Magyar Katolikus Lexikon > R > ruszinok


ruszinok, ruténok, kisoroszok, magyar oroszok, rusznyákok: szláv nyelvű népcsoport a Keleti-Kárpátokban, a Fehér-Tisza forrásvidékétől Poprádig húzódó hegyvidéken. - Őshazájuk vsz. a Ladoga-tótól D-re az Ilmeny-tó környéke (a rutén név tutajost jelent). Betelepítésük Mo-ra vsz. a →tatárdúlás után kezdődött, amikor IV. Béla kir. (ur. 1235-70) 4. leányát, Annát (†1275 után) 1244: Rotiszláv (†1264 k.) halicsi hg., majd macsói bán vette feleségül, és hozományul Füzér várát kapta. 1254. és 1256. évi okl. a Laborc és Ondava között a sírjukat említette. A betelepítés a →gyepűvonaltól a határ felé a közlekedési útvonalak mellett kezdődött. A ~ nem mint nép érkeztek, hanem mint →kenézek és →soltészek toborozta telepített jobbágyok (ezt bizonyítja néprajzuk azzal, hogy nyelvi, ruházati, testtani egységük nincs). IV. (Kun) László (ur. 1272-90) Máramarosba 1284: vlahokat telepített, akik vallási sérelmeik miatt Bogdán (kenéz?) (1359-65: moldvai vajda) vezetésével a tatárok (mongolok) által elnéptelenített →Moldvába vándoroltak. Ezek helyére I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82), Kariatovics Tódort, a litvánok által elűzött podóliai hg-et és népét telepíttette le, aki 1360: mint dux de Munkács megalapította a görögkeleti →munkács-csernekhegyi kolostort. - A halicsi és volhíniai belháborúkat III. (Nagy) Kázmér lengy. kir. (ur. 1333-70) megszüntette, de a ~ nemessége kat. és lengy. lett, az elvándorló jobbágyok előbb a hegyvidék lábainál levő síksági peremvidék, majd a Verhovina kenézfalvaiba telepedtek. A legtöbb kenézlevél (litterae keneziales) Bereg vm-ből ismert, mert a munkácsi és szentmiklósi uradalom sok másolatot megőrzött. Az 1481:3. tc. és az 1495:45. tc. fölmentette a ~at a kir. adó fizetése alól, mely elősegítette önkéntes betelepülésüket Halicsból, főleg a nyugalmas, kis völgyekbe. 1646: Lipcsey Zsigmond kimutatása szerint a Verhovina 13 faluja közül csak 2-ben volt kenéz, a többit beszivárgók népesíthették be. Szepesbe, Sárosba, Zemplénbe és Ny-Ungba Halicsból a lemkók, a Tisza forrásvidékén élő huculok Halicsból és Bukovinából rajzottak ki. ÉK-Máramarost népesítették be utolsónak, itt a legrégibb hucul település Rahó (1600: 14 ~ családdal), akik a telekért és legelőkért juhtizedet, 14 vadmacskabőrt és 1000 pisztrángot fizettek a rónaszéki kamarának (Kőrösmező ekkor még lakatlan mező). A 17-18. sz: keletkezett: Bilin, Tiszabogdán, Tiszaborkút. A bevándoroltak eredeti származási helyüket családnevekben őrizték meg (-szkij toldalékkal), mely falvak nevei a 14-17. sz. írásokban bukkantak föl. - A ~ lakta hegyvidéket a tör. portyák nem pusztították, ezért a 16-17. sz: sok m. család menekült a hegyek közé, pl. Ung vm. számos (a 20. sz: már csak ~ lakta) falujában a 17. sz: csak m. jobbágyneveket említettek. A többség között sok m. elruszinosodott (2005: is elszlávosított m. gyökerű családnevet viselnek). - Az egyh. unió (→ruszin bizánci szertartású katolikusok) után a Ny-i rész az egri ppség fennhatósága alá került, mely a ~ addig tanulatlan papjai képzésével hozzájárult a ruszin értelmiség kialakulásához. 1698: De Camelis József pp. egyh. szláv nyelven kiadott Katekizmusa a kárpátaljai ~ első nyomtatott kv-e. A 17. sz. közepén az erdélyi fejed. csapatai vonultak át, majd a lengy. portyázók, pl. 1657. VI: Labomirski 40 ezer katonája fosztogatott Beregben és Máramarosban. - A 17. sz. végi kuruc-labanc összecsapások, beszállásolások, gyújtogatások, rablások után a ~ csatlakoztak II. Rákóczi Ferenc szabharcához. Rákóczi munkácsi és szentmiklósi uradalma 161 ruszin falujának majdnem mindegyikéből jelentkeztek önkéntesek; erőszakkal senkit nem vittek katonának. Kitartottak a fejed. mellett, ezért kapták tőle a gens fidelissima megtisztelő jelzőt. 1721: ezen uradalmat III. Károly kir. a Schönborn gr-oknak adományozta. Eztán a ~ Ugocsa és Szabolcs vm-be s a Hajdú ker-be, Mária Terézia (ur. 1740-80) alatti telepítések révén Bács-Bodrog, Temes, Torontál vm-be és Szlavóniába is telepedtek. - →Basilovits János bazilita házfőn. Brevis notitia fundationis Theodori Kariatovics, olim ducis de Munkács (1-6. köt. Kassa, 1800-05) c. pánszláv szellemű művében azt mesélte, hogy 867: Szt Cirill és Metód térítették meg a ~at; Balugyánszky Endre (1800-54) g.k. knk. Egyházi történetiratában (Eperjes, 1846) Basilovits meséjét a munkácsi g.k. egyhm. névtáraiban tovább szőve, próbálta elhitetni, hogy ezt az egyhm-t is I. (Szt) István kir. (ur. 1000-38) alapította. - A pánszláv irányzatok - népi különállásukat tagadva - oroszoknak v. ukránoknak tartották/tartják őket, esetleg nyelvjárásbeli eltérésüket ismerték el (csak ők ejtik a szlávok között a közép l hangot). Néprajzi csoportjaik a 19. sz: a dolisnyánok (síklakók), a verhovinaiak (hegylakók) 3 csoportja: bojkók (a hegylakók többsége), lemkók (az alacsony Beszkidek lejtőin, a Latorcától Poprádig, köztük sokan vándoriparosok: drótosok, üvegesek lettek), huculok (a Tisza forrásvidékén) élnek. Nemzettéválásuk a 19. sz: pánszláv hatás alatt kezdődött. 1848: a prágai pánszláv kongr. egyik szervezője Dobrzánszky Adolf (1807-1901), aki a monarchia „oroszoklakta” földjét, Halicsot és Kárpátalját önálló vajdaságban kívánta egyesíteni, muszkavezetőként 1849: a cári csapatoknál kormánybiztos, a Bach-korszakban 4 vm. főispánja. Budára a Helytartótanácshoz nevezték ki, de csakhamar nyomoztak utána, mert birtokot vásárolva orosz aranyakkal fizetett. - 1850 u. tömeges zsidó betelepülés indult Galíciából, a kapitalizálódásban a ~ egyre inkább elszegényedtek, abból a földből, amely a 17. sz: 10-12 családé volt, az 1880-as években 50-100 családnak kellett megélni. Nyomorukat a m. kormány 1897: a „hegyvidéki akció”-val próbálta enyhíteni; az akció vez-je, Egán Ede 1901. IX. 20: hirtelen és tisztázatlan körülmények között meghalt (1911-ig az akcióban 20.657 kat holdat osztottak ki 1-3-5 holdas parcellákban, 66 falu 3068 családja között minimálbér ellenében, az uzsora megakadályozására 143 hitelszövetk-et és 77 áruraktárat létesítettek). 1898-1919: Negyilja (Vasárnap) c. néplapot adtak ki számukra. - Az I. vh-t követően függetlenségi kísérleteik (→Ruszka Krajna) kudarca után látszat-önkormányzattal szláv államhoz „csatlakozhattak” (→scrantoni kongresszus). 1919-21: a komm-k elől orosz és ukrán menekültek telepedtek le, főként a városokba, akik az orosz- ill. az ukrán-ruszin nyelvegységet hirdették a népnyelv fejlesztésének híveivel szemben, így a ~ nyelve nem tudott nemzetteremtő irod. nyelvvé fejlődni. - 1939-44: Mo-hoz visszacsatolásuk idején isk-kkal, hivatali nyelvhasználattal, stb. önkormányzatot kaptak, ami az 1944. X-i szovjet hódítással megszűnt, a szovjet-csehszl. szerződés után 12.694 km2 ter-tel (mint Zakarpatszkaja oblaszty, 'Kárpátontúli terület') az Ukrán Szoc. Szovjet Közt-ba kebelezték. Ukrán és orosz betelepítéssel népközösségük megosztása folytatódott; a pártállam bukása (1992) után az Ukrán Közt. önkormányzati ígéretei 2005-re elenyésztek (→Kárpátalja). - Lélekszámuk 1910: Mo-on 464.270 fő, Horváto-Szlavóniában 8317, össz. 472.587 fő; 1941: Mo-on 564.092 ruszin nemzetiségű, 547.770 ruszin anyanyalvű élt. - 1990 u. Mo-on 'államalkotó' nemzetiségként önkormányzatot kaptak, a népszámláláskor 1098 fő ~ anyanyelvűnek, 1113 ruszin nemzetiségűnek vallotta magát, többségük g.k. és Komlóskán él. 88

Horváth M. II:288. - Bidermann, H.: Die ung. Ruthenen, ihr Wohngebiet, ihr Erwerb u. ihre Geschichte. 1-2. köt. Innsbruck, 1862-67. - Kerékgyártó 1875:186. - M. Gazd-tört. Szle 1895. II. 15. (Kőszeghy: Lipcsey Zsigmond orosz telepesei Máramarosban) - Hodinka 1910; 1911. - Szabó Oreszt: A m. oroszokról (Ruthének). Uo., 1913. - Bonkáló Sándor: A m. ruthének. Uo., 1920. -: Az ukrán mozg. tört. 1917-1922. Uo., 1922. (Külügyi kvtár 5.) - Árky Ákos: Ruszinszkó küzdelme az autonomiáért. Uo., 1928. - Darás Gábor: A Ruténföld elszakításának előményei. Újpest, 1936. - Hodinka Antal: II. Rákóczi Ferenc fejed. és a „gens fidelissima”. Pécs, 1937. - Darás Gábor: Mit kell tudni minden m-nak a ruténekről? Bp., 1938. - Bartha Miklós: Kazárföldön. Uo., 1939. - Illés József: A ruszinszkói kérdés. Uo., 1939. - M. Stat. Szle 1939:8. sz. (Thirring Lajos: A visszatért kárpátaljai ter-en végrehajtott népösszeírás előzetes eredményei) - Bonkáló 1940. - M. stat. zsebkv. 1942:66. - Perényi József: A ~ok tört-ének vázlata. Bp., 1954. - Lacko 1965:1. - Népi kultúra - népi társadalom. Uo., 1973. (Paládi Kovács Attila: Ukrán szórványok a 18-19. sz: a mai Mo. ÉK-i részén) - Timkó 1971:301. - Mayer 1977. - MNL V:416. (Filep A.) - Fedinec 2002. - Fedinec 2004.