Magyar Katolikus Lexikon > N > numen


numen (lat., a nuo, 'bólint' igei gyökből): 1. az ókori latinoknál: a) ált. értelemben bólintás, beleegyezést, tetszést kifejező fejmozdulat; b) vallási értelemben egy istenség akarata, tetszése; Augustus cs. (ur. Kr. e. 31-Kr. u. 14.) idejétől kezdve többesszáma (numina) a róm. istenek összefoglaló neve; ezután egyesszámban a →Deus szinonimája, a →császárkultuszban gyakran előfordul. - 2. A vallástörténészek hasonlóságot véltek fölfedezni a ~ mint gyűjtőfogalom és a melanéziai mana ('személytelen és emberfölötti hatalom') között. A 20. sz. vallástud-ban a ~ konkrét, személytelen v. →névvel bíró, személyes isteni lény. - 3. Jelzői formája, a numinosum Rudolf →Ottónál vallástud. szakkifejezéssé vált a →szent leírásához. **

LThK 1993. VII:944.