Magyar Katolikus Lexikon > O > ontológiai istenérv


ontológiai istenérv: Canterbury Szt Anzelm →istenérve, mely arra épül, hogy kell lennie egy olyan létezőnek, akinél/aminél nagyobbat elgondolni nem lehet, és ez Isten. Maga az ~ elnevezés I. →Kanttól származik. - →Isten léte bizonyításával Szt Anzelm 2 művében foglalkozik behatóan. A Monologiumban (1-4. f.) a tapasztalatból kiindulva, a dolgok létéből, tökéletességéből, a tökéletesség fokaiból a posteriori az →okság elve alkalmazásával bizonyítja Isten létét. A Proslogiumban egy a priori érvet állít föl, mely Isten fogalmából következtet Isten létére, ez az ~. →istenbizonyítás Cs.I.

LThK VI:1161.