Magyar Katolikus Lexikon > N > nyugalom


nyugalom (gör. hészükia, lat. quies, requies): 1. filozófiailag erők és →képesség működésének ideiglenes szünetelése vagy végleges megszűnése; fizikailag relatív mozdulatlanság az erők kiegyensúlyozottsága következtében; szellemileg egy képesség pihenése vagy beteljesedett állapota. - 2. Szómagyarázat. A szó gyökét (nyug) a 19. sz: még használták szünet értelemben. a) igei jelentései: nyugszik = abbahagyja a fáradozást, főként erőgyűjtés végett; elcsöndesedik = érzelmei és indulatai megnyugszanak. Átvitt értelemben az alvás, ill. a halál állapota; képes értelemben lenyugszik a Nap. b) főnévi jelentése a fáradságos tevékenységtől és a háborgatástól való mentesség. Főként a →munkától való tartózkodás (→vasárnap). -

3. A Szentírásban. A ~ ősmintája Isten, aki a teremtés „hetedik napján megnyugodott munkája után, amit végzett” (Ter 2,2). Ez alapozta meg a →harmadik parancsolatot, a →szombat ~át: „Hat napig dolgozzatok, de a hetedik nap, a szombat, a ~ napja az Úrnak van szentelve. Mindenkit, aki szombaton dolgozik, halállal kell büntetni ... Örök időkre legyen ez jel köztem és Izrael fiai között, mert hat nap alatt teremtette Isten az eget és a földet, a hetedik napon azonban megpihent és fellélegzett” (Kiv 31,15-17; . Ter 2,2; MTörv 5,14). Isten fenntartó és gondviselő tevékenysége nem zárja ki a ~at, hanem része annak (vö. Jn 5,17). - A ~ Isten jelenlétének bizonysága: megnyugszik a bölcsesség a szt városban (Sir 24,11), az okos ember szívében (Péld 14,33); az Úr Lelke a Messiáson (vö. Iz 11,2) és azokon, akiket Krisztus nevéért üldöznek (1Pt 4,14). Noé bárkája megnyugodott az Ararát hegyén (vö. Ter 8,4), ami Isten és az ember közötti béke, megnyugvás jele. Az Úr ~ának helye a Sion és a jeruzsálemi tp. (Zsolt 132,14; . 2Krón 6,41; Sir 25,11).- A ~ az Úr haragjának lecsillapodása (vö. Kiv 32,12; Ez 16,42). Az igaz ember halála ~ Istenben (Zsolt 4,9; 15,7-10; Jel 14,13); „Ne nagyon sirasd a holtat, mert nyugalmat talált” (Sir 22,11).

A →kárhozat ennek ellentéte: „gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot se éjjel, se nappal, mert leborultak a vadállat és képmása előtt, és viselték nevének bélyegét” (Jel 14,11). - Az →ígéret földje előképe a mennyország örök boldogságot adó ~ának (Zsolt 94,11;. Zsid 3,1; 4,3-5.11). - Az embernek óvatosnak kell lennie a dolgok birtoklásából fakadó ~mal, amint már az ÓSz figyelmeztetett: „Amely napon a fösvény mondja: »végre nyugalmam van, mostantól már csak javaimat élvezem«, nem tudja, mennyi ideje van még hátra, és mindent másra hagy, mert meg kell halnia” (Sir 11,19). Jézus ezt megismételte a csűreit nagyobbítani szándékozó dúsgazdag példázatában (vö. Lk 12,19). - Isten magának teremtette az embert (→ember hivatása), ezért az ember a teljes ~at csak akkor találja meg, ha a lélek képességei (→értelem, →akarat, →emlékezet) megismerik és birtokba veszik a végtelen Igazságot, Jóságot és Szentséget (Szt Ágostonnál [Confessiones I,1]: nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Őbenne). Ezt a teljes ~at csak Jézus adhatja a léleknek, ezért mondta: „Vegyétek magatokra az én igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek” (Mt 11,29). Innen fakad a ker. ember belső ~a, ami kedves Isten előtt: „Isten szemében az ember rejtett énje értékes a szív békés szelídségében és zavartalan nyugalmában” (1Pt 3,4;. 1Tim 2,2). Jézus ismeri a test gyöngeségét, ezért az nem akadálya a lélek ~nak; az Olajfák hegyén mondja a három tanítványnak: „Aludjatok csak és nyugodjatok” (Mt 26,45;. Mk 14,41). - A tisztátalan lélek ellenben, miután kiűzték, „nyugalmat keres, de nem  talál” (Mt 12,43). -

4. Lelki vonatkozásban a ~ nem a tevékenység ellentéte, hanem a földi dolgokon való uralkodásnak, ill. a mulandó értékek rendezett birtoklásának békéje, amiből erő származik. Az örök boldogság Isten látása, ami örök ~, egyben a szeretet és imádás tevékenysége. A ~ ellentéte a félelem, a →lelki szárazság, lelki szenvedés, sötétség, →kísértés. Szt Ágoston tanításában a →béke a rend ~a. - A keleti szerzetesség sajátossága a →hészükiazmus. **

Czuczor IV:972. - LThK 1993. V:70. - Schütz 1993:284.