Magyar Katolikus Lexikon > R > Rózsa


rózsa, föníciai rózsa (gör. rhódosz, lat. Rosa phoenicea): a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, sok fajt és alakváltozatot, vadon élő és termesztett dísznövényt magában foglaló növénynemzetség; a nép nyelvén: a virágok virága, királynője. Az egyik legelterjedtebb szimbólumnövény. - A közmondással szemben nem →tövise, hanem bőrszöveti eredetű, ezért könnyen letörhető tüskéje van. - Kr. e. 660: Szappho a virágok kirnőjének, →Plinius a virágok fejedelmének, a kertek ékességének, Goethe a természet legtökéletesebb alkotásának nevezte. Minden kultúrában kiemelkedően fontos gazd., műv. és kultikus jelentőségű; eredetét és felhasználását számos legenda őrzi. Díszítő, gyógyító, fűszer és kozmetikai értékét fölfedezve és a fajok könnyű kereszteződését kihasználva idők folyamán sokféle kultúrformát hoztak létre. - 1. A bibliai népek egyiptomi hagyományok alapján elsősorban a damaszkuszi ~ sokféle fajtáját termesztették. Jeruzsálem közelében a Bettar melletti Rózsavölgy Salamon egyik kertje volt (2005: egyike a nagy ~vízgyártó közp-oknak). Régi leírások utalnak a zsúfolt Jeruzsálemben a próf-k idejében még működő híres ~kertre, a ginnat veradimra. Palesztinában vadon csak a föníciai és a gyepű~ élt. A leggyakoribb volt a tömött fehér virágú, kiálló bibeoszlopos, kisebb, élénkpiros termésű föníciai ~, mely közel 3 m magas, hosszú, dúsan elágazó, sűrűn tüskés, sötétzöld lombú cserjeként inkább a nedves folyópartokon, alacsony párásabb síkságokon alkotott sűrű bozótot. A tömegesen kivadult gyepű~ sok helyen kiszorította. Szépségük alapján más virágokat is mondanak ~nak ma is: pézsma~, japán~, galileai mályva~, →koronás szellőrózsa, bodor~, török~ (mályvaféle), babér~, fehér tündér~, bazsa~, kínai bazsa~ stb. - 2. A Szentírásban héber neve csak a Sir 24,18; 39,17 és a Bölcs 2,8: szerepel, mint bölcsesség képe, ill. az örvendezés ünnepi jele. A mai ún. jerikói ~val nem azonos. Gyakran használták a szót más szép virágra is, elsősorban →liliomra (sosan). - 3. Mondavilága: a) A görög-római kultúrában az 'istenek virága', ezáltal az örökkévalóság, a szépség, az élet, a fiatalság, a szerelem és az újjászületés (tavasz) jelképe. A fehér ~ úgy keletkezett, hogy a tengerből születő Aphrodité testét borító hullámok habjai fehér szirmú ~kká változtak; a fehér ~t Adonisz vére festette pirosra. Ámor szárnyai ~levelek voltak, nyilai a ~ tüskéi. Más hagyomány szerint a ~t Flóra istennő teremtette bánatában, amikor Ámor elfordult tőle, ezért jelentett a visszaküldött ~szál visszautasított szerelmet. Dionüszosz kedvenc virágaként viszont az öröm s a testi és szellemi szépség jelképe lett. A titánokat legyőző Zeuszt ~koszorúval ünnepelték. - A költőket, szónokokat, művészeket, hadvezéreket és államférfiakat ~koszorúval tüntették ki. A róm. cs-ság idején a győztes hadvezér pajzsára vörös ~ból kötöttek csokrot. A rómaiak ünnepein és a lakomákon a résztvevők ~koszorút viseltek; sírokat díszítettek vele. Néróról följegyezték, hogy egy ünnepre 200 ezer szál ~t hozatott, ami szakszerű termesztést és keresk-et tételez föl. A római ~kertek a legkedveltebb kirándulóhelynek számítottak; a téli hajtatáshoz a gazdagabbak áttetsző lemezes gipszlapokkal borított „üveg-házakat” is építettek. V. 23: a „Rosalia” ünnepen a szerelem istennőjének virágával köszöntötték a tavaszt. Temetéskor, halotti évfordulók alkalmával ~olajjal öntötték le a sírt, amit szertartásos halotti tor követett. - Az idők folyamán a ~kultusz orgiává fajult, s a ~ a földi gyönyör és élvezetek jelképe lett: főúri lakomákon a hatalmas ~díszítés mellett több mázsa ~szirmot szórtak szét. A koszorúkról letépett szirmokat a kelyhekbe szórták, ~szirommal töltött párnákon heverészve együtt itták a borral; a ~boros fürdők luxusát csak Kleopátra méteres vastagságú, tömött ~szirom-padlója múlta felül, amelyen Antoniust fogadta. A kertészetek nem győzték termelni a rengeteg ~t, a gabonaföldek sokkal jövedelmezőbb ~kertekké váltak, s ezzel a ~ az ókorban szegénységet növelő luxusvirág lett. - b) A törökök a perzsáktól vették át a ~ szeretetét: hagyományuk szerint a ~ Allah verítékéből született szt virág; Allah maga avatta a virágok új kirnéjává a fehér ~t a lusta és álmos lótusz helyett. A ~ olyan szép volt, hogy a fülemüle tüstént beleszeretett. De amikor közeledni próbált, a tüskék halálra sebezték, és kifröccsenő vére pirosra festette a fehér szirmokat; így született a piros ~, a szerelem jelképe. A százlevelű ~ a 'Szépek szépe', akinek az ezerhangú fülemüle énekel. Arany Jánosnál a „bülbül szavú ~k” Faszli tör. költő Gül és bülbül (A ~ és a fülemüle) c. versét idézik, melyben a szerelmes madárka csodálatos dalt énekel a ~nak. Budán Gül baba sírja az egykor gazdag és változatos ~kertjeiről híres török idők ~kultuszának emléke. - 4. Termesztésének legrégibb közp-ja a hazája, Perzsia. Korabeli utazók írásai szerint a vadon növő ~ elsősorban Perszepolisz környékén fordult elő óriási változatosságban és tömegben. Az 5-8 m magas, 2 arasznyi törzsátmérőjű óriás ~fák lombozata szinte nem is látszott a tengernyi virágtól. - A hinduknál a szegények ~val adóztak a királynak. Kínában főleg ~olaj céljára termesztették nagy tömegben, díszítő szerepét a kínai bazsa~ töltötte be. Egyiptomban a Kr. e. 5. sz: kezdték termeszteni, s a forró klímában illóolajban oly gazdag szirmok érlelődtek, hogy a ~termesztés hatalmas fejlődésnek indult. A híres fájumi ~kertek szállították sokáig Rómának is a tengernyi ~t. - Eu-ban elsőként a kultúrfajok ősének tekinthető damaszkuszi ~ terjedt el, majd egyre több változata. Ny-Eu-ban a parlagi, Angliában inkább a rozsdás ~ változatait kedvelték. Az eu. ~kultusz a 18. sz: Fro-ban érte el csúcsát, s lett a tavasz, a fiatal viruló élet, ártatlanság, szépség és lángoló szerelem jelképe. - 5. Felhasználása. Már az ókorban igen sokféle módon hasznosították. A szirmaiból készült ~olaj és ~víz a legfontosabb és legdrágább termék volt, egyszerre gyógy- és illatszer: torokfájásra, mandulagyulladásra, fejfájásra, lázcsillapításra, sebkezelésre, szemgyulladásra, gyomorbántalmakra éppúgy használták, mint bőrápolásra v. rituális mosakodásra. Az orvosi gyakorlatban a fehér ~kat alkalmazták elsősorban; ~olajat főként a damaszkuszi ~ különlegesen erős illatú virágaiból nyertek. - A ~olajat többféle módon is gyártották. Legegyszerűbben tiszta oliva- v. egyéb nemes olajban napokig áztatták az összezúzott szirmokat, közben 7x átszűrték, míg víztiszta illatos folyadékot kaptak. A valódi olaj előállításához Indiában forró napon vízben áztatták a szirmokat, majd a víz tetején megjelent apró olajcseppeket fonalakkal itatták fel, s ezekből kipréselték az olajat. A gyártás meggyorsítására később vízzel desztillálták a szirmokat. Ilyen olaj előállítására a damaszkuszi, a százlevelű és a pézsma~ változatai bizonyultak a legalkalmasabbnak. Ált. 1 kg ~olajhoz félmillió virágra (kb. 30 mázsa szirom) van szükség. - A ~víz, mely az indiai étkezésnek ma is részét képezi, házilag úgy készül, hogy a szirmokat hűvös helyen meghatározott ideig vízben áztatják. A perzsáknál fontos tisztálkodási folyadék volt, amellyel az arcot, kezet, sőt a lábat is megmosták. A törököknél gülab néven lett a szert-ok része. Jeruzsálem elfoglalása után Omár kalifa a Salamon elpusztult tp-a helyén lévő sziklát ~vízzel mosatta le, mielőtt a sziklamecset építését elkezdte. - A ~viaszt a szirmokról nyerik, illatos kenőcsök készítésénél használják; a ~balzsamot szirmokból főzik és besűrítik; a ~méz a méhek által begyűjtött nektár; a ~púder a szárított szirmok őrleménye. A ~ fája kemény, tömör, sárga alapon skarlátpirosan csíkozott, eleinte még illatos, s különösen faragásra alkalmas. A keresk-ben más fajok illatos fáját is ~fának nevezték. - 6. Az Egyház kezdetben nem fogadta be jelképei közé, mert túlságosan kötődött a pogány rítushoz. →Tertullianus keményen ostorozta a ~koszorúk és -füzérek használatát, →Alexandriai Kelemen bűnnek minősítette a ~díszt. Pozitív jelentéssel először vt-aktákban jelent meg, mint a vértanúság jelképe és virága: Szt Felicitas és Perpetua vt-aktája szerint Saturus a mennyországban ~t látott: „Miközben 4 ember vitt minket, nagy térség nyílt előttünk, olyan volt, mint a zöldellő kert ~fákkal s mindenféle virágokkal” (11,5). Az 5. sz: Mária-ünnepeken a római →Santa Maria Maggiore-bazilikában sztmise közben hófehér ~szirmokat hullattak a hívek közé. A karoling korban kir. rendelet szól a ~ ültetéséről; ennek hatására a legkorábbi, ismert ktorkertekben is kimutatható jelenléte. A St. Gallen-i tervrajzon (→kolostor) is szerepel. Ettől kezdve a Ny-i kódexirod. szerint a ~ az egyik legfontosabb gyógynövény is, s ezt a hagyomány még a 19. sz. elején is őrzi (Mo-on 1789: Veszelszki Antal, 1813: Diószegi Sámuel). Ker. hagyomány szerint a ~ kezdetben tövistelen volt, csak a bűnbeesés óta vannak tövisei. A fehér ~ mint a tisztaság virága a kk-ban csak a szüzeket illette meg (→mirtusz). - Sajátos ker. jelentésben mutatja be a ~t →Walahfrid Strabo OSB és →Hrabanus Maurus OSB. Strabo szerint „a mártírok vérétől ékes”, s a liliommal együtt Máriának ajánlja: „A háborúban ~t, a békében liliomot arass!” Strabónál találkozunk először a később állandósuló virágoknak virága kifejezéssel. - A 11. sz-tól van adat arra, hogy a pápák jeles személyiségeknek, tiszteletük jeléül, →aranyrózsát küldtek. A →rózsakereszt titkos társaságok jelvénye. - A nyolc boldogság, 1120 k. a Liber floridusban a remény jelképe, a →lorettói litániában Mária megszólítása: Rosa mystica, 'Titkos értelmű ~'. - M. nyelvemlékben először 1196 k. az →Ómagyar Mária-siralomban fordul elő. - A hagyomány szerint a →rózsafüzér a nevét a kezdetben préselt ~szirmokból összefűzött illatos szemekről kapta; Szt Domonkos Miasszonyunk ~koszorújának mondta. - 7. Ikgr. A gör. mitológia szerint a ~ a haldokló Adonisz véréből született. Aphrodité attrib-a lett. A rómaiaknál a szerelemnek és istennőjének, Venusnak és a tavasznak a virága, a ~koszorú v. ~k kosárban a →május jelképei. - Sírokat már az etruszkok díszítettek ~val. A róm. halottkultuszban a legfontosabb virág, külön ünneppel (Rosalia). - A ker. műv-ben a ~ a leggyakrabban ábrázolt, legsokoldalúbb jelkép, a →fény szimbóluma. A katakomba-festészetben önálló virág, csokor és koszorú formájában fordul elő (→pécsi ókeresztény sírkamrák). Szt Felicitas és Perpetua szenvedéstört-ében a vt-k a haláluk előtt ~kat és ~fákat láttak a Paradicsomban. Ettől kezdve a ~ a paradicsomi boldogság és a mennyország jelképe (→rózsaablak). A fehér ~ a tisztaság, a vörös ~ a vér és a vtság jele. - A ~ a virágok kirnője, ezért a világ kirnőjének, Máriának a virága és jelképe (→Mária ábrázolása, →Rózsás Madonna); gyakori a Madonna és a kis Jézus ~lugasban. Mária kezében gyakran helyettesíti a jogart. A vörös ~ önfeláldozó szeretetét és Fiával együttszenvedését (vértanúságát) jelképezi. Az eredeti bűntől való mentességére utalva a kk. képeken Mária ~ja gyakran tüske nélküli (→szeplőtelen fogantatás), ill. tüske nélküli pünkösdi ~. - 5 ~ (v. ~szirom) az 5 Szt Sebet jelenti; a vörös ~ Jézus értünk hulló vérének, az „égi harmatnak” (latinul ros) kifejezője. A Madonna-képeken a gyermek Jézus kezében lévő piros ~ eljövendő áldozatának jelképe. - Angyal kezében a ~ a Paradicsomra utal (ált. tüske nélküli). - A ~ VI. Adorján p. (ur. 1522-23) kezdeményezésére a gyónási titokra utaló díszítés lett a gyóntatószékeken. Más Mária-szimbólumokkal együtt tp-ok boltozatának záróköveként is gyakran látható. - Fro. szimbóluma. - Mo-on a kassai szárnyasoltár Rózsás Madonnája hátterében ábrázoltak ~indákat (15. sz. vége). - Remete Szt Antal, Szt Dorottya (kosárban), Árpádházi Szt Erzsébet (kötényében v. kosárban ~k), Néri Szt Fülöp, Hemma, Hermann Szt József (kehelyben 3 ~), Szt Lidvina, Flüei Szt Miklós, Limai Szt Róza, Viterbói Szt Róza, Palermói Szt Rozália, Lisieux-i Szt Teréz (feszület és ~k), Szt Vince attrib-a. - 8. A ~ minden kultúrkörben kötődik a természetfölöttihez, elsősorban szépsége miatt kezdettől fogva a távoli, megfoghatatlan istenivel való egység jele. Emiatt titokzatosság, rejtély övezi, misztériumok hordozója, és a rejtettség, a titok szimbóluma. Ámor ~t adott a hallgatás istenének, hogy megőrizze Venus titkát. A ~ spirálban elhelyezkedő csészeleveleinek két külső tagja mindkét oldalán sallangos, a középső az egyoldali átfedés miatt csak egyik szélén sallangos, a két belső csészelevél széle teljesen ép: e szerkezetben fölfedezhető a →pentagramm, a →püthagoreusok titkos ötágú csillaga, a kelta papok szt jele. A mennyezetre akasztott ~szál, a titkos társaságok nevében szereplő ~, a tp-ok rozettái (~ablakai) mind valamely tiszt-et igénylő titokra utalnak. A törökök hite szerint Allah 5 titkát is a ~ virága rejti. A germánok ~val jelölték ogy-ük helyét. A sárospataki vár híres termének névadója, a „sub rosa” kifejezés és a ~ díszítés Eu-szerte az állami titoktartás jelképes tartalmát hordozta. A legenda szerint ennek eredete a görögökre megy vissza, akik a perzsák elleni döntő csatájuk haditervét egy ~bokor árnyékában dolgozták ki. A titokzatos ártó szellemek távoltartására a rómaiak ~bokrot ültettek a bejárathoz, a kínaiak szirmokkal teli zsákot, a kaukázusiak ~ágat akasztottak ajtajukra. Ky.Z-**

Petz II/2:670. - Lipffert 1976:70. - Kirschbaum III:533. - Sachs 1980:67. - KML 1986:271. - BL:1549. - Kereszty 1998:397. - Stirling II.

Rózsa Elemér, SJ (Bp., 1919. máj. 30.-Bp., 1995. júl. 7.): pap. - 1937. VIII. 14: lépett a r-be, 1940: Kassán, 1944: Szegeden fil-t tanult, ahol 1947. VI. 24: pappá szent. Egy ideig a bpi Jézus Szíve-tp. lelkésze, 1950. VII. 20: a rház erőszakos kiürítésekor nem tartózkodott ott, így elkerülte az elhurcolást. 10 é. a Főv. Távfűtő Váll. lakatosa, majd a Villamossági Kutató Int. dolgozója. Lakásán havonta jöttek össze jezsuiták lelki-szellemi töltekezésre. →Dombi József rendtársával részt vett a világszolidarizmus elméletének kidolgozásában, 1964. XII. 8: letartóztatták. 1965. VI: „államellenes szervezkedés” vádjával I. r. vádlottként 8 évi börtönre ítélték. 1972. XII: szabadult. 1991: nyugdíjasként a VIII. ker. Krisztus Király-kpna lelkipásztora. (Ítéletét 1992. I. 6: a Legfelsőbb Bíróság megsemmisíttette.) - Írása: Távlatok 1993:356. (Rövid beszámoló az elmúlt 40 év „illegális lelkigyakorlatairól”) 88

Cat. SJ 1947:59; 1949:59. - M. jezsuiták vall. III:217. - Havasy 1990:424. - Dobszay 1991:117. - Pálos 1992:187. - Üldözött jezsuiták 1995:237. - Hetényi Varga 2002. II:315. Arck.

Rózsa Huba (Bp., 1939. máj. 30.-): egyetemi tanár, a SZIT alelnöke. - A teol-t székesfehérvári egyhm-s kispapként 1959-64: Szegeden végezte, 1964. VI. 19: Székesfehérvárott pappá szent. Törökbálinton kp., 1967: ppi szertartó, 1968: Albertfalván kisegítő. A Hittud. Akad-n 1969: teol. dr.,  az esztergomi hittud. főisk. tanára. 1972-75: Rómában a PMI ösztöndíjasa, a Pápai Biblikus Int-ben biblikus szaklicenciát szerzett. 1975: Esztergomban az ó- és úsz-i egzegézis tanára. - 1978: a Hittud. Akad. (1992-: PPKE Hittud. Kar) ÓSz. Szentírástud-i Tanszék ny. rk, 1981: ny. r. tanára. - 1986-88, 1998-2002: a HTK dékánja. 1991-98: a HTK Lev. tagozatának ig-ja. A PPKE HTK dri isk-jának vez-je. - 1993-: biblikus cikkeket ír az Akad. Kiad. Nagylexikonába. - Lelkipásztorként 1978-: Csepel-Belvárosban kisegítő. 1992-: a SZIT alelnöke, 2002-: a M. Hebraisztikai Társulat alelnöke. - 1991: p. prel. 1993: Apáczai Csere János-, 1998: Scheiber Sándor-, 2001: Stephanus-díjat kapott. - M: Krisztus Jézus született. Gyermekségevangélium Lukács és Máté szerint. Liptay Györggyel. Bp., 1978. - Jézus kereszthalála és feltámadása. Gál Ferenccel. Uo., 1982. - Az ÓSz keletkezése. Uo., 1987. (3. átd. és függelékkel kieg. kiad. Uo., [1999]-2002) - ÓSz-i bevezető. Bp., 1991. (2. kieg. kiad. Uo. 1993) - Bevezetés Krisztus misztériumába. Összeáll. Veszprém, 1994. - Mi a Biblia? Uo., 1995. (2. átd. kiad. Uo., 1997) - Kezdetkor teremtette Isten. A bibliai őstört. magyarázata, Ter 1-11. Uo., 1997. (A Biblia világa) - Mi a Biblia? Bevezetés a Biblia ismeretébe. Uo., 1995. (3. jav. kiad. Uo., 2004) (A Biblia világa) - Eschatologie und Jahrtausendwende. 2. Deutsch-Ungarischer Theologentag, Uo., 3. März 2000. Szerk. Erdő Péterrel. Bp., 2001. (Studia theologica Budapestinensia) - Üdvösségközvetítők az ÓSz-ben. Uo., 2001. (2. kiad. 2005) - A Genesis kv-e. I. Uo., 2002. - A világ és az emberiség eredete a Bibliában. A Ter 1-11 magyarázata. Uo., 2004. (A Biblia világa) - Biblia. Szövegét jav. Gál Ferenccel és Vanyó Lászlóval. Uo., 1997. - Újszövetségi Szentírás. S. a. r., magyarázatokat átdolg. Uo., 2003. - Biblia. S. a. r., az ósz-i bev-t és magyarázatokat átdolg. Uo., 2005. - A Biblia szerepe az eu. és a ker. kultúrában. Bp., 2005. (Haza a magasban) - Szerk. 1995-: A Biblia világa, Farkas Olivérrel 2005-: a Pásztorok sorozatot. - Tanulm-ai: a Teológia, Vigilia, Jeromos füzetek, Távlatok folyóir-okban.

A Teológia és a Communio folyóiratok szerk. biz-i tagja. s.k.

Rózsa József (Szeged, Csongrád vm., 1848. ápr. 27.-Mezőkovácsháza, 1911. aug.): plébános, író. - A gimn-ot Szegeden, a teol-t Temesvárt végezte. 1872. V. 25: pappá szent. Óbélán, Németcernyán, Aradszentmártonban kp., 1875: gimn. tanár Lugoson, 1876: adm. Szenthuberten, Pécskán, Nagykikindán, 1880: Csókán, 1881: Szeged-Belvárosban, 1883: betegszabadságon. XI. 1: Magyarbánhegyesen, 1897: Mezőkovácsházán plnos, 1901: főesp. - Fm: A szabadkőművesség célja és rendszerei. Írta O. Beuren. Ford. Szeged, 1885. - Shakespeare és a kat. vallás. Írta J. M. Rajch. Ford. Uo., 1886. - A kat. egyh. történelme kül. tek. Mo-ra. Tankv. a középisk-k felsőbb o-ai számára. Makra Imrével. Temesvár, 1887. - A forr. a 16. sz. óta. Írta Hohoff. Ford. uazzal. 1-2. köt. Szeged, 1889. - A kat. vallás tankv-e. Ford. uazzal. 1-3. rész. Óbecse, 1890. - A kerség védelme erkölcsi és művelődési szempontból. Írta Fr. A. Weis. Ford. uazzal. Uo., 1890-1900. - Jezsuita mesék. Ford. Szeged, 1893. - A socialdemocratia földi paradicsoma. Ford. Uo., 1893. - A hamis próf-k, v.: Szó a nazarénusokról. Bp., 1896. (Népiratkák 120.) 88

Szinnyei XI:1287. - Egyh. Közl. 1906:47, 51. sz. - Schem. Csan. 1910:224; 1913:347. (1911. IX. 1: más a plnos)

Rózsa József (Tusnádfürdő, Csík vm., 1893. márc. 3.-Kolozsvár, 1968. júl. 10.): gimnáziumi tanár. - 1904: a csíksomlyói, 1910: a gyulafehérvári R.K. Főgimn-ban tanult, 1911: éretts. Az I. vh-ban katona, harctéri szolgálata miatt tanári okl-et 1918: szerzett a Ferenc József Tudegy-en, ahol 1921: drált. 1918-20: Gyulafehérvárt h. tanár, 1920-40: és 1944-48: nyugdíjazásáig a kolozsvári r.k. gimn. lat-m-rum. és fil. tanára, 1935-40: c. ig-ja. 1940-44: marosvásárhelyi tanker. főig. 1948-: bedolgozó szövetk. munkásként papírzacskóragasztásból pótolta csekély nyugdíját. A R.K. Státus és az erdélyi Pázmány Péter Társ. tagja. - Írásai: Néptanítók Lapja (1940:17. sz. A néprajz és a népisk. szerepe a nevelésben; 1942:622. Nevelőértékek a háborúban), M. katolikus nagyok (Kolozsvár, 1941:172. Dr. Hirschler József). - M: „Jó Barát” naptár az 1926/27. isk. évre. [Szerk. névtelenül] Kolozsvár, 1926. - Lat. antol. A líceum 5-8. o. sz. Uo., 1946. - Lat. tankv. a 9. o. sz. Írta T. Vasilescu és N. Barbu. Átd. Bodor Andrással és Kovács Erzsébettel. Bukarest?, 1957. - Kolozsvárt 1925. X. 30-1940. VI. 15: a Jóbarát évente 10x-i ifj. lap fel. szerk-je, 1929. IX. 15-1937. VI. 15: szerk-je és kiadója is, 1937. IX. 15-1940. VI. 15: fel. szerk. laptulajdonosa. 88

Zágoni Mikes Kelemen R.K. Gimn. 1940/41. évkv-e. Kolozsvár, 1941:10. (Reischel Arthur: Dr. ~) - Monoki 1941:89. - Jámbor 1942:48. - Polg. isk. tanárok évkv-e 1942/43. 1943:155. - Antal 2000:135. (*Csíktusnád) - RMIL 2002. IV:773. - Gulyás/Viczián XXI. (kz-ban)

Rózsa (1881-ig Rosenberki) Vitál János, OSB (Pápa, Veszprém vm., 1857. febr. 18.-Zalaapáti, 1930. dec. 19.): gimnáziumi tanár, perjel. - 1875. VIII. 29: lépett a r-be. Pannonhalmán teol-t, a bpi tudegy-en lat-gör. szakot végzett, 1880. VIII. 18: ünn. fog-at tett, IX. 24: pappá szent. Pannonhalmán hitszónok, 1881: Komáromban gimn. tanár, 1886: Pannonhalmán főisk. tanár, 1888: Esztergomban gimn. tanár, 1910: Komáromban gimn. ig., 1912-30: Zalaapátin perjel, 1914-19: házgondnok is. - Az Esztergom-vidéki Régészeti és Tört. Társulat titkára, a Műemlékek Orsz. Biz-a l. tagja. - 31 sztbeszéde: Szt Gellért (1898-1909). - M: Horatius szatírái. Ford. és magy. 1-3. füz. Pozsony-Bp., 1894-97. (Tanulók kvtára 61, 63, 69.) - Esztergomi Régészeti és Tört. Társulat évkv-e. 1896, 1898, 1900. 1-3. köt. Szerk. Esztergom, 1898-1900. - Egyh. beszéd Szt Imre hg. ünnepén. Uo., 1896. - Titkári jelentés az Esztergom-vidéki Régészeti és Tört. Társulat II. é. működéséről és állapotáról. Uo., 1897. - Qu. Horatii Flacci Satirae III. f. Bp., 1898. (Latin isk. Classicusokhoz való praeparatio) - Ünnepi beszéd a kerségnek tizenkilencszázados, a m. kerség és kirság kilencszázados évford-ja alkalmával... Esztergom, 1900. - A gör-róm. mithológiából és tört-ből kölcsönzött szállóigék. Uo., 1907. (Klny. esztergomi bencés főgimn. értes.) 88

Szinnyei XI:1294. - Balogh 1942:53. - PN 1987:116. (901.)