🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > elkiabálás
következő 🡲

elkiabálás: az 1930-as években még élő népszokásban →tilalom, mellyel valaki egy bizonyos történés bekövetkezése előtt úgy cselekszik, mint aki biztos a dolog bekövetkezésében (pl. a gyermek megszületése előtt megveszi a bölcsőt); népies fogalmazás szerint "előre iszik a medve bőrére." Az ~ tilalmában az élet lényeges dolgaiban a teremtmény Gondviselés iránti tisztelete rejlik, mellyel rábízza az időpontok meghatározását. Idővel a vallásos háttér kiiktatásával az ~ →babonaságba ment át. - Erkölcstani szempontból az ~ a →vakmerőség megnyilvánulása. **

MN IV.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.