lelkivezetés: elméleti és gyakorlati útmutatás, mely a szeretetből vállalt →mester és →tanítvány-kapcsolatban, engedelmességben és felelősségvállalásban valósul meg. A ~ minden vallásban ismert, ezért természetét, konkrét célját és módját az adott vallás →istenképe határozza meg. - A ~ a lelki életben való jártasságot, érettséget, tapasztalatokat tételez fel. Ezek alapján a →lelkivezető javítani tudja vezetettjében a hibákat, segít elkerülni az aggályosság v. a könnyelműség csapdáit (v. kijutni belőlük), tanácsokat ad fontos döntésekhez és teendőkhöz. - Az Egyh-ban a szerzetességgel egyidős a ~, de nem korlátozódott a szerzetesekre. Ideális esetben a ~ gyóntatóatya és gyónó kapcsolata, azaz a rendszeresen, ugyanazon személynél végzett →gyónásban valósul meg. A ~ személytől személyhez szóló irányítás, nem tanfolyam v. továbbképzés, hanem tartós, az élet apró részletkérdéseire is kiterjedő →tanácsadás és engedelmesség. Általános a tapasztalat, hogy a jó ~ megkönnyíti és gyorsítja a →tökéletesség elérését. A 20. sz. 2. felében született →lelkiségi mozgalmakban olykor fölmerül a veszély, hogy vezéregyéniségeik a ~ hagyományos és kipróbált módszerei helyett egyéni, többnyire pillanatnyi lelkesedés szülte szempontok bocsátkoznak ~be, s különféle célok szolgálatára menedzselik a kisebb-nagyobb csoportok tagjait. **

Schütz 1993:236.