Magyar Katolikus Lexikon > D > Deus


Deus (lat. 'Isten'): 1. az ókori rómaiaknál császári cím. A költők Augustus cs-t magasztalták a ~ névvel, anélkül, hogy valóban istennek tekintették volna. Caligula hérosznak és ~nak hivatta, rendeleteiben ~ ac Juppiternek nevezte magát, s különböző istenek attrib-aival jelent meg a nyilvánosság előtt, de a nép nem vette ezt komolyan. Az →apoteózis még Néró idejében is csak halála után illette meg a cs-t (mikor egy konzul életében javasolta, Néró visszautasította az istenítést). Domitianus volt az első, aki hivatalos irataiban Dominus et ~ címet használt, s mások is így szólították. Caracalla csak azért utasította el, hogy e név se kötelezze nemes cselekedetekre. - 2. A lat. Szentírásban és teol-ban Isten. →Isten nevei **

Pecz I/2:549.