🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > gyóntató
következő 🡲

gyóntató, gyóntató atya: a →bűnbánat szentségét kiszolgáltató püspök vagy pap, aki meghallgatja a →gyónást és a föloldozást adja. A bűnök érvényes föloldozásához a papság rendi hatalmán kívül →gyóntatói felhatalmazással kell rendelkeznie azokra a hívőkre nézve, akiknek a feloldozást adja (966.k. 1.§). - A bűnbánót föloldozó pp. v. pap alakját az egyh-ban ősidők óta az orvoshoz hasonlítják. Az ósz-i jó pásztor (vö. pl. Ez 34,16: „bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget”) képéből kiindulva a beteg juhok meggyógyítóját látták a gyenge, lanyha, elbukó ker-t megfeddő, megbüntető, majd visszafogadó pp-ben. A kk-ban már a vezeklési kv-ek (pl. a Corrector sive Medicus Burchardi), főként azonban a ~i summák sokasága (már a 12. sz. végén Alain de Lille Liber Poenitentialisa) orvosnak nevezte egyfelől saját magát (a kv-et!), másfelől a ~t. 1215: a IV. →lateráni zsinat az évenkénti gyónást kötelezően előíró 21. kánonjában figyelmezteti a papot, hogy „hozzáértő orvos módjára” járjon el a gyóntatás során. A firenzei zsin. (DS 1311) is hangsúlyozza, hogy „ha a bűn által a lélek betegségébe esünk, a bűnbánat (szentsége) által lelkileg meggyógyulunk”. A →trienti zsinat szintén utal a ~ orvosi szerepére (DS 1690, 1692). A ~ egyrészt az alkalmas elégtétel kiszabásával és a lelkivezetéssel, másrészt azonban a feloldozás tényével is gyógyítja a bűnbánót. Az orvosi szerep hangsúlyozása a ker. tradícióban - hasonlóan bírói szerepéhez - azt is mutatja, hogy a ~ közreműködése a bűnbocsánatban aktív, nem csupán Isten megadott irgalmát hirdető jellegű. A ~nak tudatában kell lennie, hogy a bíró és az orvos feladatát látja el, és Isten azért állította igazságosságának és irgalmának szolgálatába, hogy dicsőségéről és a lelkek üdvösségéről gondoskodjék (978.k. 1.§). Mivel az Egyh. hivatalos képviselőjeként, szolgálattevőjeként jár el, a szentség kiszolgáltatása során hűségesen ragaszkodnia kell a tanítóhivatal tanításához és az illetékes hatóság által kiadott szabályokhoz (978.k. 2.§); s mivel a jog nemcsak a tévedhetetlen v. az ünnepélyes tanítóhivatalról beszél, az ilyen minőséggel nem rendelkező, de hiteles tanítóhivatali megnyilatkozásokhoz is igazodnia kell (vö. 752-753.k.). - A ~nak, ha kérdéseket tesz föl, óvatosan és tapintattal kell eljárnia, figyelembe kell vennie a gyónó helyzetét és korát, tartózkodnia kell a bűntárs nevének tudakolásától (979.k.). Ha a gyónó felkészültségében (bánat, erős fogadás stb.) nem kételkedik, a feloldozást nem szabad megtagadnia v. elhalasztania (980.k.; vö. 843.k. 1.§). A ~ a bűnök jellegének és számának megfelelően, a gyónó helyzetének figyelembevételével üdvösségre segítő és megfelelő elégtételt köteles kiszabni. - II. János Pál p. tanítja, hogy „a ~nak feltétlenül rendelkeznie kell különös emberi képességekkel, ezek: →okosság, →discretio, megkülönböztető képesség, szelíd határozottság és jóság; alapos, teljes és harmonikus felkészültség a →teológia különböző területein, a pedagógiában, a pszichológiában, az elbeszélgetés módszereiben. Mindenekfölött Isten szavának élő ismeretére van szüksége, valamint arra, hogy át is tudja adni. De még szükségesebb, hogy ő maga mély és valóban lelki életet éljen. Hogy másokat a keresztény tökéletesség útjára vezessen, először magának a ~nak kell ezen az úton járnia, és inkább cselekedettel, mint szavakkal bizonyítania, hogy járatos az imaéletben, az evangélium teol. és erkölcsi erényeinek gyakorlásában, Isten akaratának engedelmes elfogadásában, az Egyh. szeretetében és a tanítóhivatal követésében.” **-E.P.

RP 29. - CCEO 1990:722, 735.k. - Erdő 1991:368. - KEK 1461-67.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.