kebeleztek. - Földes, Józsaszentgyörgy, Szovát, Tetétlen községek, Vid-puszta, melyeket az 1876:33. tc. az akkor szervezet Hajdú vm-be, és Sáp, melyet Bihar vm-be osztottak. - A ~be ékelődött Acsád Bihar vm-hez, Szalmad, Rohod közs-ek, Szennyes, Sige és Bánháza puszták Szatmár vm-hez; Encsencs, Gyüre, Kismada, Lugos és Őr részben Szabolcs, részben Szatmár vm-hez tartoztak. - 1828: ~ben 14 mezőváros,134 falu 91 pusztáján 192.579 fő (67.445 r.k. + g.k., 114.227 ref. + ev., 1161 g.kel és 3136 izr.), 1847: 220.719 fő élt (Fényes Elek szerint 1845 k. 186.271 m., 1680 ném., 3194 ruszin, 16.642 tót, 1465 oláh, és 11.355 zsidó lakta). - Céheinek említése (7 településen): (Nyír)Bátor 1628, 1815, 1882: csizmadia, 1655, 1824: vegyes, 1809: szabó, szűcs, 1815: kovács; (Tisza)Dob 1821: vegyes; Mándok 1847: vegyes; Nagykálló 1626: kovács, 1648, 1654, 1838: csizmadia, 1651: szabó, 1671, 1711, 1840: szappanfőző, 1671, 1711: szűcs, 1821: asztalos, ács, üveges, 1822: tímár, varga (cipész), 1825: kőműves, 1849: szabó, 1864: varga (cipész); Nyíregyháza 1777, 1818, 1852: szűcs, 1817: ács, kőműves, molnár, 1818: asztalos, lakatos, üveges, 1818: csizmadia, 1818: kalapos, 1818: kereskedő (kalmár), kelmefestő, 1818, 1856: szabó, 1818, 1835: tímár, 1818: varga (cipész), 1818: bognár, kovács, 1818: kötélverő, szíjgyártó, 1825: mészáros, 1829: szűrszabó, 1839, 1844: gubás (gubacsapó), takács, 1840: lakatos, ?: szíjgyártó, ?: gubás (gubacsapó), ?: kelmefestő; Püspökladány 1839: vegyes; Szentmihály 1839: vegyes. - 1848. V: a Debrecenben toborzott 10. önkéntes zászlóaljhoz ~ból 300-nál többen jelentkeztek. 1849. VI. 29-: 15-20 ezer fős muszka sereg vonult ~be, akik élelmet és vágómarhákat harácsoltak. VII. 6-7: visszavonultak, csupán Nyíregyházán 300 kolerás beteget hagyva, akik 2-3 kivételével mind meghaltak. VIII. 7-8: több orosz ezred vonult át Debrecen felé, honnan VIII. 10: a Nagy Sándor hadtestéből 500 foglyot, köztük 16 tisztet vittek a muszkák Nyíregyházára. VIII. 30: Görgey Artúrt (1818-1916) és testvérét, Ármint (1816-75) foglyokként vitték tovább. IX. 5: Forgách gr. cs. kir. biztos az oroszok okozta kártalanítás gyanánt 100 db ökröt adott Nyíregyházának. IX. 27: osztr. katonák házkutatásai, önkényeskedései jelezték az ostromállapotot. - 1850: az önkényuralom kormánya ~hez csatolta a Hajdú ker. városait, Debrecent, Kaba, Báránd, Udvari, Szerep és Dancsháza Bihar vm., Csap, Zsurk, Győröcske, Záhony Ung vm. községeket; elszakította ~től a Tisza jobbparti Ágtelek, Ásvány, Eszeny és Szalóka községeket, a bodrogközi községeket és a Vámospércs fölött a Hajdú városok és Szatmár vm. között fekvő több községét. Az 1854. évi rendezés a bodrogközi községeket visszaadta ugyan, de nemcsak az előbb ~nek juttatott bihari ter-eket és a hajdú városokat vette el, hanem Észak-(Alsó-) Bihar megyéhez csatolta ~nek a hajdú városoktól Ny-ra eső ter-ét is. 1854: a Bach-korszak újabb közigazg. reformja ~t az V. (nagyváradi) kormányker-be osztotta. - 1860. X. 20: az →Októberi Diploma visszaállította az 1848-as állapotot, 1860: Nyíregyházán megalakult a ~i Gazd. Egyes., 1861. I. 16: a ~i közgyűlés. - A →kiegyezés után az 1870:42. tc. rendezte a törvényhatóságok működését, ~ székhelye Nagykálló. Ekkor ~ben Nyíregyháza rendezett tanácsú város, 15 mezőváros, 134 közs., 27 lakotthely (177 település) létezett 41.118 házban 265.584 lakossal. 1876: ~ székhelyét Nyíregyházára helyezték. Az 1876:33. tc. Érkenéz és Sáp községeket Bihar vm-be, Csege, Balmazújváros, Téglás, Egyek, Nádudvar, Püspökladány, Szovát, Tetétlen és Földes közs-eket az akkor létesített Hajdú vm-be osztotta, mely az 1877:1. tc-kel megkapta Józsaszentgyörgy kertészközs-et is. - A →vármegyerendezés után 1880: ~ ter-e 4639 km2 (a 63 vm. között a 22.), lélekszáma 214.008 fő (a 24.), ebből anyanyelve szerint: 186.529 m., 1781 ném., 13.087 tót, 1665 oláh, 1698 ruszin, 7 horvát/szerb, 589 egyéb; 1890: 244.945 fő (a 24.), 234.920 m., 1357 ném., 6897 tót, 714 oláh, 596 ruszin, 2 horvát/szerb, 2 vend, 457 egyéb; 1900: 287.301 fő (a 20.), 283.777 m., 707 ném., 2055 tót, 71 oláh, 154 ruszin 11 horvát/szerb, 526 egyéb; 1910: 318.365 m., 818 ném., 1061 tót, 196 oláh, 185 ruszin, 19 horvát/szerb, 632 egyéb. 1914-ig 37.310 fő elvándorolt, 10.288 fő visszavándorolt, ~ vesztesége 27.022 fő (a 63 vm. között a 9.). - 1908: településneveit törzskönyvezték. - Egyházai: r.k. egyhközs-ei közül 38 az egri, 1 a szatmári, a gör. kat-ok közül 33 a munkácsi, 3 a nagyváradi egyhm-hez, a hajdúdorogi megszervezése után ezen helynökséghez; egyetlen ev. egyhközs-e a tiszai ker-hez tartozott 1911-ig, a nyíregyházi ev. ppség létesítéséig. 105 ref. egyhközs-e közül 10 a tiszáninneni, 95 a tiszántúli egyhker-hez tartozott; 17 izr. közs-e volt. 1900: 81 áll. anyakönyvi hivatala létezett. Az 1890-es évektől a bapt-k, 1900 k. a metodisták, 1910 k. a nazarénusok, adventisták, szombatosok, jehovisták és a pünkösdisták is megjelentek. Lakóiból 1880: 54.920 r.k. (25,66%), 39.829 g.k. (18,61%), 84.674 ref. (39,57%), 14.055 ev. (6,57%), 7 unit., 346 g.kel., 20.119 izr. (9,4%), 58 egyéb vall.; 1890: 65.119 r.k. (26,59%), 46.597 g.k. (19,02%), 96.435 ref. (39,37%), 15.490 ev. (6,32%), 6 unit., 119 g.kel., 21.178 izr. (8,65%), 1 egyéb vall.; 1900: 79.668 r.k. (27,73%), 56.467 g.k. (19,65%), 110.567 ref. (38,48%), 17.186 ev. (5,98%), 9 unit., 125 g.kel., 23.226 izr. (8,08%), 55 egyéb vall.; 1910: 90.560 r.k. (28,45%), 63.353 g.k. (19,9%), 121.396 ref. (38,13%), 18.924 ev. (5,94%), 12 unit., 164 g.kel., 25.316 izr. (7,95%), 93 egyéb vall. - Az I. vh. ~nek kb. 2000 fős emberveszteséget okozott. Az agitátorok szították 1918. XI. 1: a nyíregyházi laktanyalázadást, a falusi jegyzők, szolgabírák elűzését, megölését, kastélyok, raktárak kifosztását; 75 halálos áldozat árán csináltak rendet. 1919. III. 21: a komm. államcsíny után a néptanács nem tudta megszervezni a Vörös Őrséget, ill. a Vörös Hadsereget. IV. 20: Szatmár vm. oláh megszállásának hírére a szabolcsi direktórium elmenekült. A Nyíregyháza védelmére rendelt Pogány (Schwartz) József (1886-1938) népbiztos IV. 21: agyonlövette Kovács István nemzetőrparancsnokot és rémhírterjesztésért egy főt. A Nyíregyházát IV. 26: még védő →székely hadosztály lőszerhiány miatt fegyverszünetet kötött, IV. 27: az oláhok megszállták a várost, majd ~t a Tiszáig, ez 1920. III. 18-ig tartott. Válogatás nélkül végeztek ki polgárokat, katonaságukat a lakosságnak kellett eltartania. Ro-ba szállították a gép- és nyersanyagkészletek egészét, a jószágállomány és a gazd. fölszerelések 75%-át. A →trianoni béke CS-val határvm-évé tette ~t, ter-éből 69 km2-t kiszakítva Eszeny, Szalóka, Tiszaágtelek közs-et CS-nak juttatta; megmaradt 4605 km2 330.159 lakossal. - 1920. XI. 13: a Nagyatádi-féle földbirtokreformmal ~ben 27.478 fő jutott 57.053 kh földhöz, ill. 15.610 fő házhelyhez. 1923. X. 15: a határmegállapításkor Fülemező, Ömböly és Zsuzsannamajor lakotthelyek 700 kat. hold ter-e 600 lakossal Ro-tól visszakerült Mo-hoz. Csonka-Mo. közigazgatási átszervezésekor 1924. I. 1: Csonka-Ung vm. bekebelezésével létrehozták →Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét. Az 1938. XI. 2-i I. →bécsi döntéssel Ung vm-t visszacsatolt ter-én újjászervezték, ~ eredeti határait 4591 km2-en visszaállították. 1941: lakossága 428.969 fő. - 1944. III. 19: a ném. megszállás után a zsidókat gettókba gyűjtötték és IV-VI. 5: koncentrációs táborokba szállították. A 2. Ukrán Front csapatai a tiszai átkelőhelyek felé nyomulva X. 22: elfoglalták Újfehértót, Nagykállót és Nyíregyházát, a 8. ném. és a 2. m. hadsereg ellentámadása X. 27: visszafoglalta Nyíregyházát, m. és ném. seregtesteket mentve meg a bekerítéstől. X. 31: Nyíregyházát, XI. 1: ~ egészét a szovjet csapatok szállták meg. A Tisza két oldalán XII-ig állóháború alakult ki. A megszállók a munkaképes lakosságot fogságba hurcolták, pl. Nyíregyházáról és tanyavidékéről kb. 2000, köztük 300 romeltakarításra önként jelentkezett vasutast. 1945. I. végén ném. nevű m. ffiak és nők százait hurcolták a szerencsi gyűjtőtáborba, onnan a SZU-ba. - 1945. I. 20: a moszkvai fegyverszüneti egyezmény Mo-ra kényszerítette a trianoni határokat. ~t 4450 km2-en (Záhony körjegyzőség bekebelezésével, de ezután Ung vm-re utalás nélkül) szervezték; Tiszagyulaházát Borsod-Gömör vm-től, Penészleket →Szatmár-Bereg vármegyéből ~ba; ~ből Nyírábrányt és Nyírmártonfalvát Hajdú vm-be, Nyírmadát, Pusztadobost, Kisvarsányt, Nagyvarsányt, Gemzsét, Nyírlövőt, Révaranyost és Őrt Szatmár-Bereg vármegyébe, Bájt, Taktakenézt és Tiszatardost Zemplén vm-be osztották. 1945: a földosztáskor a vm. 811.293 kh földjéből 353.934 kh-at (43,6%) osztottak szét, ebből 130 közs. 52.309 lakója 261.947 kh-at kapott és kb. 30.000 házhelyet parcelláztak. - 1946: a csehszl-m. →lakosságcsere keretében a helyi toborzó biz-nál - amit a Sloboda c. bpi tót hetilap (1945. VII. 14-1948. XII. 19.) m-ellenes uszítása segített - Nyíregyházáról és tanyabokraiból 4901‚ ~ből még 924 személy jelentkezett (kb. 90%-uk földműves); olyan nincstelen, sokgyermekes v. lumpen családok, akik elhitték a toborzók ígéreteit, hogy az elűzött m-ok házát, földjét, állatait, boltját, üzemét, stb. ők kapják, s a Csehszl. Áttelepítési Biz. (CSÁB) hadifogoly hozzátartozójukat is a hazahozatja. Az 1948-as újabb toborzáskor kb. 830 fő jelentkezett, azoknak is csak háromnegyede távozott. Az össz. 4414 áttelepülő kb. 15%-a (~ben 342 felnőtt, össz 652 fő) m. anyanyelvűnek és nemzetiségűnek vallotta magát Az első elűzött felvidéki m-okat hozó szerelvény 1947. IV. 23: érkezett Nyíregyházára, XII. 31-ig 270 családot telepítettek le a tirpákoktól elhagyott bokortanyákon. 1946: a megmaradt ném. lakosság internálását és kitelepítését a helyi hatóságok intézték. - Az 1945. II-1948. I. 14: létezett nyíregyházi népbíróság 6 főt halálra (1 főt kivégeztek), 30 főt 5-15 évi, 4 főt legalább 3 évi kényszermunkára, 28 főt vagyonelkobzásra ítélt. 1947. VIII. 31: az ogy. →kékcédulás választást ~ban a M. Komm. Párt nyerte a Nemz. Parasztpárt és a Független Kisgazdapárt előtt. 1948 tavaszán az isk-knak a helyi képviselőtestületek sora által elutasított államosítása ellen tiltakozó gyűléseket szerveztek 13 községben. VI. 3: Pócspetriben a rendőr őrsvezető dulakodás közben saját fegyverével halálosan megsebesítette magát, VI. 4: a falut megszálló több száz ávós összeverte →Asztalos János plnost, Királyfalvi Miklós adóügyi előadót és elhurcolt még 32 falubelit. A rögtönítélő bíróság Asztalost és Királyfalvit halálra ítélte, utóbbit 2 órán belül fölakasztották, a többieket 1-15 é. börtönre ítélték (→pócspetri ügy). A 4343/1949. sz. MT. rendelettel(!) ~t és Szatmár-Bereg vm-t →Szabolcs-Szatmár megye néven egyesítették. 88

Nagy 1828:331. - Századok 1874:132. (Pesty Frigyes: ~i alispánok 1318-1848. Levéltári hulladékok.) - Tört. Tár 1893:714. (Kandra Kabos: ~ főispánjai 1210-1889) - Szabolcs vm. Bp., [1909] - ~ fejlődése és kortört-e. 1-2. r. Szerk. Háger László. [Nyíregyháza, 1930] - Vácz Elemér: A zsidóság elszaporodása Szabolcsban. Nyíregyháza, 1940. (Bessenyei Társ. kiad. 1.) - M. stat. zsebkv. 1948:274. - Hatályos jogszabályok gyűjt-e. 1. köt. Bp., 1960. - Céhkataszter 1975. II:312. - Agrárpol. és agrárátalakulás Mo-on 1944-1962. Szerk. Balogh Sándor, Pölöskei Ferenc. Bp., 1979. (Filep János : A „Földet vissza nem adunk!”-mozgalom ~ben) - Szabolcs-Szatmár megye[!] a népi dem. forr. kibontakozásának időszakában, 1944-48. Vál. dokumentumok. Szerk. Botár József, Németh Péterné. Nyíregyháza, 1985. - Tanulmányok a Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén m. nemzetk. migráció II. vh. utáni tört-éből. Uo., 1998:104. - Ország Borbála: Felekezeti viszonyok alakulása Szabolcs m-ben 1867-1918 között. Uo., 1993. (Módszertani füz.) - ~, 1779. H.n., 1998. (Az egri egyhm. tört. forrásai 3.) - Mo. tört. stat. helységnévtára 16. Szabolcs-Szatmár-Bereg m. Bp., 2000. - Fábián Lajos: Szabolcs-Szatmár-Bereg vm-k ter-ének és közigazg. beosztásának változásai 1001-1997. Nyíregyháza, 2000. - ~ 1848/49-ben. (Források) Vál. László Géza. Uo., 2000. (Szabolcs-Szatmár-Bereg M. Levtár kiadv. II., Közlem. 22.) - Bevándorlás Ro-ból, a volt SZU-ból és Csehszl-ból Mo. ÉK-i megyéibe, 1945-1998. Szerk. Szászi Ferenc. Uo., 2001. - Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vm-kben 1703. VII- X. 2. bőv. kiad. Uo., 2003. (Szabolcs-Szatmár-Bereg M. Levtár kiadv. II., Közlem. 30.) - Hajnal Béla: Tanulm-ok Szabolcs-Szatmár-Bereg m. népességének belső (belföldi) vándorlásához, 1941-1995. Uo., 2003. (A MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg M. Tud. Testületének közlem.) - Címere: Pallas -Térképe: Lelkes. 28. tábla. - Schmotzer Pál: Szabolcs vm. katolicizmusa, kül. tek. a XVIII. sz-ra. Függelék: Ref. oratoriumok... 1779-ben. Szabolcsi plnosok... egyházfiak 1779-ben. Decretum Caroli Episcopi Agriensis anno 1779... Bp., é.n. (dissz.)