Magyar Katolikus Lexikon > M > mézga


mézga: a →mézhez hasonló sűrű növényi nedv, →gyanta. - Fák és cserjék sérülésekor a sebzett helyet elzárja a fertőzés elől, a rügyeket védi a megfagyástól. A ker. szimbolikában ennek, ill. jó illata és gyógyító hatása alapján az áldozat, áldozatvállalás jelképe (→mirha). - Az akáciák jó néhány faja gumi jellegű ~t izzad. A meleg, száraz homokon és sziklán élő kis fák v. cserjék törzseiken, vastagabb ágaikon apró ~cseppeket választanak ki. E folyamatot az esős évszak után közel egy hónapig tartó szüretidőben úgy gyorsítják meg, hogy a törzsről és a vastag ágakról két ujjnyi kérget fél méter hosszan lehasítanak, majd a friss farészt késsel több csíkban bevágják. Két héten belül sűrű, keserű ízű, fajtól és a környezettől függően különböző alakú és színű, levegőn gyorsan szilárduló akácia~ képződik, amelyet a behasítás után 3 hétre kezdenek begyűjteni. - A ~ a termőhelytől és fajtól függően különböző neveken került forgalomba. Közülük legismertebb és legelterjedtebb az egyiptomiak ősi találmánya, a gumi akáciafából nyerhető sárgásbarna gumiarábikum. A textil- és kézműiparban ragasztóként, a gyógyászatban emésztő-, légzőszervi gyulladásos betegségek, vérhas és hasmenés gyógyítására használták. - A különböző akáciafajok ~i közül a bibliai időkben vsz. a következőket ismerték: Akácia ~. Szudáni és É-afrikai nemesített fajták legjobb minőségű, fehér v. áttetsző, többnyire keverék ~ja. (A 19. sz. óta a szenegál- és akácia~ neveket szinonimaként használják!) - Arab ~ (indiai gumi). Az indiai eredetű, de az egész térségben már az ősi időkben meghonosított nemes akáciafa édeskés ízű gyantája. Egyes területeken a gumiarábikumot helyettesíti. - Kordofán ~. Felső-Egyiptomban és Arábiában termesztett fajok, főként az erdős akáciafa vízben jól oldódó, szabálytalan alakú, sárgásfehéren áttetsző, szagtalan, rideg és porszerűen aprózódó ~ja. Ky.Z.

Kereszty 1998:77.