Magyar Katolikus Lexikon > K > keresztnév


keresztnév (lat. nomen baptismale, cognomen): tág értelemben (napjainkban) a családot jelző →vezetéknév mellett az egyént jelző személynév (→névadás); szoros értelemben a →keresztség szentségében kapott →név. Ker-ek az utóbbi értelemben használják. A kat. hagyomány szerint a ~ a →védőszentnek a neve, aki a keresztelendőnek égi oltalmazója és példaképe lesz. - A Szentírásban. Az ÓSz-ben →Ábrahám, →Sára, →Izrael Jahvétól, az ÚSz-ben Péter ap. (Kéfa) Jézustól kapott új nevet. - A →katekumenok nagyböjt elején megkapták a ~et, e néven vették őket jegyzékbe, annak analógiájára, hogy a gazda új rabszolgájának új nevet szokott adni. Az egyh. első sz-aiban ~ként ósz-i szentek (próféták, Erzsébet, Anna, úsz-i →előkép-személyek), József és Mária, István diákonus, továbbá a ker. ünnepek (Natalis, Epiphanius, Paschasius, Annuntiata), erények (Sophia, Fides, Spes, Caritas) és az istenkapcsolat (Theodorosz, Theophilosz, Chrisztoforosz, Quodvultdeus) neveit adták. Később az egyh. vértanúinak és szentjeinek nevei közül választottak, de Mária, József, Anna, Erzsébet és az ap-ok neve (főként János) szinte minden nagycsaládban előfordult. Országonként a hazai szentek nevei gyakoribbak voltak, így Mo-on István, Imre, László, Gizella, Erzsébet, Margit. Egy-egy szenttéavatás után szívesen választották ~nek a szenttéavatott nevét (pl. a 20. sz. első felében Lisieux-i Szt Teréz, a sz. közepétől Árpádházi Szt Margit). Nagyobb tiszteletet és szeretetet kiérdemelt kir-ok és kirnők ker. nevei is gyakori ~ek voltak (Szt Zita IV. Károly felesége révén). - No-ban a 14. sz: kezdtek több ~et adni. Az erdélyi →unitáriusok és a →kálvinisták a kat. szokások ellenében egy ideig csak ósz-i neveket adtak ~ként (Mózes, Ábel, Áron). - A hatályos egyhjog annyit ír elő, hogy a ~ ne ellenkezzék a keresztény érzülettel. Gyermek keresztelése esetén a ~ megválasztása a szülők, s őket segítve a keresztszülők és a plnos feladata (855.k.). Felnőtt keresztelendő maga dönthet ~éről. - A ~vel rokon jellegű a bérmanév, szerzetesnév, a pápa →névcseréje, tp-ok titulusa. A →harangszenteléssel a harangok is ~et kapnak. **

Erdő 1991:340. - KEK 2156-59.