Magyar Katolikus Lexikon > L > Lajos


Lajos, Batis Sáinz, Szt, Luis (San Miguel Mezquital, Zacatecas áll., Mexikó, 1870. szept. 13.-Chalchihuites, 1926. aug. 15.): plébános, vértanú. - A durangói érsség papjává sztelték, San Pedro Chalchihuites plnosa lett. Különös figyelmet fordított az ifjúság nevelésére. Miközben 3 munkatársával (Emmanuel Morales, Salvator Lara, David Roldán) a kivégzés helyére vezették, próbálta menteni a családos Emmanuelt, sikerültelenül, mindannyiukat lelőtték. - II. János Pál p. 24 társával együtt 2000. V. 21: avatta sztté. →mexikói vértanúk **

Lajos, Bertran, Szt, OP (Valencia, Spo., 1526. jan. 1.-Valencia, 1581. okt. 9.): hitszónok, misszionárius. - Városi jegyző apja gondos nevelést biztosított ~nak, aki egész fiatalon remeteségbe akart vonulni, de szülei végül megakadályozták ebben. 1544. VIII. 26: Valenciában lépett a r-be. 1547. X: pappá szent. Élete nagy részében, először 1553-55: noviciusmester. Az 1557-es pestis idején a betegeket ápolta és halottakat temetett. Beszédeinek olyan híre ment, hogy a szegyh. szűknek bizonyult, a szabadban kezdett prédikálni. 1562: misszion. Amerikában, az új-granadai Turbará, Palauto és Turbaco missziókban. Később Santa Marta egyhm-ben dolgozott, fölkeresett néhány Ny-indiai szg-et is. Az indiánok és a négerek iránti szeretete mindenütt eredményessé tette munkáját. 1569: alighogy kinevezték priornak Santa Fébe, visszahívták Spo-ba, ahol San Onofre priorja, 1575: Valenciában novicmester és prior. Mindig mezítláb járt, szigorú önmegtagadásban élt. Különleges kegyelmeket kapott, pl. a prófétálás ajándékát. Számos csodát tett. Élete utolsó két évét végigbetegeskedte. - V. Pál p. 1608: b-gá, X. Kelemen p. 1671: sztté avatta. 1690: Granada (Új-Kolumbia) védősztje lett. Ü: okt. 9. **

Schütz IV:47. - BS VIII:342. - NCE II:361.

Lajos, Grignion de Montfort, Mária, Szt (Montfort-la-Cane, Fro., 1673. jan. 31.-St-Laurent-sur-Sevre, Fro., 1716. ápr. 28.): népmisszionárius, rendalapító. - 18 gyermekes kisnemesi család 2. gyermeke. 1686: a rennes-i jezsuita koll. növendéke. 1695 tavaszán a párizsi St. Sulpice-szeminárium hallg-ja. 1700. VI. 5: pappá szent. 1701: Poitiers-ban kórházlelkész. 1703: megalapította a Bölcsesség Leányai betegápoló nővér kongr-t. 1704: Párizsban megismerte a Szentlélek Kongr-t, melynek mintájára 1713: megalapította a →Mária Társaságát. Széles körben misszionált. 1715: ingyenes népisk-kat alapított La Rochelle-ben. - A Mária-tiszteletről 1713: írt műve, melynek kz-át 1842: találták meg, nagy hatással volt a teol-okra is. 1888: b-gá, 1947: sztté avatták. - M. m-ul: Szűz Mária titka. Ford. Csávossy Elemér. Bp., 1926. (Korda kv-ek 11.) - A tökéletes Mária-tisztelet. Ford. uő. Rákospalota, 1939. (Lelki kultúra kv-ei 22.) (új kiad. Érd, 1992) - Szentolvasó. Ford. Fenyvessy Jeromos. Bp., 1944. - Mária által Jézushoz. ~ műveiből. Uo., 1996. **

LThK IV:1236. - BS VIII:357. - Kővári Károly: Mária apostola: Montforti Szt Lajos. Parma (Ohio, USA), 1977. (Példaképek századunknak 5.) - SzÉ 1988:238. - Windeatt, Mary Fabyan: Monforti Grignon Szt Lajos Mária. Ford. Kiss Mária Hortensia. Verőce, 1992.

új, olvasni

Lajos, Scrosoppi, Szt (Udine, Itália, 1804. aug. 4.-Udine, 1884. ápr. 3.): pap, rendalapító. - 1816-tól az udinei egyhm. szem-ban készült a papságra, 1827: szent föl. Két fivére is pap lett. ~ a 19. sz. eleji éhínségek, háborúk és pestisek hatására pusztuló Friuli tartomány leginkább rászoruló elesettjeinek gondozására szentelte életét. Más papokkal és fiatal tanárokkal szegény és elhagyott leányokat gyűjtött össze Udinéből és környékéről, és nevelte őket. Mindenét fölajánlotta e célra, és attól sem riadt vissza, hogy alamizsnát gyűjtsön. Leányai mind megtapasztalták, hogy rábízhatják magukat az isteni Gondviselésre, és közülük kilenc részvételével ~ 1837. II. 1: megalapította a Gondviselés Nővérei kongr-t, melyhez egyre többen csatlakoztak a legkülönbözőbb társad. rétegekből. 1846: ~ belépett Néri Szt Fülöp fiaihoz, az oratoriánusokhoz. Haláláig a Gondviselés Nővérei 12 házat nyitottak meg, ahogy előre meg is jósolta. Szegény, beteg, elhagyott leányokat gondoztak, de ~ felajánlotta lelki és anyagi segítségét a jóakaratú udineiek sok más kezdeményezéséhez is. Támogatta az Egyh. minden tevékenységét, és különös figyelmet fordított az udinei szem-ban tanuló kispapokra, főleg a szegényebbekre. Az olasz egység megterémtése idején (1866) az oratoriánusok rendje fölbomlott, ~ ettől kezdve haláláig minden erejével a Gondviselés Nővéreit szolgálta. **

Lajos, Toulouse-i, Szt, OFM (Brignoles, Provance, 1274. febr.-Brignoles, 1297. aug. 19.): püspök. - A későbbi nápolyi király, II. Anjou Károly második fia, V. István magyar király unokája. 1288-95: két testvérével együtt túsz III. Alfonz aragóniai kir. udvarában. A moncadai várban, 1289: Ciurana várában őrizték őket. 1293: Castile, Barcelona, majd ismét Ciurana a börtönük. Fogságukban ferencesek támogatták őket, s ~ban megérlelődött a papi hivatás. 1294: fölvette a tonzúrát, V. Celesztin p. X: kinevezte lyoni érs-ké, amit VIII. Bonifác p. 1295. IV: semmisnek nyilvánított. Martell Károly halálával ~ 1295: trónörökös lett. X: kiszabadult a fogságból, de Montpellier-ben be akart lépni a ferencesekhez, amit a rendfőnök, félve a kir. haragjától, nem engedélyezett. VIII. Bonifác p. karácsonykor Rómában szubdiákonussá szent. ~ Nápolyban lemondott a trónról testvére, Róbert javára. V. 19: pappá szent. Testét erősen sanyargatta. 1296. XII. 30: Toulouse pp-e, amit csak úgy fogadott el, ha ferences lehet. XII. 24: tett fogadalmat (a ferences ruhát azonban a pápa parancsára nyilvánosan nem viselhette). 1297. V: érkezett Toulouse-ba. Első útja Katalóniába vezetett, hogy békét teremtsen. Visszatérőben Brignoles-ban váratlanul megbetegedett, meghalt. A hagyomány szerint csak a halál akadályozta meg, hogy lemondjon ppségéről. - A marseilles-i ferences tp-ban temették el. B-gá avatását 1300: indították el, 1317: avatták szentté. V. Alfonz aragóniai kir. 1423: ereklyéit átvitette a valenciai katedrálisba. A szénhordók védősztje. Károly Róbert m. kir. (ur. 1308-42) Lippán ferences tp-ot és ktort épített a tiszt-ére. Ü: a rendben aug. 19. **

BS VIII:300. - SzÉ 1984:818. - Puskely 1994:231.

Lajos (14-15. sz.): megyéspüspök. - Ismeretlen rendű velencei priorból 1424. X. 13: nónai pp. Utóda Eubelnél 1436. II. 6: Velencei Natalis Carm. T.E.

Gams 1873:411. (26.) (1424. X. 13-1440 k. pp.) - Eubel I:370.

Lajos (15. sz.): fölszentelt püspök. - Mátyás kir. kérésére IV. Sixtus 1475: nevezte ki Matucsinai Gábor kalocsai érs. spp-ének. Ismeretlen, milyen c-re szent. 88

Érdújhelyi 1899:62.

Lajos, Granadai, OP (Granada, Spo., 1505.-Lisszabon, Port., 1588. dec. 31.): tartományfőnök, lelki író.- 1524: lépett a r-be. Sp. és port. rendi főisk-kon teol. tanár. 1554: megújította a Córdoba melletti Scala coeli ktort. 1557-72: a port. rtart. főnöke. 1564: teol. magiszter. - Szalézi Szt Ferenc a lelki élet íróinak fejedelmének nevezte. **

Lajos Balázs (Csíktaploca, Csík vm., 1894. aug. 28.-Csíkszereda, 1970. szept. 28.): pap, népmissziós. - A csíksomlyói gimn-ban éretts. Fil-t Gyulafehérvárt, teol-t a bpi KPI-ben tanult, 1918. VI. 11: Gyulafehérvárt pappá szent. 1912: és 1920: jelentkezett a JT-ba, de egészségi állapota megakadályozta fölvételét. 1918: Lupényban, 1919: Csatószegen és Petrozsényban kp., Radnalajosfalván, Óradnán, Feleken, Aranyosgyéresen, Csíkmadarason, Kézdikőváron, Madéfalván, Jobbágytelkén és Csíkmindszenten plnos. Szilveszter Sándor letartóztatása (1952 nyara) után 1954 elejéig →titkos ordinárius. 1968: nyugdíjazták. - M: Misszióskv. 1-2. köt. 1. Vezérkv. és rituale. 2. Vázlatok és anyag. Gálffy Sándorral. Nagyvárad, 1935. **

Szolg. 1971. 12:103. - Jakubinyi 2004:35.

Lajos Gyula (Villány, Baranya vm., 1877. ápr. 1.-Pécs, 1955. márc. 29.): kanonok. - A teol-t Pécsett, egyházzenei tanulmányait a regensburgi egyh. zeneisk-ban végezte. 1899: pappá szent., 1906: karnagyi képesítést szerzett. Sombereken, 1900: Baranyabánban, 1902: Tolnán kp. 1905: Pécsett kp. és a szegyh. zeneisk. prefektusa, 1917: ig-ja. 1937: a pécsi szegyh. plnosa, knk. 1912-től eszperantista, nemzetk. →eszperantó kongresszusokon többször celebrált szentmisét szentbeszéddel. 1928-36: a →Magyar Országos Katolikus Eszperantó Egyesület választmányi tagja, 1938-40: társelnöke. 88

Schem. Qu. 1914:238; 1948:30. - Kalotai 1934:397. - Molnár 1936:432.

Lajos Iván (Pécs, Baranya vm., 1906. febr. 3.-Tartaguki kórház, Karaganda, 1949. szept. 19.): jogász, minisztériumi osztálytanácsos. - Pécsett éretts., az Erzsébet Tudegy-en 1929: államtud-ból, 1930: jogból drált. 1930: a bécsi Coll. Hung-ban, 1931: belföldi ösztöndíjas, 1933. XI. 1: a pécsi tanker. tanügyi fogalmazója. Hazai legitimista politikusként 1939 tavaszán röpiratban bizonyította, hogy No. gazdaságának fokozatos kimerülése miatt ellenfelei nyerik meg a háborút. - A náci megszállás után 1944. III. 21: letartóztatták, III. 26: vonattal Bécsbe (a XXIII. ker. oberlanzendorfi átmenőtáborba) hurcolták. V. 5: Mauthausenbe vitték 52 m. társával együtt. VII: a tábor mosodájában dolgozott. 1945. VI: hazatért, a VKM osztálytanácsosa. A szovjet hatóságok 1946. VI. 18: letartóztatták, a SZU-ba hurcolták, 1947. VI. 14: kémkedés, az angolokkal való együttműködés vádjával bíróságuk 15 é. javító-nevelő munkatáborra ítélte, a Gulagon halt meg. Moszkvában 1997. XII. 19: rehabilitálták. - Cikkei: Háborús Felelősség (1930. I: Utolsó kísérlet a monarchia megmentésére), Vita Academica (1933. III: A királykérdés és a nagyhatalmak). - M: No. háborús esélyei a ném. szakirod. tükrében. Pécs, 1939. ([cáfolata: Csikós Nagy Béla: A faj és a gazd. viszonya az új ném. gazd-elméleti irod-ban. Bp., 1940], a pécsi ügyészség lefoglalta; több [7?] kiadást ért, Buenos Airesben is megjelent). 88

Ker. m. közél. alm. I:583. (elégtelen könyvészeti adatokkal) - Gulyás XVII:882. - Rózsás 2000:216. - Múltunk 2001:1. sz. (Szita Szabolcs: A Gestapo Mo-on a ném. megszállás után)