Magyar Katolikus Lexikon > K > konciliarizmus


konciliarizmus (a lat. concilium, 'zsinat' szóból): egyházkép, mely szerint az Egyház legfőbb hatalmi szerve az →egyetemes zsinat, s neki a pápa is alá van vetve (→bázeli zsinat, →egyházjog története, →febronianizmus, →konstanzi zsinat, →pisai zsinat). - A tört-ben az éppen érvényesülő egyháztan és a konkrét problémák függvényében különféle formákat öltött. Legélesebb és téves formája az egyetemes zsinatot tekinti az Egyh. tévedhetetlen állandó képviselőjének; mérsékelt változata rendkívüli esetek megoldási fórumának tekinti a zsinatot. - Kialakulásában szerepe volt az Egyh. korai időszakában született zsin. hagyománynak, a pápa föllebbezésének a zsin-hoz, pápák letételének. Jelentős szerepük volt az egyházjogászoknak is, akik egyrészt a „pápa fölött senki sem ítélkezhet, csak ha eretnekségbe tévedt” kánonjogi elvre, másrészt az „ami mindenkit érint, arról mindenki mondjon véleményt” római jogi elvre támaszkodtak. Az →invesztitúra-harc, a →nyugati egyházszakadás (1378-1417), valamint a pápaság és a világi hatalom küzdelmei is kedveztek a ~ bontakozásának, mert fejedelmek föllebbeztek zsin-hoz p. döntések ellen. - V. Márton (1418) és II. Pius (1460) p-k betiltották a zsin-hoz való föllebbezést, s a ~ a 16. sz: visszaszorult. Később a →gallikanizmusban és a →janzenizmusban bukkant föl. A pápai →tévedhetetlenség dogmája a ~ ellen is irányult. **

LThK 1993. VI:349.