🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > medve
következő 🡲

medve (lat. Ursus): 1. a medve-félék családjába tartozó, nagy termetű, sűrű bundájú, mindenevő emlős. Az ÓSz-ben az embert is megtámadó, veszélyes ragadozó (1Sám 17,34-36; 2Kir 2,24). A kölykeit féltő ~ a bátorság (2Sám 17,8; Oz 13,8), morgása (Iz 59,10) a bűnös ember képe. Az esztelen ember a kölykétől megfosztott ~nél is veszélyesebb (Péld 17,12). Dániel látomásában (7,5) a négy vadállat egyike a ~hez hasonló. Ám 5,19: együtt szerepel az →oroszlánnal és a →kígyóval. A messiási béke jellemzője, hogy „barátságban él a tehén a ~vel, a kicsinyeik is együtt pihennek” (Iz 11,7). - A Jób 38,32 kapcsán több egzegéta (P. Dhorme, W. B. Stevenson) a Nagymedve csillagképre gondol. - A ~ ma már csak a Libanon és az Antilibanon erdős részein fordul elő (Ursus syriacus), valamivel világosabb a szőre, mint az eu. ~nek. - 2. Ikgr. A 4 ókori világbirod. közül a 2., Perzsia állatjelképe. A késő kk-ban pozitív és negatív értelmű szimbólum. A kk-ban a →koshoz hasonlóan uralkodói jelkép, gyakran a teremtő Isten közvetlen közelében ábrázolják. Úgy gondolták, hogy a ~bocs önálló életre képtelenül jön a világra, s anyja a nyelvével nyaldosva formálja életképessé (→Defensorium). A ~zsírt újraélesztéshez szokták használni. Így a ~ az életadás és az üdvösség, továbbá az erő, a béke jelképe. A hagiográfiában szentek, remeték segítője (Szt Richardis csné számára ~ jelölte ki az elzászi Andlauban a kolostoralapításra alkalmas helyet; Szt Gálnak a vadonban egy ~ segített a ktor-építésnél, melynek helyén épült St. Gallen ktora). - Ugyanakkor mint ragadozó az →ördögök szimbóluma. A románkori épületszobrászatban látható ember-~ harc az ördöggel vívott harc képe. Mohósága miatt a mértéktelenség és tisztátalanság, továbbá a →harag, →bujaság és →erőszakosság jelképe. - Attrib.: Szt Eufémia, Szt Florentius, Szt Gál, Szt Humbert, Illés próf., Szt Kolumbán, Szt Korbinián, Szt Maximinus, Szt Remaclus, Szt Richardis, Szt Romedius és Szt Tekla. - A pogány kultúrákban kultikus állat, erejét az istenség jelének tartották. Az obi-ugoroknál az állateskü legfontosabb szereplője. A vogulok képzeletében „a ~ az igazság, különösen az →eskü szentségének őre, a hamisságot szigorúan megtorló hatalom...” (Munkácsi Bernát). - 3. A m. nyelvben az →elkiabálás egyik megfogalmazása: „előre iszik a ~ bőrére”. A →pásztorünnepek között a ~-ünnepet Illés napján (júl. 20.) tartják. - 4. Csillagkép: Nagy ~ (Ursa major, Nagy Göncöl). A gör. mítosz szerint úgy keletkezett, hogy a féltékeny Héra ~vé változtatta Kallisztót (aki Zeusztól Arkaszt szülte), s Zeusz a csillagok közé helyezte. Mo-on régebben Szt Péter szekerének is hívták (Melius Péter [A Szt Jób kv-e. Várad, 1564], ill. egy mondánk említi). **

Pallas VIII:150. - Lipffert 1976:23. - BL:1182. - Kirschbaum I:242. - Sachs 1980:51. - KML 1986:225.


medve: a ragadozók (Carnivora) rendjének egyik családja (Ursidae). Nagy termetű, zömök, bozontos szőrű ragadozók. Talpuk csupasz, járáskor egész terjedelmével éri a földet, karmaik erősek, nem visszahuzhatók, farkuk nagyon rövid. – Ismertebb és az állatkertekben is látható képviselőik az északi sarkvidéken élő jegesmedve (Thalassarctos maritimus), az Ázsiában honos örvös medve (Selenarctos tibetanus) és a Kárpátok felől néha hazánkba is betévedő barna medve (Ursus arctos). Ez utóbbi hatalmas állat, a kifejlett példányok tömege akar 340 kg is lehet. A Kárpátokban a nagykiterjedesű erdők lakója, többnyire magányosan jár, legfeljebb a nőstényt már nagy bocsaival látjuk együtt. A nyári időszakban főleg bogyókkal, zöld növényi részekkel, gyökerekkel, a fatuskókat felforgatva rovarokkal, férgekkel él, de alkalmilag leüti a szarvast, a hegyi legelőre hajtott tehenet, birkát is. Télen kidőlt fa alatt vagy más alkalmas helyen készített vackában pihen, de nem alszik téli álmot. Május-júniusban párzik, a nőstény a tél folyamán, január-februárban hozza világra egy vagy két bocsát. Ezek szemei 4–5 hetes korukban nyílnak, négy hónapig szopnak és két éves korukig anyjukkal járnak. Két-három évesen ivarérettek. A Kárpátok barna medve állományat 7500 példányra becsülik. Mo-on védett. – Lásd MKL VIII:869. S.E.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.