realizmus (a lat. res, 'dolog' szóból képzett realis, 'dologszerű, valóságos' jelzőből): 1. a filozófiában a létezők tárgyi valóságából kiinduló és a megismerő alanytól független objektív igazságot kereső irányzat. A kat. filozófia alapjában ~, mert az egyedi létezőket „dologokat” az általános „lényeg” megnyilvánulásának tekinti, de a dolgok nemcsak gondolatok (ti. Isten gondolatai), hanem az isteni értékmegvalósítás (akarás) állomásai is, főleg: valós létük van, részesednek az isteni létteljességből. Ezért ellentétes az →idealizmus, a →materializmus és a →szubjektivizmus minden fajtájával. - 2. a művészetben az ábrázolt tárgy valóságos létét tiszteletben tartó és megjeleníteni akaró irányzat. **