Moldva, Moldova, 1352.-1858. aug. 7/19.: a Keleti-Kárpátok és a Prut folyó közötti terület. - É-on Lengyo. (Galícia, Lodoméria), K-en Lengyo. (Podólia) és/v. Oroszo. (Besszarábia, Ukrajna), DK-en Budzsák (tör. hűbéres tart.), a Krími kánság és Havasalföld, Ny-on Mo. (Erdély) határolta; szomszéd államai É-on, K-en és D-en majdnem oly gyakran változtak, mint vajdái. - Etelköz néven a Kárpát-medencét elfoglaló magyarság utolsó átmeneti szálláshelye. A 10-11. sz: a népvándorlás utolsó nagy hullámával a besenyők és kunok szállásterülete. A Balkánról a vlahok (oláhok, pásztorok) betelepülése évszázadokig tartott, kapcsolatuk v. tömeges jelenlétük az előttük ott élt/átvonult népekkel: a dákokkal, gótokkal, hunokkal, gepidákkal, avarokkal/magyarokkal, szlávokkal azok túlsúlya miatt régészeti leletek, tört. följegyzések és a földr. nevekben nem bemutatható. - Cantemir krónikája szerint a szarmata, hun, gót betörések elől a lakosság Máramarosba menekült, Bogdán fia Dragoș K-re vadászni indult, bölényt üldözve kedvenc kutyája vízbe fúlt, a folyót a kutyáról Moldovának, a színhelyet népéről Romannak nevezte; kísérete Dragoșt e föld urává tette (ur. 1352-53 k.), I. (Nagy) Lajos m. kir. (ur. 1342-82) a máramarosi Dragoșnak hűbérként adta ~t, a vlahok portánként 1 lóval adóztak a kir-nak. Az első ~i pénzen az Anjou-címer ill. az oroszok védősztje, Szt György látható (udvari nyelve a 15. sz: is orosz). Az I. Lajos alapította szereti és árgyasi ppségek ellensúlyozására 1359: és 1368: a konstantinápolyi pátr-tól kértek támogatást. Lațcu (Lackó) katolizált, részt vett a ~i egyhm. létrehozásában. Utóda a kat. I. Petru Musat, a lengy. kir. hűbérese lett, udvarát a r.k. Szeretből (Siret) Szücsibe (Suceava) helyezte. I. Ștefan 1390: Zsigmond kir. (ur. 1387-1437), az őt megbuktató testvére II. Jagelló Ulászló lengy. kir. (ur. 1386-1434) hűbérese lett. A dinasztia alapítását a lengy., m., majd a tör. befolyás váltakozása nehezítette. - Alexandru cel Bun (ur. 1400-32) is kat. volt, ő alakította ki ~ közigazgatását m. mintára, törvénykv-et szerk. gör. mintára, rendezte a pénzügyeket, hadsereget szervezett, isk-kat, ktorokat (besztercei, moldavicai) alapított, megszervezte a rádóci és románi ppséget. 1418: befogadott 3 ezer menekült örmény családot (később Erdélyben találtak otthont), a cigányok is ekkor vándoroltak ~ba. - Fiai a Jagellók hűbéreseként egymással vetélkedtek, 1435: Ștefan megkapta Besszarábiát, Illés megtartotta ~t. A viszálykodásban vesztes családtagok Mo-ra menekültek. 1453: Konstantinápoly tör. elfoglalása után gazd-ilag erős, betelepült gör. szórvány erősítette az ortodoxiát. Ștefan cel Mare (ur. 1457-1504) az első vajda, akit a kijevi metrop. kent föl, hadi sikerei révén a nagyhatalmak befolyását évekre semlegesíthette, de 1467: el kellett ismernie IV. Kázmér lengy. (ur. 1446-92), 1468: Hunyadi Mátyás m. kir. (ur. 1458-90) fennhatóságát. 1475. I. 17: Rakova mellett nagy tör. sereget győzött le, azután ~t rendszeres tör. támadások érték, 1485: Besszarábia egy része tör. ter. lett. A lengyelekkel csatározva többször tör. és tatár segítséget vett igénybe, a hadifoglyokat rendszeresen a tör-nek adták el. Vakmerősége, ravaszkodásai, hitszegései és vitézsége révén uralma volt ~ virágkora. - Fia, III. (Egyszemű) Bogdán a lengy-ekkel hadakozva előbb II. Ulászló (ur. 1490-1516) m. kir-t, 1513: I. Szelim szultánt (ur. 1512-20) ismerte el hűbérurának, aki biztosította ~ vajdaválasztási jogát és önkormányzatát (ekkor évi adójuk 4 ezer arany, 24 sólyom és 40 ló). E szerződés volt az alapja ~ (törökül: Kara Bogdan) államiságának a 19. sz. elejéig. -

A vajdák a szultánoktól függtek, ha megfizették az adót és engedelmeskedtek, szabadon zsarolhatták alattvalóikat. A pártoskodó bojárok meggyilkolták v. elűzték a szomszédos hatalmak által néha többször visszasegített vajdát. A tör. befolyás erejét igazolta, hogy 1551: Rareș, 1591: Mihnea tért át az iszlámra. Rareș 1551: az örmények, 1552: a m-ok erőszakos ort. hitre térítéséhez kezdett a reformáció terjedésének megakadályozására. - Despot Voda 1561: vaszlói kiáltványában bejelentette, szívesen látja ~ban Eu. valamennyi prot-át. Iancu Sasul [Szász János] (ur. 1579-82) erdélyi szász, ciprusi neje pénzével a pasákat megvesztegetve vásárolta meg a vajdai tisztet, Báthory István lengy. kir-lyal (ur. 1575-86) viszálykodott, aki elfogatta és 1584: lefejeztette. A belső hatalmi harc az ort. ellenreformáció és a kálvinista vallás ellentéte ürügyén zajlott. A lengy. hűbér idején a katolicizmus várható terjesztése a bojár gyermekek iskoláztatásán túl nem terjedt. A Movilă család gyermekeit az ilyvói (Lwów) jezsuiták nevelték, akik a JT-nak 1640: koll-ot alapítottak Jászvásárt (Iași). A Hitterjesztési Kongr. jezsuitákat küldött ~ba, azok újjászervezték a kat. életet, de terjeszkedésüket az ort-ok, Habsburg befolyástól tartva, megakadályozták. A latin hatásokat a ~i bojárság a lengy. isk-któl és papoktól kapta. A jezsuiták módszereit ültette át Petru Movilă kijevi metrop. az 1633: alapított ort. koll-ába, az ortodoxia szolgálatába állítva havasalföldieket is nevelt a bizánci hagyományokra. Bandinus pp. valamennyi ~i r.k. tp. meglátogatása után 1648. III-i jelentésében a kat-ok siralmas helyzetéről, a támogatott ortodoxia virágzásáról írt. Az albán Vasile Lupu (ur. 1634-53), fondorkodásai ellen II. Rákóczi György erdélyi fejed. (ur. 1648-60) Kemény Jánost 1653: ~ba küldte, elfoglalta Jászvásárt, Luput a tatárok fogták el s küldték fogolyként Isztambulba. Rákóczi Györgicze Istvánt (ur. 1653-58) tette vajdává, akivel közösen 1655: Ploeștinél verték le a másik hűbérese havasalföldi lázadását. Utána szultáni árnyékvajdák következtek, akik a tör. segédcsapatokat vitték azok eu. háborúihoz. - A 17/18. sz. fordulóján Cantemir krónikája szerint ~ban az oláhok mellett a gör-ök, albánok, szerbek és bolgárok szabadon éltek, kereskedtek, katonáskodtak, a kozákok, lengy-ek, ném-ek udvari szolgálattevők v. katonák, az örmények és zsidók alattvalók, vallásukat szabadon gyakorolhatták (a zsinagógát csak fából építhették), a m-ok és oroszok ~ban örökös szolgaságra vannak kárhoztatva, a sokgyerekes cigányok kovácsok és aranymosók, megkülönböztető szokásuk a restség és a tolvajlás, a tör-ök városlakó kereskedők, földet, házat nem vásárolhattak, mecsetet nem építhettek, vallásukat nyilvánosan nem gyakorolhatták (a Porta nem tett érdekükben). - Az isztambuli gör. Mavrocordat bankárcsaláddal kezdődött 1712-1821: a gör. hoszpodárok (fanarioták) uralma, amikor az lett a vajda, aki többet fizetett érte. Grigore Callimachi (ur. 1761-64 és 1767-69) idején kezdődött a ~i orosz befolyás, akit árulásáért Isztambulban lefejeztek. Az orosz-tör. kücsük-kajnardzsi béke előtt 1777: át kellett adnia a Habsburgoknak Bukovinát, amit azok Kis-Oláho-ért cserébe megtarthattak. 1812: a Prut és Dnyeszter folyók közét, Besszarábiát Oroszo-hoz csatolták, ezután a Porta befolyását egyre inkább az orosz befolyás váltotta föl. 1828: az oroszok megbuktatták a reformer Ioan Sanda Sturdza vajdát, mivel a tör. kormány a vesztett háború 10 milliós hadisarcát Oroszo-nak megfizetni nem tudta. ~ 1828-34: orosz katonai kormányzás alatt maradt. A Mihai Sturdza vajda és orosz kegyenceinek uralma ellen 1848. III. 10: kitört forr-at az oroszok hamar szétverték, a vez-k V. 12. után Erdélybe menekültek. 1849: a Balta Limanban kötött szerződés visszaállította a korábbi állapotot. 1853 elején az oroszok megszállták ~t, akiket a krími háború (1853-56) idején 1854: osztr. csapatok váltottak föl. 1856. III. 30: a párizsi béke az eu. nagyhatalmak védnöksége mellett visszaállította a tör. fennhatóságot s ad hoc gyűlésekre (dívánokra) bízta a továbbiakat. X. 7-19: a ~i, XI. 6-18: a havasalföldi ad hoc gyűlés az egyesülést választotta. 1858. VIII. 7/19: a párizsi egyezmény szerint az új áll. neve: →Moldva és Havasalföld Egyesült Fejedelemségei, ezzel ~ pol. különállása megszűnt. - ~t a vajdaság alapítása előttől folyamatosan magyarok is lakták: →csángók. -

Vajdái: Bogdán fia Dragoș (ur. 1352-53 k.), Sas (ur. 1354-58 k.), Balc (ur. 1359), I. Bogdan (ur. 1359-65 k.), Lațcu (ur. 1365-75 k.), I. Petru Musat (ur. 1375-91 k.), I. Roman (ur. 1391 k.-1394), I. Ștefan (ur. 1394 k.-1399), Iuga (ur. 1399-1400), Alexandru cel Bun (ur. 1400-32), Iliaș (ur. 1432-33; 1435-36 és társvajda 1436-42), II. Ștefan (ur. 1433-35; és társvajda 1436-42; és ur. 1442-47), II. Petru (ur. 1447. VII-IX. és 1448-49), II. Roman (ur. 1447-48), Ciubăr (ur. 1449), Alexăndrel (ur. 1449. II-X.), II. Bogdan (ur. 1449-51), Petru Aron (ur. 1451-52 és 1454-55 és 1455-57), Alexăndrel (ur. 1452-54 és 1455. II-V.), Stefan cel Mare (ur. 1457-1504), III. Bogdan (cel Orb) (ur. 1504-17), Ștefaniță (ur. 1517-27), Petru Rareș (ur. 1527-38 és 1541-46), Ștefan Lăcustă (ur. 1538-40), Alexandru Cornea (ur. 1540-41), II. Iliaș (ur. 1546-51), Ștefan (ur. 1551-52), Ioan Joldea (ur. 1552. IX.), Alexandru Lăpușneanu (ur. 1552-61 és 1564-68), Despot Vodă (Ioan Iacob Heraclid) (ur. 1561-63), Ștefan Tomșa (ur. 1563-64), Bogdan Lăpușneanu (ur. 1568-72), Ioan cel Viteaz (ur. 1572-74), Petru Șchiopul (ur. 1574-77 és 1578-79 és 1582-91), Ioan Potcoavă (ur. 1577. XI-XII), Iancu Sasul (ur. 1579-82), Aron Tiranul (ur. 1591-92 és 1592-95), Alexandru cel Rau (1592. VI; ~ban nem uralkodott, átkerült Havaselvére), Petru Cazacul (ur. 1592. VIII-X), Ștefan Răzvan (ur. 1595. ápr.-aug.), Ieremia Movilă (ur. 1595-1600, 1600-06), Mihai Viteazul (ur. 1600. V-IX.), Simion Movilă (ur. 1606-07), Mihai Movilă (ur. 1607. IX-X; XI-XII), Constantin Movilă (ur. 1607. XI; 1607. XII-1611), Ștefan Tomșa (ur. 1611-15 és 1621-23), Alexandru Movilă (ur. 1615-16), Radu Mihnea (ur. 1616-19 és 1623-26), Gaspar Grațiani (ur. 1619-20), Miron Barnovski (ur. 1626-29 és 1633. IV-VI), Alexandru Coconul (ur. 1629-30), Moise Movilă (ur. 1630-31 és 1633-34), Alexandru Iliaș (ur. 1620-21 és 1631-33), Vasile Lupu (ur. 1634-53), Gheorghe Ștefan [Györgicze István] (ur. 1653-58), Gheorghe Ghica (ur. 1658-59), Constantin Șerban (ur. 1659. XI. és 1661. I-II), Ștefăniță Lupu (ur. 1659-61), Eustratie Dabija (ur. 1661-65), Gheorghe Duca (ur. 1665-66 és 1668-72 és 1678-83), Iliaș Alexandru (ur. 1666-68), Ștefan Petriceicu (ur. 1672-74 és 1683-84), Dimitrie Dumitrascu Cantacuzino (ur. 1673. XI. és 1674-75 és 1684-85), Antonie Ruset (Rosetti) (ur. 1675-78), Constantin Cantemir (ur. 1685-93), Dimitrie Cantemir (ur.. 1693. III-IV. és 1710-11), Constantin Duca (ur. 1693-95 és 1700-03), Antioh Cantemir (ur. 1695-1700 és 1705-07), Mihai Racoviță (ur. 1703-05 és 1707-09 és 1715-26), Nicolae Mavrocordat (ur. 1709-10 és 1711-15), II. Grigore Ghica (ur. 1726-33 és 1735-39 és 1739-41 és 1747-48), Constantin Mavrocordat (ur. 1733-35 és 1741-43 és 1748-49), Ioan Mavrocordat (ur. 1743-47), Constantin Racoviță (ur. 1749-53 és 1756-57), Matei Ghica (ur. 1753-56), Scarlat Ghica (ur. 1757-58), Ioan T. Calimachi (ur. 1758-61), Grigore Callimachi (ur. 1761-64 és 1767-69), III. Grigore Ghica (ur. 1764-67 és 1774-77), Constantin Mavrocordat (ur. 1769), orosz katonai kormányzat (1769-74), Constantin Moruzi (ur. 1777-82), Alexandru Constantin Mavrocordat (Deli-bei) (ur. 1782-85), Alexandru Ioan Mavrocordat (Firaris) (ur. 1785-86), Alexandru Ipsilanti (ur. 1787-88), osztrák és orosz katonai kormányzás (1787-91), Manole Giani Ruset (ur. 1788-89), Alexandru Moruzi (ur. 1792), Mihai Suțu (ur. 1792-95 és 1819-21), Alexandru Callimachi (ur. 1795-99), Constantin Ipsilanti (ur. 1799-1801), Alexandru Suțu (ur. 1801-02), Alexandru Moruzi (ur. 1802-06 és 1806-07), Scarlat Callimachi (ur. 1806 és 1807-10 és 1812-19), orosz katonai kormányzás (1806-12), Alexandru Hangerli (ur. 1807), Mihai Suțu (ur. 1819-21), török katonai kormányzás (1821-22), Ioan Sanda Sturdza (ur. 1822-28), orosz katonai kormányzás (1828-34), Mihai Sturdza (ur. 1834-49), Grigore Alexandru Ghica (ur. 1849-53 és 1854-56), orosz katonai kormányzás (1853-54), Teodor Balș (ur. 1856-57) ~i kajmakám, Nicolae Vogoride (ur. 1857-58) ~i kajmakám, hármas kajmakám tanács (1858-59), Alexandru Ioan Cuza dunai fejedelem [Havasalföld + ~ fejedelme] (ur. 1859. I. 5-1866. II), I. (Hohenzollern-Sigmaringen) Károly dunai fejedelem/Ruménia fejedelme (ur. 1866. V-1881. III, 1881. III-1914. X: Rumenia/Románia királya). 88

Tört. Tár 1890. (Lehoczky Tivadar: Adalékok az oláh vajdák és orosz kenézek v. soltészok intézményéhez) - Hunfalvy Pál: Az oláhok tört. 1-2. köt. Bp., 1894. - Görög Ferenc: A két Rákóczi György fönnhatósági joga a két oláh vajdaság fölött. Uo., 1904. - Uő: Báthory Gábor és Bethlen viszonya a két oláh vajdasághoz. Kolozsvár, 1905 - Makkai László: A milkói (kun) ppség és népei. Debrecen, 1936. - Domokos Pál Péter: A ~i magyarság. Csíksomlyó, 1931. - Ethnographia-Népélet 1936. (Lükő Gábor: Havaselve és ~ népei a 10-12. sz-ban) - Elekes Lajos: Nagy István ~i vajda pol-ja és Mátyás kir. Bp., 1937. - Baumgartner Sándor: ~ a magyarság nagy temetője. Bp., 1940. - Domokos Pál Péter: Adalékok ~ tört-éhez. Kolozsvár, 1940. - Szabó Lajos: Czelder Márton működése ~-oláho-i első m. ref. misszióban. Debrecen, 1940. - A románok tört., kül. tek. az erdélyi románokra. Szerk. Gáldi László és Makkai László. Bp., [1941] - Cantemir, Dimitrie: ~ leírása. Ford. Köllő Károly, Cselényi Béla és Debreczeni József. Bukarest, 1973. - Történeti kronológia. Bukarest, 1976. II:309. - Jelavich, B.: Russia and the Formation of the Romanian National State 1821-1878. Cambridge, 1984. - Durandin 1998.