ontológia (a gör. ho ón, 'létező' és logosz, 'tudomány' szóból): a filozófiának magáról a →létről tárgyaló alaptudománya. - A szó kimutathatóan 1613: R. Gocleniusnál olvasható először, aki a „dolgok rendjé”-ről tárgyaló, ismertebb →metafizikával úgy állította szembe, mint a →létezővel foglalkozó átfogó tud-t. Ezen a nyomon haladt tovább J. Clauberg és J. B. Du Hamel, majd főleg Ch. Wolff, aki a speciális metafiz-val szemben általános metafizikának nevezte az ~t, amely azonban nem foglalja magába az Istenről ill. az emberi szellemről szóló metafiz. tanítást, hanem inkább a „létezőről általában”, ill. annak alapformáiról tárgyal. A fordulatot Husserl és Hartmann hozta: az ~ immár nem a létező, hanem a →lét tud-a lett, amihez Husserlnél a tapasztalati lényegtud-ok és a tudatbölcs., Hartmannál az adottságok tapasztalati, föltételekre épülő „kategoriális elemzése” vezet el. M. Heidegger aztán tovább szűkítette a kört: a lételemzést „fundamentál-~nak” nevezte. Akár a létező, akár a lét tud-a az ~, mind az arisztotelészi-skolasztikus, mind a hegeli hagyomány alapján az ált. metafiz. egyik ágának tekinthető, amely mellett még ott van a természetes istentan (teologia naturalis). Említettekkel ellentétben tehát a metafizika az általánosabb tud. Cs.I.

LThK VI:1160.