Magyar Katolikus Lexikon > M > Mária


Mária: 1. női név, a héber →Mirjam (Marjam) vagy az arám Marea görög-latin változata. Jelentése Philo szerint 'reménység'. - A kat. ker. kultúra ter-ein világszerte a leggyakoribb →keresztnév (mert védőszentje a →Boldogságos Szűz Mária). Minden nyelvben nagyon sok változata van, a m-ban: Mari, Marika, Mariska, Marcsi, Mara stb. Második-harmadik névként férfiak is viselik. Egyes női rendekben a kettős szerzetesi név egyik tagja (M. rövidítéssel, ami nem tévesztendő össze a →Materral). - 2. Jézus Krisztus anyja. Az Istenanya nevét a hagyomány üdvtörténeti hivatásából kiindulva is magyarázza. A gör. atyák szerint: mare amarum, 'keserű tenger', mirrha maris, 'tenger mirrhája', illuminans, 'megvilágító', illuminata, 'megvilágosított', Domina, 'úrnő', Mater Domini, 'az Úr Anyja', Sigillum Domini, 'az Úr pecsétje'. A nyugati atyák közül Szt Ambrus szerint exaltata, 'felmagasztalt', excelsa, 'magasztos', eminens, 'kiváló', sublimis, 'híres'; Szt Jeromos szerint mare amarum, 'keserű tenger', stilla maris, 'tenger cseppje', Domina, 'úrnő', stella maris, 'tenger csillaga'. Későbbi értelmezés szerint illuminatrix, 'megvilágosító', Domina maris, 'tenger úrnője', amata a Deo, 'Istentől szeretett'. - →angyali üdvözlet, →Istenanya, →istenanyaság, →Madonna, →Mária bemutatása, →Mária halála, →Mária látogatása Erzsébetnél, →Mária megkoronázása, →Mária mennybevétele, →Mária neve, →Mária Szent Nevének ünnepe, →Mária-dogmák, →Mária-monogram, →Mária-oszlop, →Mária-szimbólumok, →Mária-ünnepek, →Pietà, →Szeplőtelen Fogantatás **

Badalik 1991:88.

Mária, Magdolna (Magdalai), Bűnbánó, Szt   →Mária Magdolna

Mária, Betániai, Szt: Lázár és Márta testvére (vö. Jn 11,19), a →három Mária egyike. - Amikor Jézus betért a házukba (Lk 10,38), ~ mindent félretéve leült a lábaihoz és hallgatta tanítását: „az egy szükségeset”, a „jobbik részt” választotta (Lk 10,42). ~ és Márta az istenszeretet két útjának jelképe lett: ~ a szemlélődés, Márta az aktív felebaráti szeretet (gondoskodás) példája. - A Jn 12,1-8 szerint ~ volt az, aki megkente Jézust (vö. Mk 14,3-9); neki szól az ígéret: tettéről mindenütt megemlékeznek, ahol hirdetni fogják az evang-ot (Mt 26,6-13). - A lit. hagyományban ~ azonos →Mária Magdolnával. **

Mária, Szt: a fiatalabb →Jakab apostol és József anyja (vö. Mt 13,55; 27,56; Mk 6,3; 15,40.47; Lk 24,10). Mt 27,61; 28,1: a „másik” Mária. A →három Mária egyike. **

BL:1162.

Mária Szalóme, Szt: Zebedeus felesége, az idősebb Jakab és János apostol anyja (Mk 16,1-8). Vsz. a Boldogságos Szűz Mária rokona. A →három Mária egyike. **

BL:1162.

Mária, Angyalokról nevezett, Marianna Fontanella, Baldissero di, B., OCD (Torino, Itália, 1661. jan. 7.-Torino, 1717. dec. 16.): apáca, misztikus. - Atyja halála után, legyőzve anyja és 10 testvére ellenkezését, 1675: belépett a sarutlan kárm. apácák Szt Krisztina ktorába. XI. 19: kezdte meg újoncévét, 1676. XII. 26: tett fogadalmat. Hősies türelemmel viselte hosszantartó külső és belső szenvedéseit. Noviciusmesternő, 1694: perjelnő. 1698: békét szerzett Torinónak. 1702: új Kármelt alapított Moncalieriben. 1706: imájával a fr. csapatoktól szabadította meg városát. A torinói Szt Teréz-tp-ban nyugszik. - Írásai (levelek, lelki beszámolók) kz-ban. 1865: b-gá avatták. - Ü: a r-ben dec. 16. P.M.

Elia di S. Terese: La Diletta del Crocifisso: vita della ven. Madre Suor Maria degli Angeli. Torino, 1729. - Gonzaga Anselmo di S. Luigi: Vita della B.M.A. Uo., 1866. - Revista de Espiritualidad 1964:442. (Croce, Giovanna della: El thema de la oration en el epistolari de M. de los A.) - Jahrbuch für mystische Theologie 1965:181. (Uő: Maria von den Engeln); 1967/68:137. (Uő: Die geistliche Lehre der sel. Maria von den Engeln)

Mária, Cervellón, de, Szt (Barcelona, Aragon királyság, 1230. dec. 1.-Barcelona, 1290. szept. 19.): apáca, rendalapító. - Gazdag nemesi családból származott. Lelki atyja a →mercedáriusok barcelonai priorja, Bernardo de Corbera. 1260: özv. édesanyjával a mercedáriusok konventje mellé költözött, és néhány társnőjével megalapította a →mercedárius apácák első házát. 1265: anyja halála után eladta mindenét, és a pénzt a ker. foglyok kiváltására fordította. Csodatételei miatt Segítő Máriának is hívták. Romlatlanul megmaradt testét Barcelonában őrzik. 1692: sztté avatták. **

BS VIII:1044.

új, olvasni

Mária, De Mattias, Szt (Vallecorsa, Itália, 1805. febr. 4.-Róma, 1866. aug. 20.): rendalapító. - 1822: találkozott Bufalo Szt Gáspárral, akivel 1834: Acutóban megalapította a Drága Vér Apácái kongr-t, melyet haláláig vezetett. Missziós lelkülete széleskörű apostoli tevékenységre (nevelés, a nők helyzetének javítása, a társad. humanizálása) sarkallta. Kb. 2500 levele maradt fenn. - 1950. X. 1: b-gá, 2003. V. 18: sztté avatták.

LThK 1993. VI:1489.

Mária, Egyiptomi, Penitenciatartó, Szt (Egyiptom, 344 k.-Palesztina, 421 k.): remete, bűnbánó. - 12 é. korában elszökött egyiptomi otthonából és Alexandriában utcalány lett. 29 évesen kalandvágya vitte Jeruzsálembe egy zarándokokat szállító hajón; az útiköltséget a testével fizette meg. Épp Szt Kereszt fölmagasztalása ünnepén érkezett a városba, s kíváncsiságból csatlakozott a zarándokokhoz, hogy láthassa a Szt Kereszt-ereklyét. Amikor azonban be akart lépni az Anasztaszisz-bazilikába, nem tudta átlépni a küszöböt, egy nála nagyobb erő ezt megakadályozta. Ekkor meglátott egy Mária-képet, és imádkozni kezdett. Ez vezetett megtéréséhez, s utána már be tudott menni a baz-ba. Élete hátralévő részét bűnbánatban és vezeklésben töltötte. A Jordánhoz ment, ahol egykor Ker. Szt János keresztelt, magához vette az Oltáriszentséget, majd kiment a pusztába. Amikor elhagyta Jeruzsálemet, egy ismeretlentől kapott 3 ezüstöt, hogy vegyen rajta kenyeret. Az így vásárolt 3 kenyér volt a tápláléka mindvégig. - Zoszimosz jeruzsálemi szerz. nagyböjti magányt keresve ment ki a pusztába, amikor találkozott ~val, aki 46 éve élt ott vezekelve és imádkozva. Csont-bőrré aszott testét csak hosszú hófehér haja takarta. Zoszimosz átadta neki útiköpenyét, meghallgatta élete tört-ét és szentgyónását, majd megáldoztatta. Amikor elbúcsúzott, ~ megkérte, hogy 1 é. múlva, nagycsütörtökön vigye el neki az Euch-t. Ez megtörtént: ~ a Jordán vizén járva Zoszimosz elé ment, megáldozott, és még aznap meghalt. - Élete Szkütopoliszi Cirill és Szt Jeromos írásaiban maradt fenn. Sírját sokan keresték fel a zarándokok közül. Ü: a K-i egyh-ban ápr. 1., Ny-on ápr. 2. - Ikgr. Főként a késő kk. műv-ben ábrázolták, hosszú ruhában, legtöbbször egész testét bőrruha-szerűen fedő hajjal. Attrib-a 3 kenyér, melyeket legendája szerint magával vitt a pusztába (Bécs, Szt István-baz., szószéklábazat, 15. sz. vége). Gyakran összecserélik Mária Magdolnával, akit szintén bőrruhában ábrázoltak. Életének jeleneteit a kk. itáliai és fr. műv. ábrázolta (Assisi, Szt Ferenc-baz., 14. sz.). - Mo-on ~ a nép nyelvén Penitenciatartó Mária. A szórványosan fölbukkanó Szentmária helynevek elenyészett titulusai (Penitenciatartó ~) vsz. ~ emlékezetét őrzik: Almásszentmária (Kolozs vm.), Bodrogszentmária (Bodrog vm.), Muraszentmária, Tarnaszentmária (11. sz. román kori templomocskával), Liptószentmária, Szentmária (Turóc vm.), Somorja. - Legtöbb kk. misekv-ünkben megtaláljuk „Maria Aegyptiaca Peccatrix” ünnepét. Kpnája állt Székesfehérvárott, nyilván vezeklő nők számára alapították. Az erdélyi Remete g.kel. tp-ában ~ és Zoszimosz freskója látható (15. sz.). Érsekújvár környékéről került be a pozsonyi Nemz. Galériába egy ~t ábrázoló táblakép (1465). - A Legenda Aurea nyomán az Érsekújvári kódex ismerteti életét. Legendája túlélte a kk-t, számos megverselt változatban a 20. sz-ot is megérte. A Florilegium Forgachianum egyik imádsága tisztaság-ellenes kísértések idején ~hoz könyörög. **

A penitenciatartó és bűnein kesergő egyiptomi Szt Máriáról éneklendő versek. Szabadka, 1859. - BS VIII:981. - NCE IX:387. - Bálint I:287. - Kirschbaum VII:507. - Sachs 1980:252.

Mária, Goretti, Szt (Corinaldo, Ancona, Itália, 1890. okt. 16.-Nettuno, Róma, 1902. júl. 6.): vértanú. - Szegény, vallásos parasztcsalád legidősebb gyermeke. 1899: Nettuno közelébe, Ferriere di Concába költöztek, ahol megosztva béreltek egy kisebb birtokot. ~ édesapja 1900: maláriában meghalt, hatgyermekes özvegye fenntartotta a bérletet. Míg az anya a mezőn dolgozott, ~ ellátta a háztartást és vigyázott a kicsikre, isk-ba nem járhatott. 1902. V. 29: járult első áldozáshoz. A következő hetekben a szomszédban lakó 19 éves Alessandro Serenelli többször kísérelte meg sikertelenül megnyerni magának ~t, s megfenyegette, hogy megöli, ha szól erről valakinek. VII. 5: az édesanya távollétében egy tőrrel akarta kényszeríteni, de ~ védekezett: „Nem, nem, az bűn, Alessandro, elkárhozol érte!” A fiú erre 14 mély sebet ejtett ~n, melyekbe ~ másnap belehalt a nettunói kórházban. Előtte azonban megbocsátott gyilkosának. - ~ sírjánál számos csoda történt. A 30 évi kényszermunkára ítélt Alessandro büntetése első éveiben nem adta jelét bűnbánatnak. Egy éjszaka az álmában megjelenő ~ virágot szedett és neki nyújtotta. Ez elindította a férfi megtérését, s amikor 1928 karácsonyán kiszabadult, első útja ~ édesanyjához vezetett. Bocsánatot kért tőle, s a karácsonyi misén együtt vették magukhoz az Oltáriszentséget. - XII. Pius p. 1947. IV. 28: b-gá, 1950. VI. 24: szentté avatta. Az Egyh. történetében először volt jelen az édesanya is. Ü: júl. 6. **

BS VIII:1072. - NCE VI:632. - Kővári Károly, SJ: Isten drágagyöngyei. Galgani Szt Gemma, ~, Isten szolgálója Morosini Pierina. Hamilton (Ontario, Kanada), 1982. (Példaképek századunknak 18.) - SzÉ 1984:395.

Mária, Guyart, Megtestesülésről nevezett, B., OSU   →Guyart, Marie, B.

új, olvasni

Mária, Jézusról nevezett, B., Lopez de Rivas Maria, OCD (Tartanedo, Spo., 1560. aug. 18.-Toledo, 1640. szept. 13.): apáca. - Szülei korán meghaltak, vallásos nevelését apai nagyszüleitől kapta. Avilai Szt Teréz a toledói ktorba vette föl. 1577. VIII. 12: kezdte meg újoncévét, 1578. IX. 8: gyönge egészsége miatt csak Szt Teréz erélyes közbelépésére tehetett fogadalmat. Betegápoló, sekrestyés, majd újoncmesternő és perjelnő volt. Igazságtalan vádak alapján megfosztották hivatalától. Épen maradt teste a toledói Kármelben nyugszik. 1976: avatták b-gá. - Ü: a r-ben nov. 14. P.M.

Acosta, F. de: Vida prodigiosa y heroicas virtudes de la ven. M. de J. Madrid, 1643. - Seraphino de S. Theresa: Breve compendio della vita della M. di G. Milano, 1919. - BS VIII:1004. - Santi del Carmelo 1972:271.

Mária, Megfeszített Jézusról nevezett, B., Baouardy Maria, OCD (Abellyn, Cheffa-Amar, Galilea, 1846. jan. 5.-Betlehem, 1878. aug. 26.): arab apáca. - Egy Názáret és Haifa közötti faluban szül. 3 é. korában árván maradt. Nagybátyja Alexandriába vitte, itt lett elsőáldozó. 12 é. korában, mivel megtagadta a férjhezmenetelt és a muszlimmá válást, megkínozták, s egy lepelbe burkolva a város szélén hagyták. A Szűzanya gyógyította meg. ~ ezután szolgáló lett Alexandriában, majd Bejrútban és Marseille-ben. Itt belépett a Szt József Nővérek közé, de az életében jelentkező rendkívüli jelenségek miatt hamar elbocsátották. 1867. III. 29: megkapta a →stigmákat, s még ebben az évben belépett Pau (D-Fro.) kárm. ktorába. 1870. VIII. 21: Mangaloréba (India) küldték, ahol kárm. ktort akart alapítani. 1871. XI. 21: itt tett fogadalmat. 1872: visszatért Pau-ba. Arra érzett hivatást, hogy Betlehemben alapítson ktort, ezért 1875. VIII: Palesztinába utazott, 1876: a ktor el is készült. Egy másik alapítás már csak a halála után valósult meg Názáretben. - B-gá avatási eljárását 1919: kezdték meg, 1983. X. 30: avatták b-gá. P.M.

Estrate, P.: Vie de S. Mari de J. C. Paris, 1913. - Buzy, D.: Pensées de S. M. de J. C. Uo., 1927. - Stolz, B.: Miriam von Abellyn. Bigge-Ruhr, 1929. - BS VIII:1011. - Santi del Carmelo. Roma, 1972:274.

Mária, Megtestesülésről nevezett, B., Barbe Avrillot, Madame Acarie, OCD (Párizs, 1566. febr. 1.-Pontoise, Fro., 1618. ápr. 18.): apáca, rendalapító. - A longchamp-i klarisszák nevelték. Jómódú szülei 1582. VIII. 23: férjhez adták a vagyonos Pierre Acarie kir. tanácsoshoz. 6 gyermekük született. Férje pol. kudarca idején mindenüket elvesztették, jó hírnevüket és vagyonukat ~ körültekintő okossága mentette meg. Házuk a segítségre szorulók és a vallási megújulást szorgalmazók (pl. Szalézi Szt Ferenc [~ lelkivez-je], Pierre de →Bérulle bíb. [~ unokaöccse], Étienne Binet SJ generális, Pierre Coton kir. gyóntató) gyűjtőhelye lett. ~ 3 balesete után csak mankóval tudott járni, de látogatta a betegeket, bátorította a tévelygőket és több mint tízezer embert vezetett vissza a kat. hitre. 1601: két látomásban megjelent neki Avilai Szt Teréz, és tudomására hozta: Isten akarata, hogy kármelita ktorokat alapítson Fro-ban. Egy harmadik látomásban 1602: megígérte, hogy ~ kármelita laikus nővér lesz. ~ kieszközölte VIII. Kelemen p-tól az alapítást engedélyező bullát. A Spo-ból jött 6 apáca (köztük Jézusról nev. →Anna és Szt Bertalanról nev. →Anna) 1604: Párizsban kezdte meg az alapítást. ~ közreműködött újabb ktorok alapításában is (1605-09: Pontoise, Dijon, Amiens, Tours, Rouen; halálakor már 17 kárm. ktor működött szerte Fro-ban). 3 lánya is kárm. lett. Segítette az orsolyiták fro-i letelepítését is, ösztönözte bencés női ktorok reformjait. - Férje halála után 1614. II. 14: Amiens-ben belépett a r-be, laikus nővér. A legegyszerűbb munkákat végezte, alávetette magát mindenkinek, rendkívüli szeretettel szolgálta a betegeket. Hosszú betegség után 1615. IV. 8: tett fog-at. Ekkor már egyik lánya az elöljárója. Egészségi okokból 1616. XII: Pontoise-ban sekrestyésnő. Élete 2 utolsó éve nagy szenvedések és misztikus kegyelmek között telt. A pontoise-i Kármel kpnájában pihen. - Két kis írása (Les Vrays exercises. Paris, 1622; ill. Oraison) része lett a Pontoise-i konstitúciónak. - B-gá avatását már 1622: megkezdték, de csak 1791. V. 24: zárta le VI. Pius p. Ü: ápr. 18. P.M.-**

Cavel, E.: Pourtraicts raccourcis de S. M. de l' I. et du B. F. de Sales. Lyon, 1632. - Marduel, M.: Mme Acarie et le Carmel Français. Le Puy-Lyon, 1963. - BS VIII:1013. - NCE IX:219. - SzÉ 1988:223.

Mária, Oignies-i (Willenbroecki), Szt (Nivelles, Brabant, 1177.-Oignies, 1213. jún. 23.): begina. - Korán ellenérzést táplált dúsgazdag családjának evilági jómódjával szemben, melyet, miután 14 évesen férjhez adták, fel is adott. Férjével, akiben imádságos és vezeklő társra talált, önmegtartóztatást fogadtak. Hatalmas vagyonukat a szegények és betegek szolgálatára használták fel, házuk a hajléktalanok menedéke lett. A város nyíltan megvetette őket, végül Nivelles peremén Willenbroeck lepratelepén kezdték ápolni a bélpoklosokat. ~ rendkívül szigorúan vezekelt, gyakran voltak hosszú elragadtatásai. Az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus bensőséges tiszteletének előfutára. Belső parancsot kapott a magányra, melybe férje beleegyezett. ~ 1208: visszavonult Oignies Mária-kegyhely beginaházába. Utolsó éveiben sok misztikus kegyelmet és testi szenvedést élt meg. Halála előtt a tp-ba vitette és letétette magát az oltár előtt. - Oignies-ben halála után azonnal szentként kezdték tisztelni, ottani kultuszát egyházilag is jóváhagyták. Hivatalosan nem avatták sztté. Maradványait V. Pál p. 1609: kiemeltette, ezüst ereklyetartóban őrzik Oignies tp-ának oltárán. Ü: jún. 23. **

BS VIII:1018. - SzÉ 1988:320.

Mária, Szt Eufráziáról nevezett, Szt, Rose-Virginie Pelletier (Noirmoutier, Fro., 1796. júl. 31.-Angers, Fro., 1868. ápr. 24.): apáca, rendalapító. - Polgári származású. A Keresztény Társulatnál nevelték Tours-ban, ahol 1814: belépett a →Menedéket adó Szeretet Boldogasszonyának Nővérei szerz-rendbe. 1817. IX. 9: tette le örök fog-át és kapta a ~ nevet. Később újoncmesternő, 1825. V. 16: főnöknő, megalapította a →Magdolnák Művét. 1829. VI: átköltözött Angers-be, ahol 1831: megalapította a Jó Pásztor ktort. 1835: kapott p. jóváhagyást az →Angers-i Jó Pásztor Szeretetéről nevezett Miasszonyunk Nővérei kongr. alapításához. Itáliában, No-ban, Angliában és Fro-ban 1829-68: 110 ktort alapított. - M. m-ul: Gyermekeimnek. Rákospalota, 1935. - ~, a Jó Pásztor szeretetéről nev. Miasszonyunk Angers-i kongr-ja alapítónőjének néhány gondolata. Kivonat munkáiból. Bp., 1941. - 1933: b-gá, 1940: sztté avatták. **

Pelletier Eufrázia Mária anya, az angersi Jó Pásztor Szeretetéről nev. Miasszonyunk kongr-jának alapítónője. 1796-1868. Bp., 1901. (2. bőv. kiad. Uo., 1935) - Szt Pelletier Mária Eufráziának, az Angers-i Jó Pásztor Apácák alapítónőjének élete (1796-1868) Uo., 1941. - LThK VIII:254. - BS VIII:1140. - SzÉ II:235. (s.v. Pelletier Szt Mária-Eufrázia)

új!

Mária, Szentségi Jézusról nev., Eugenia de los Dolores Cabanillas, B. (Santa Leocadia birtok, 2000: Carlos Paz, Cordoba, Argentína, 1821. aug. 15.-1885. aug. 25.): rendalapító. - Sp. bevándorlók leszármazottja, 11 gyermekes, mélyen hívő családban nőtt fel. Cordobában tanult, ahol 1840-től papnak készülő öccsének is gondját viselte. Apja halála után, 1850: az egész család Cordobába, a Szt Rókus-tp. mellé költözött. 1858: anyja is meghalt, ekkor ~ belépett a ferences harmadrendbe, s egyre többet imádkozott és vezekelt. 1859: örök szüzességi fog-at tett. 1873. III. 19: belépett a frissen alapított Buenos Aires-i kármelita kolostorba, de 1874. IV: betegsége miatt távozni kényszerült. IX: egészségesnek tudva magát, belépett a montevideói vizitációs nővérekhez, de néhány hónap múlva újra megbetegedett. Mindent belenyugvással fogadott, de egyre erősebben élt benne egy elhagyott gyermekeket segítő kongr. gondolata, s 1878. XII. 8: létrehozta az Argentínai Ferences Harmadrendi Misszionáriusok kongr-ját. ~ két társával 1879. II. 2: letette a szerz. fog-at. 1880. I. 28: a kongr. a ferences rend tagja lett, s már ~ életében házat nyitottak San Vicentében, Rio Cuartóban és Villa Nuevában. - ~t II. János Pál p. 2002. IV. 14: b-gá avatta. **

Mária, Szentségi Jézusról nev., Szt, Navidad Venegas de la Torre (Zapotlanejo, Jalisco áll., Mexikó, 1868. szept. 8.-Guadalajara, 1959. júl. 30.): apáca, rendalapító. - Szegény családban nevelkedett, anyját korán, atyját 19 évesen veszítette el. 1898. XII. 8: belépett a Mária Leányai társaságba. Imádságos élete egyre inkább az Eucharisztiára koncentrálódott. 1905: Guadalajarában lelkigyakorlaton vett rész, mely után kis nővérközösséget szervezett az egyhm. Szt Szív kórházban. 1921. I. 25: ált. főnöknővé nevezték ki, s megírta a Jézus Szentséges Szívének Leányai szabályzatát. A mpp. 1930: hagyta jóvá. - II. János Pál p. 1992. XI. 22: b-gá, 2000. V. 21: sztté avatta. **

Mária, Anjou (1370.-1395. máj. 17.): magyar királynő, az első nő a magyar trónon. - I. (Nagy) Lajos m. kir. (ur. 1342-82) és Erzsébet bosnyák hgnő 2. lánya. - A visegrádi palotában töltötte gyermekkorát, →Deméndi László és →Küküllei János esp. nevelte. 9 é. korában eljegyezték IV. Károly ném-róm. cs. fiával, Luxemburgi Zsigmonddal. 1379. VIII: amikor meghalt ~ nővére, Katalin, Nagy Lajos elismertette a lengy. főurakkal ~ jogát a lengy. trónra. 1382. IX. 17: ~t Székesfehérvárt koronázta m. kirnővé Demeter esztregomi érs. A 12 é leány helyett Erzsébet anyakirné és Garai Miklós nádor (1375-85) kormányzott. A bárók császári és pápai érdekcsoportjai szembeszálltak a kir. hatalommal; Dalmáciában, Boszniában és Horváto-ban a p. befolyás érvényesült, 1383 tavaszán →Palisnyai János aurániai perjel föllázadt ~ ellen. 1383. XI. 25: a lengy-ek radomi gyűlése az Anjou-ház leányágából csak azt ismerte el uralkodójának, aki férjével együtt Lengyo-ban lakik, ezért ~ 1384: lemondott húga, (Szt) Hedvig (lengy. Jadwiga) javára a lengy. trónról. - Jegyese, Zsigmond népszerűtlensége miatt 1384 III. 7. e. Erzsébet anyakirné és Garai Miklós nádor megegyezett VI. (Bölcs) Károly fr. kir-lyal (ur. 1364-80) abban, hogy ~t feleségül adják Lajos orleans-i hg-hez és szövetkeznek a Luxemburgok és a nápolyi Anjouk ellen. 1385. II: Zsigmond távozott Budáról, IV. elején megbízottakkal Budán megkötötték ~ és Lajos (táv)házasságát. IV. végén ~ és Erzsébet a Délvidékre utazott a →Horváti-párt lázadását csillapítani. Közben azonban Horváti Pál zágrábi pp. meghívta Durazzói (Kis) Károlyt a m. trónra. VIII: Budán megtartották (a Lajossal kötött, el nem hált, tehát érvénytelen házasság után) ~ és Zsigmond esküvőjét. - A lemondott ~ jelenlétében 1385. XII. 31: Székesfehérvárt megkoronázták Durazzói (Kis) Károly trónkövetelőt, akit 1386. II. 7: a kirnők palotájában megsebesítettek, sebeibe II. 24: belehalt; ~ ismét átvette a kormányzást. - Zsigmond ném. földön keresett támogatókat. ~ anyjával együtt a pártütők lecsendesítésére ismét lement a Délvidékre, Goránál elfogták, Novigrád várába zárták őket (→királynék fogsága). A Horvátiak 1387. I. 16: megfojtatták Erzsébet anyakirnét, és megeskették ~t, hogy nem áll bosszút anyja haláláért. ~ Novigrád VI. 4-i elfoglalásával szabadult. - Utolsó éveiben Zsigmonddal együtt kormányzott, gyermeke nem született. 1395: lovas baleset okozta halálát, vele kihalt az Anjou-ház m. ága. Váradon (Bihar vm.) temették el. - Utóda férje, Luxemburgi Zsigmond (ur. 1387-1437). 88

Márki Sándor: ~ Mo. kirnéja. Bp., 1885. - Lahmann György: ~ kirnő alakja a m. irod-ban. Pécs, 1927. - Királyok kv-e 1997:69.

Mária, Komnenosz (1143 k.-1164 után?): bizánci hercegnő, magyar királyné. - Komnenosz Izsák bizánci hg. és Theodóra hgnő leánya, IV. István m. kir. (ur. 1163-65) felesége. Nagybátyja, I. (Komnenosz) Manuel bizánci cs. (1143-80) a Bizáncba menekült István és László m. hg-ek közül 1156 végén István hg-hez, a m. trón egyik várományosához adta férjhez, aki Manuel hadainak támogatásával kir. lett. 1163. I. 27: Mikó kalocsai érs. (1149-65) IV. István néven megkoronázta. 5 havi uralkodása után III. István (ur. 1162-72) hadserege 1162. VI: legyőzte IV. István csapatait, ~ férjét elfogta, de szabadon engedte. ~ családjával együtt Bizáncba költözött, ahol férje 1164: utódok nélkül meghalt. ~ról a továbbiakban nincsenek adataink. Dom.L.

Wertner 1891; 1892. - Pauler II:662.

Mária, Laszkarisz (1206 k.-1272): magyar királyné. - I. (Laszkarisz) Tódor niceai cs. (ur. 1204-22) és Angela Anna gör. hgnő leánya, IV. Béla m. kir. (ur. 1235-70) felesége. A keresztes hadjáratból hazatérő II. András m. kir. (ur. 1205-35) kérte meg fia, Béla számára. ~ 1218: Mo-ra jött, 1220: összeházasodtak és megkoronázták. II. András 1222: pol. meggondolásból szétválasztotta őket, de Béla a p-hoz fordult, s III. Honorius (ur. 1216-27) p. határozata alapján 1223: Béla visszafogadta ~t. 10 gyermekük született, köztük V. István (ur. 1270. V-1272. VIII. 6.), Béla, valamint a sztté avatott Jolán, Kinga és Margit. Része volt abban, hogy II. András feleségét, az ol. Beatrixet elűzték és IV. Béla utószülött Istvánt nem ismerte el testvérének. 1241/42: a →tatárdúlás alatt Frigyes osztr. hg-hez, majd Spalatóba és Klissza várába menekült, ahol gyermekei, Katalin és id. Margit meghaltak. Az esztergomi ferencesek tp-ában temették. 88

Wertner 1892. - Pauler II:662.

Mária (12. sz.): magyar királyi hercegnő. - II. László (ur. 1162-63) kir. leánya, akit 1167. XII: Niccolo Michiel, II. Vitale Michiel velencei dózse (ur. 1155-72) fia, Arbe szg. tartományfőnöke vett feleségül. (A 19. sz. kutatói közül Katona, Horváth Mihály ~ anyjának III. [Ferdeszájú] Boleszláv lengy. kir. [ur. 1102-38] Judit nevű leányát tételezték föl.) Dom.L.

Wertner 1892:394. - Révai XIII:403. (1165: adták férjhez)

Mária (1203-1237): magyar királyi hercegnő, bolgár cárné. - II. András (ur. 1205-35) és merániai Gertrúd elsőszülött leánya. A keresztes hadjáratból visszatérő II. András, miután megkérte feleségül elsőszülött fiának, (IV.) Bélának a nikaiai cs. leányát, Laszkarisz →Máriát, harmadszülött fiát, Andrást Antiochiában II. Leó örmény kir. leányával, Izabellával jegyezte el; majd 1219: bolgár földre érve II. Aszen János bolgár cárnak (ur. 1218-41) odaígérte elsőszülött leányát, ~t. E házasságot 1221. I: megkötötték, melyből 3 gyermek született: 1225: Ilona, II. Tódor nikaiai császár neje; 1232: Kálmán, aki I. Kálmánként (bolgárul Kaliman; ur. 1241-46) apját követte a bolgár trónon; s egy fiú, aki gyerekkorában anyjával együtt pestisjárványban elhunyt. Dom.L.

Wertner 1891; 1892. - Pauler II:662. - Révai XIII:403.

Mária, Magyarországi (1258 k.-Nápoly, 1323. márc. 25.): magyar királyi hercegnő, nápoly-szicíliai királyné, Toulouse-i Szt Lajos anyja. - V. István kir. (ur. 1270-71) és Kun Erzsébet leánya. I. (Anjou) Károly nápoly-szicíliai kir. (ur. 1266-85, IX. Szt Lajos fr. kir. [ur. 1226-70] öccse) fiának, II. (Sánta) Károly salernói hg-nek 1269: a jegyese, 1270: a felesége. 1271: született első fiukat az Anjou-dinasztia őséről Martell Károlynak keresztelték, így az Anjou-ház m. ágának ősanyja ~ lett. A nápolyi és szicíliai kirság és I. (Hódító) Jakab aragóniai kir. (ur. 1213-76) között Szicília birtoklásáért kitört háború folyamán ~ férje, II. (Sánta) Károly 1283-89: az aragóniaiak fogságában volt. Emiatt apja halálakor, 1285: nem foglalhatta el a trónt, így ~ lett a pápai követtel együttműködve fiának a helytartója. Károly 1289: fogságából szabadulva Nápoly és Szicília kir-a lett. ~ élete végéig szoros kapcsolatot tartott fenn magyar hazájával, udvarának főbb vez. állásait m. főurakra bízta. - IV. (Kun) László m. kir. (1272-90) halála után I. Miklós p. (ur. 1288-92) támogatásával magának követelte a m. trónt. Mivel a nápolyi Anjouk a p. hűbéresei voltak, a m. trónt is azzá akarták tenni. A m. főurak többsége azonban utószülött István (II. András 3. nejének, Beatrixnak külf-ön született gyermeke) Velencében élő fiát, III. Andrást (ur. 1290-1301) választotta. A m. trónküzdelemben ~ a p. beleegyezésével 1290. IX. 8: Nápolyban m. kir-lyá koronáztatta fiát, Martell Károlyt, s 1292. I. 16: Mo-ra vonatkozó összes jogáról lemondott fia javára. Martell Károly halála (1295) után ~ az unokáját, Károly Róbertet támogatta, és megérte, hogy az több éves harc után, 1308: a m. trónra került. - Elindította nagynénje, Árpádházi Szt Margit tiszt-ét, Margit első ikgr. emlékei ~ kezdeményezésére születtek.  Dom.L.

Wertner 1891; 1892. - Pauler II:662. - Archaeol. Értes. 1905. (Fraknói Vilmos: ~ síremléke Nápolyban). - B. Szle 1906. (Fraknói Vilmos: ~ nápolyi kirné) - Árpádkori és Anjou-kori levelek a XI-XIV. sz-ban. (s.a.r. Makkai László és Mezey László) Bp., 1960.