Magyar Katolikus Lexikon > L > Lajos, I.


Lajos, I., Anjou, Nagy (1326. márc. 5.-Nagyszombat, 1382. szept. 10/11 éjjelén): magyar (ur. 1342-82) és lengyel (ur. 1370-82) király. - 1. I. (Anjou) Károly Róbert m. kir. (ur. 1307-42) és Piast (Lokietek) →Erzsébet lengy. hgnő 3. fia. Feleségei 1345: Luxemburgi Margit, Károly morva őrgr. (IV. Károly ném-róm. cs.) leánya (már 1338. III. 1: eljegyezte), 1353. VI. 2: →Erzsébet bosnyák hgnő, Kotromanics István leánya. Utóbbi házasságából született gyermekei: Mária m. kirnő (ur. 1382-95), (Szt) Hedvig (Jadviga, lengy. kirné), Katalin. - ~t Poháros Péter, Drugeth Miklós világiak, Lackfi Dénes és Neszmélyi Miklós pécsi mpp. nevelték, beszélt m-ul, lat-ul, ol-ul és ném-ül. Részt vett 1335. XI: a →visegrádi kongresszuson. 1339. VII: a →visegrádi trónöröklési szerződésben elismerték jogát a lengyel trónra III. (Nagy) Kázmér (ur. 1333-70) lengy. kir. fiúutód nélküli halála esetén (~ anyja Kázmér húga volt). 1342. VII. 21: Székesfehérvárt Telegdi Csanád érs. (1330-49) megkoronázta a 16 é. ~t. III. (Nagy) Kázmér lengy. kir. halála után a lengy. rendek meghívták a lengy. trónra. Krakkóban 1370. XI. 17: koronázták. Lengyo. kormányzásával XII. 1: Erzsébet anyakirnét bízta meg. -

2. A Nagy melléknevet ~ egyrészt azért kapta, mert kirságát ismét eu. nagyhatalommá tette (Mo. határai az Adriai-tengertől a Fekete- és a Keleti-tengerig terjedtek), másrészt jelleme, képességei és komoly, meggyőződéses vallásossága miatt. Lovagkirály volt, az erős, független m. nemzet kir-aként támogatta a pápát a kereszténységében egységes Eu. alakításában. Hadjáratait missz. feladatnak, magyar kötelességnek érezte, hogy a hitetleneket, eretnekeket megtérítse és ezzel a tisztultabbnak érzett életrendbe emelje. - A kormányzásban nagy támasza volt anyja, Erzsébet, akinek vallásossága és pápa-hűsége (1379: tiarát küldött VI. Orbán p-nak) megkönnyítette ~ tájékozódását a 14. sz. egyházpolitikailag nehéz helyzetében (→nyugati egyházszakadás). A Szentszék iránti hűségében I. (Szt) István igazi örököse és követője volt. Példaképei szt elődei voltak: trónralépésekor elzarándokolt I. Szt László m. kir. (ur. 1077-95) nagyváradi sírjához (elődei, IV. Béla, IV. István, IV. László, s atyja, Károly példája szerint), s ott erősítő esküt (assertorium) tett. Nagyon tisztelte védőszentjeit, a 24 é. korában meghalt Toulouse-i Szt Lajost (atyja nagybátyját) és Szt IX. Lajos fr. kir-t, a kereszt-ereklyék visszaszerzőjét s az igazságos, ker. király mintaképét, akinek apai ágon egyenesági leszármazottja volt. - Különös módon alakult kapcsolata Nápolyi Johannával, akit pol. okokból eredetileg feleségül szántak ~nak (a másodunokatestvéri házassági akadályhoz szükséges pápai fölmentéssel). Végül azonban szintén pol. okokból ~ testvére, András lett Johanna férje. Amikor Andrást meggyilkolták, abban a hitben, hogy testvére meggyilkolásában Johannának is része volt, ~ a nápolyi hadjáratokban (1347-53) a nápolyi kirság és egykori hitves-jelöltje ellen harcolt. Hadserege (különösen az első) az itáliai átvonuláskor kitűnt - az akkori Eu. idegenből jött zsoldosainak garázdálkodásaihoz képest - mintaszerű, kíméletes magatartásával. Kezdetben sikere volt, Johanna Provence-ba menekült Nápolyból. Később azonban ~ visszavonulni kényszerült, részben saját tévedései miatt, részben mert a többi állam (Fro., Ném-Róm. Birod.) ellenezte, hogy Mo. és Nápoly ~ kir. uralma alatt egyesüljön, s ezzel a nagy közép-eu. állam, Mo. tovább növekedjen. - Szerepe lehetett a hadjárat sikertelenségében annak is, hogy az →avignoni fogságban idegen pol. hatás alá került pápák, XII. Benedek (ur. 1334-42) és VI. Kelemen (ur. 1342-52) nem támogatták ~t az atyja révén őt illető nápolyi örökség ügyében. Kapcsolata emiatt Rómával kis időre meggyengült. Öccse, András halálát azzal torolta meg, hogy unokatestvéreit fogolyként Budára vitette. Végül azonban, épp a Róma iránti hűség és békesség kedvéért szabadon bocsátva őket, lemondott nápolyi trónigényéről, s az ennek fejében fölajánlott hadikárpótlásról is. - (B.) VI. Ince p. (ur. 1352-62) alatt ismét tökéletes lett viszonya Rómával, s (a délvidéki →bogumilok elleni harcait is jutalmazva) a pápa Krisztus védpajzsa és az Úr atlétája címmel tüntette ki ~t. -

3. Belpolitikájában erős kézzel rendre és biztonságra törekedett. 1342. VIII: elrendelte, hogy a vm-k tartsanak gyűlést, a rablókat, tolvajokat, hatalmaskodókat vegyék lajstromba, s azt küldjék el neki. Szabadkeresk. egyezményt kötött III. (Nagy) Kázmér lengy. kir-lyal (ur. 1333-70). A ~ által alapított első mo-i, →pécsi egyetemet (2 évvel a bécsi egy. után) V. Orbán p. 1367. IX. 1: erősítette meg. A szerzetesr-ek közül ~ különösen szerette és támogatta a magyar alapítású →pálosokat. Márianosztrán tp-ot épített számukra. A Velencével kötött →torinói béke (1381. VIII. 24.) egy titkos záradéka alapján XI. 14: megszerezte a budaszentlőrinci pálos ktor részére Remete Szt Pál Velencében őrzött ereklyéjét. Zarándokhelyeket támogatott, →Aachen tp-át gazdag ajándékokkal látta el. Kir-aink közül elsőként ütközött meg a törökkel (évszáma vitatott), e csata emlékére a máriacelli kpna helyébe 1378: tp-ot építtetett, melyet igen gazdagon fölszerelt (→Mariazell). - 1345 nyarán Moldvában a székelyekkel szétverette a tatár csapatokat, s újjászerveztette a →milkói püspökséget. Kiűzte Mo-ról a zsidókat (Au-ban, Cseh- és Morvao-ban telepedtek le), majd 1365: engedélyezte visszaköltözésüket. 1363 tavaszán betiltotta a további pápai adószedést Mo-on. - A Károly Róbert által fölemelt újbárók lazították függőségüket a kir. hatalomtól, a köznemesség a familiárisi kötöttségek könnyítéséhez ~tól várt segítséget. Ezért ~ 1351: fölújította az →Aranybullát, mely biztosította a nemesi birtok sérthetetlenségét (→ősiség), a földesúri →kilenced kötelező behajtását, megfogalmazta az egy és ugyanazon nemesség elvét, elősegítve a rendi fejlődést. 1370. VIII. 1: megállapította a sorrendet a tized és a kilenced beszedése között (a tized után szedhető a kilenced!). 1371-76: megszerveztette a →titkos kancelláriát. - 1372: másodszülött leányát, Máriát (ur. 1382-95) eljegyeztette Luxemburgi Zsigmonddal (ur. 1387-1437), 1374. IX. 17: a lengyelek a →kassai egyezmény után elismerték a trón leányági örökösödését; megbízásából Imre váradi knk. összeállította a →váradi statútumokat; átszervezték a →hiteleshelyek működését. 1375. III. 1: ~ legifjabb leányát, (Szt) Hedviget eljegyezték Vilmos osztr. hg-gel. 1376/77: önálló bírósággá szervezték a királyi különös jelenlétet (specialis praesentia). - Az 1376. XII-i krakkói zavargások miatt ~ Opuliai Lászlót nevezte ki Lengyo. kormányzójának, IX: meghódoltatta a litván hg-eket. - Halála után Lengyo-ban Hedvig, Mo-on Mária örökölte trónját (IX. 17: megkoronázták). -

4. Hadjáratai. 1342. XI-XII: visszaszerezte a szerbektől a →macsói bánságot, 1344. VII: rendezte az erdélyi belviszályokat, Sándor (Alexandru cel Bun) havasalföldi vajda Brassóban hűbéresküt tett. ~ részt vett a pogány litvánok elleni, csekély eredményű keresztes hadjáratban. 1345 nyarán I. (Nagy) Kázmért támogatta a cseh-lengy. viszályban. 1347-53: →nápolyi hadjáratok. 1351 nyarán és 1352. III: a litvánok ellen I. (Nagy) Kázmérral együtt harcolt (egyszer életveszélyes fejsebet kapott) (→litvániai hadjáratok). A litvánokat kiszorította →Halicsból és →Lodomériából, e tart-okat mint a m. korona tulajdonát I. (Nagy) Kázmérnak adományozta azon kikötéssel, hogy ha Kázmérnak fia születik, ezeket visszavásárolhatja. 1356. IV: Velencével háborúzott, 1357: Spalato, Trau, Zára, Szebenikó városokat biztosította, 1358: Brazza és Lessina szg-et és Nona városát elfoglalta, II. 18: Velence elismerte dalmáciai hódításait. - 1359. V: hadat vez. Szerbia ellen, 1360: VI. Ince p-t segítette a Bolognát ostromló Bernabo Visconti milánói hg. ellen. - 1365 tavaszán hadat vezetett Bulgária ellen, bevette Bodonyt (Viddin), s megalapította a →bodonyi bánságot, letelepítette a ferenceseket, a kun-vlach házasságból született Stracimir Jánost, Bodony urát (cárt) családjával túszként Horváto-ba vitte, majd visszaküldte. - A kun Lajk (oláhul I. Vlaicu, ur. 1364-77 k.) havasalföldi vajda hűbéresküt tett, ~ rábízta a →szörényi bánság kormányzását, Fogaras hg-e címéhez a lakatlan Fogaras betelepítését is megengedte neki; Temesvárnak címert adományozott, mely az első városi címer Mo-on. - Budán 1366 nyarán V. (Palaiologosz) János bizánci cs. (ur. 1341-91) ~tól az unió közvetítését kérte a tör. elleni összefogás jegyében, eredménytelenül. - 1378: a nyugati egyházszakadáskor VI. Orbán p-t (ur. 1378-89) támogatta Johanna jelöltjével, VII. Kelemennel (ur. 1378-94) szemben. 1379 nyári sikeres háborúja után VIII. végén békét kötött Velencével. Miután VI. Orbán megfosztotta trónjától Johanna kirnőt, a nápolyi kirságra való jogait Durazzói (Kis) Károlyra ruházta, akit a p. 1381. VI. 2: Rómában (III. Károly néven) Nápoly (Szicília) kir-ává koronázott. - A kiújult velencei háború után 1381. VIII. 24: megkötött torinói béke megerősítette Dalmácia m. koronához tartozását. -

5. Ikgr. Magyar sztek és kir-ok között ábrázolják, főként pálos tp-okban. Szobra látható a →kassai dóm Ny-i oldalán az orgonakóruson Károly Róbert, Mátyás és Zsigmond között, a bpi Egyetemi tp-ban (Szt Márton-mellékkpna). - Sziénai Szt Katalin levelezett ~sal és anyjával, Erzsébettel is (357. levél). 88-**

Századok 1869:127. (Nagy Imre: Nagy L-nak 1368-iki kiadványa Bolgárországból, okl. ford-sal); 1892:139. (Pór Antal: ~ kir. követsége a szt-székhez Avignonba 1346 elején); 1893:1. (Pór Antal: János küküllei főesp., Nagy L. kir. történetírója 1349-1397); 1895:833. (Pór Antal: Ifjabb Erzsébet kirné, Nagy L. kir. felesége); 1896:73. (Zsatkovics Kálmán: Egy kis helyreigazítás), 168. (Pór Antal: Válasz Zsatkovics Kálmán helyreigazítására), 283. (Zsatkovics Kálmán: Viszontválasz...), 377. (Pór Antal: Végső válaszom); 1899:943. (Pór Antal: Nagy L. litvániai hadjárata); 1900:289. (Pór Antal: Nagy L. kir. szövetkezése IV. Károly cs. ellen 1362-ben), 577. (Thallóczy Lajos: Nagy L. és a bulgár bánság), 778. (Domanovszky Sándor-Vértesy Jenő: Nagy L. első hadjárata Velence ellen); 1901:1. (Baumgarten Ferenc: Forrástanulmányok Nagy L. és Velence viszonya tört-éhez), 581. (Pór Antal: Levél a szerk-höz), 778. (Marczali Henrik: Levél a szerk-höz); 1902:209. (Nagy L. kir. halálos betegsége), 579. (Győry Tibor: Nagy L. kir. halálos betegsége); 1905:119. (Tóth-Szabó Pál: Jászó a főkegyúri jog történetéhez), 374. (Pór Antal: Nagy L. kir. és a jászai konvent), 574. (Tóth-Szabó Pál: Nagy L. kir. és a jászai konvent [Válasz]); 1907:681. (Pór Antal: Anjouk és Wittelsbachok); 1908:573. (Uő: Nagy L. kir. építőmestere [Kőfaragó János mester]), 582. (Havass Rezső: Mitis Silvio dalmát történetíró műve Nagy L. kir-ról) - ~ nagy m. kir. mint közvetítő Au. és Aquiléja között 1360-1365. Bev. és a leveleket közli Zahn I. G. Bp., 1877. (Klny. Tört. Tár) - Csánki Dezső: Hazánk keresk. viszonyai ~ korában. Uo., 1880. - Huber Alfonz: Ludwig I. von Ungarn u. die ung. Vasallenländer. Wien, 1884.- Pór 1892. - Pallas VI:179. (†szept. 11.) - Pór Antal: Nagy L. litván hadjárata 1377-ben. Kolozsvár, 1899. (Klny. Erdélyi Múz.) - Fraknói Vilmos: Petrarca és Nagy L. Bp., 1900. (Ért-ek a tört-tud. köréből XIX. 2.) - Gaál Mózes: Nagy L. m. kir. tört. Uo., 1900. - Pór Antal: Nagy L., a halicsi érsség megalapítója. Uo., 1900. (Klny. Kat. Szle) - Fraknói 1902. - Küküllei János: Nagy L. viselt dolgairól. Ford. Dékáni Kálmán. Brassó, 1906. (Kk. krónikások) - Andor József: Nagy L. m. kir. (1326-1382). Regényes korrajz. Bp., 1908. - Gábor Gyula: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy L. alatt. Uo., 1908. - János minorita Nagy L-ról szóló krónikatöredéke. Ford. bev. és jegyz. Dékáni Kálmán. Uo., 1910. (Kk. krónikások 11.) - Fraknói Vilmos: Nagy L. házassági pol-ja. Uo., 1913. (Klny. B. Szle) - Gregorich Izidor: Társad. és művelődés Nagy L. életrajzaiban. Kolozsvár, 1915. - Dabrowski, Jan: Ostatnie lata Ludwika Wielkiego. Krakow, 1918. - Miskolczy, Stefano: Lodovico il Grande Angioino re d'Ungheria. Roma-Bp., 1926.- Cutolo, Alessandro: Sul mancato duello tra Luigi I. d'Angio, a Carlo III. di Durazzo. Napoli, 1928. - Monti Gennario, Maria: Nagy L. m. kir. törv-hozási intézkedései a nápolyi kirságban. Bp., 1929. (Klny. Tört. Szle) - Jakubovich Emil: Nagy L. kir. oxfordi kódexe. Uo., 1931. (Klny. M. Kv-szle) - Bánlaky József: I. (Nagy) L. korszaka 1342-1382. Uo., 1934. - Doberdói Breit József: A m. nemz. hadtört. VIII. r. Nagy L. korszaka (1342-1382). Uo., 1934. - Dercsényi Dezső: Ricordi di Luigi il Grande de Padova. Uo., 1940. (Klny. Corvina) - Dercsényi Dezső: Nagy L. kora. Uo., 1941. - Málnási Erzsébet: Nagy L. lengy. kirsága. Debrecen, 1943. - Kemény Lajos: Nagy L. kir. egyhpol-ja. Bp., 1962. (Dissz.) - Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában. Uo., 1982. - Ferdinandy Mihály: Orsz-ok úrnője. A m. Anjouk kora (1307-1387). Róma, 1985. - MÉL II:14. (†szept. 10.) - Végh 1990:69. (†szept. 11.)