Magyar Katolikus Lexikon > L > lelkiatya


lelkiatya (lat. pater spiritualis): a hívek felé a bűnbocsánat hatalmát gyakorló pap (→gyónás, →feloldozás), aki a lelki élet és a tökéletesedés útján konkrét tanácsaival is vezeti a rábízottat (→lelkivezetés). - Atyaságának alapja Istentől kapott hivatala, mely által Isten családjában a pap főként a szentségek kiszolgáltatásával a természetfölötti élet forrása, szolgálója és táplálója (→keresztség, →Eucharisztia) . A ~ →gyóntató és →lelkivezető egyszerre, amennyiben egészen személyesen, atyaként vezeti lelki gyermekét a lélek dolgaiban az életszentség útján. Ehhez a lelki gyermek részéről föltétlen bizalom és engedelmesség szükséges. Az életszentségre szóló ált. meghívás föltételezi és igényli, hogy a keresztény embernek legyen ~ja, aki tanácsaival és példájával vezeti. A ~ságot nem zárja ki Krisztus szava: „atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei” (Mt 23,9). - A ~ külön hivatal a papságra készülők mellett a szemináriumban (→spirituális), a szerzetességre készülők mellett a kolostorokban (→magiszter, →noviciusmester).  **

KL III:175.