🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > Ábrahám
következő 🡲

Ábrahám, Ábrám: pátriárka, több szemita nép, elsősorban az izraeliták ősatyja. - Az Ábrám név vsz. az Abirám, 'az atya fölséges' szóval függ össze. Az ~ név Isten ígéretéből ered: „~ legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek”. (Ter 17,1-8). - ~ azon félnomádok közül való volt, akik Kr. e. 2000-1700 vándoroltak a Szír-arab-sivatagból és Mezopotámiából Szíriába és Kánaánba. Az egyik hagyomány szerint Háránból származott (12,4; 24,4 skk.; Józs 24,2), a másik szerint a káldeai Urból (Neh 9,7; Jud 5,6); ez utóbbiban Terah fia (Ter 11,27). A 14,13 héb-nek mondja, azaz →Héber utódjának (11,16), de nagyobb a tört. valószínűsége annak, hogy a habiru népcsoporthoz tartozott, bár nemzetsége csak részben esik egybe e népcsop. tagjaival. Öccsétől, Náhortól az arámok származtak (22,20-24), ~ és Hágár fiától, Izmaeltől pedig az izmaeliták (21,18-21; 25,12-18); Sárától született fiának, Izsáknak, ill. unokájának Jákobnak (Izraelnek) utódai az izraeliták; Ketura révén különféle É-i és D-i szemita törzsekkel került rokonságba (25,1-4); unokaöccse, Lót a →moábitáknak lett az őse (19,36-38). - Kánaánba költözésének elsősorban vallási indítékai voltak (Júd 5,9); a Ter 12,1 skk. Isten parancsára vezeti vissza. Engedelmes hite jutalmaként ígéretet kapott, hogy benne áldást nyer a föld minden népe. Felesége, Sára gyermektelen volt; szolgálójától, Hágártól született Izmael, az izmaeliták ősatyja. Öreg korában kapta Sárától az ígéret gyermekét, Izsákot, s mivel hallgatott az Úr szavára, és hajlandó lett volna feláldozni egyszülött fiát, újra megkapta az eljövendő üdvösség ígéretét (Ter 22). - Kánaánban ~ főleg Szichemben, Bételben, Hebronban és Beersebában tartózkodott; a hagyomány szerint elköltözött még Egyiptomba is (12,10-13). Jahve egész Kánaánt neki ígérte, és szövetséget kötött vele; ennek jele a körülmetélés. Hite és bizalma megigazulására szolgált (15,6; 1Mak 2,52; Gal 3,6). Az Amráfellel szövetséges királyok elleni harc közben találkozott Sálem kir-ával, →Melkizedekkel (Ter 14). ~ 175 éves korában halt meg, és Mamrétól K-re, a machpelai barlangban temették el. - ~ már a legrégibb hagyományban is úgy szerepel, mint aki áldás lesz (12,2-3), és jelentősége egyre fokozódott: Jahve ~ Istene (26,24; 1Kir 18,36; Zsolt 47,10; 2Krón 30,6; Mt 22,32); ~ Jahve barátja (Iz 41,8; 2Krón 20,7; Dán 3,35; Jak 2,23), Jahve szolgája (Zsolt 105,6), nincs, aki dicsőségben versenyezhet vele (Sir 44,19-73). Az ígéreteket először ő kapja (Kiv 2,24; MTörv 1,8; 2Kir 13,23). Az izr-k ugyan sehol nem szerepelnek ~ fiaiként (mert hisz Izrael fiai), de Izr. ~ ivadéka (Iz 41,8; Jer 33,26) v. egyszerűen maga ~ (Mik 7,20; Ez 33,24), ~ pedig atyja Izr-nek (Iz 51,2), atyja a hívőknek (Róm 4,12). Innen érthető, hogy a későbbi zsidóság körében legendák fonódtak személye köré, csodákat tulajdonítottak neki, Hebronban még ma is fölkeresik a zarándokok állítólagos sírját. Mivel ~ volt az ígéretek hordozója, a zsidók Ábrahám atyánknak nevezték (Jn 8,53.56; Róm 4,1; ApCsel 7,2); s mint ~ utódai ~ igaz voltában bízva várták az Isten országát. Jézus elismerte ~ gyermekeinek jogait (Lk 19,9), de elbizakodottságukkal már Ker. Szt János is szembefordult: e kövekből is tud az Isten ~nak fiakat támasztani (Mt 3,9). Szt Pál határozottan tanította, hogy a testi leszármazás nem jogosít fel az üdvösségre, ill. az üdvösség kisajátítására; az ~ nak adott ígéretnek ui. azok az igazi letéteményesei, ill. örökösei, akik a hitben gyermekei ~nak (Róm 4,9-12; 9,6-8; Gal 3,6), ahogy maga Pál is bensőleg volt zsidó, nem betű szerint, hanem lélek szerint (Róm 2,29). - Életének fontos eseményei (elindulása atyái földjéről idegenbe, unokaöccsével, Lóttal való vitája, találkozása Melkizedekkel, a szövetség és a körülmetélés, a mamréi jelenés, Hágár elűzése, Izsák feláldozása) üdvtört-i jelentőségűek, előképek. - A ker. műv. ~ot ősz öregként ábrázolta, mint önálló alakot, ill. a próf-k v. Krisztus elődeinek sorában. Gyakori élete egyes jeleneteinek ábrázolása is. A fr. katedrálisok (Chartres, Reims, Amiens, Senlis) és a firenzei dóm harangtornyának (Donatello és Nanni di Banco, 1421) szobrai közt áldozati késsel, egy kossal és a kis Izsákkal ábrázolták. Tipológiai tartalmuk miatt a kk. óta megjelenítik ~ életének következő jeleneteit: ~ és →Melkizedek. Legrégibb ábrázolása a róm. S. Maria Maggiore-baz. mozaikjain; A 3 angyal látogatása ~nál. Rendszerint ~ üdvözli a 3 fehér ruhás vendéget, v. megvendégeli őket. E jelenetek a K-i egyh. műv-ében a →képrombolás után a Szentháromság legfontosabb jelképévé lettek. Az orosz ikonok mellékalakként a sátor ajtaján kitekintő Sárát (a ravennai S. Vitale mozaikján is látható, 6. sz.) és a borjút ölő szolgát is ábrázolják. A. Rubljov híres Szentháromság-képén (15. sz. eleje, Moszkva, Tretyakov képtár) a vendégséget a 3 isteni személyre vonta össze. Az étkezést megelőző lábmosást az utolsó vacsorai lábmosás előképeként is ábrázolták (az assisi felső baz. üvegablaka, 13. sz.); Izsák föláldozása. Már az óker. katakombafestészetben (Róma, Priscilla-katakomba, 2. sz.) és a szarkofágplasztikában a megváltás előképe: miként Izsákot, úgy az elhunytat is megmenti Isten a haláltól. A 4. sz. közepétől Krisztus kenszthalálának és az Euch-nak jelképét látták benne (Ravenna, 5. Vitale mozaikja, 6. sz.). A kk. tipológiában is a keresztre feszítés gyakori előképe. Külön szokták ábrázolni az áldozati tűzhöz szükséges fát vivő Izsákot, mint a keresztjét hordozó Krisztus előképét. - ~ tört-éből a 17-18. sz. festészetében önállóan ábrázolták a köv. jeleneteket: házanépével és állataival Kánaán felé vonul (Ter 12); ~ és Sára visszatérnek Egyiptomból; ~ elválik Lóttól; ~nak meg kellene számlálnia a csillagokat (freskók a vatikáni loggiákban); a gyermektelen Sára Hágárt ~nak adja; ~ és Sára Abimelek előtt (Ter 20); Hágár elűzése (Rembrandt és tanítványai); Isten megmenti Hágárt és Izmaelt a pusztában; ~ eltemeti Sárát; Eliezer feleségül kéri Rebekát Izsák számára; Rebeka és Eliezer a kútnál. →Ábrahám kebele. - ~ áldozata a m. népi hímzés témája is lett. A 16. sz-tól a rececsipke lepedőszéleken is kedvelték. A székely párnavégeken az áldozathoz nem tartozó motívumok is megjelentek (virág, állatok). A 18-19. sz: olykor csak nehezen fölismerhető, puszta díszítőelem. **

Sachs 1980:15. - BL:8. - MNL I:23.

Ábrahám, Bodrog vm.: föltételezett ciszterci apátság a kalocsai egyhm-ben. - Királyi adományozás alapján címét viselte: 1719: Barbacsy Ferenc váradi knk., 1740: Patachich Ádám br. verbováci plnos, 1765: Koleda György esztergomi, 1768: Filó János szepesi, 1836: Barkóczy László egri, 1837: Farkas Imre székesfehérvári, 1851: Maurer György székesfehérvári knk., 1860: Tagluber Ferenc, 1884: Minar Mihály, 1897: Vojnits Dániel bajai plnos. **

Péterffy II:274. - LBE:21.

Ábrahám, v. Pozsony vm. (Abrahám, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. nagyszombati esp. ker-ében. - 1904: alapították. Tp-át 1782: Szt Ábrahám pátriárka tiszt-ére sztelték. Anyakönyvei 1907-től. Anyanyelve szl. **

Schem. Strig. 1917:209.

Ábrahám, Tolna vm.: ciszterci monostor. - 1260: Mojs somogyi comes kirnői tárnokmester engedélyt kapott IV. Bélától, hogy birtokokat adjon egy alapítandó monostornak. Mojs nádorsága idején, 1270: népesítették be az ~i monostort a →pilisi apátságból. 1280: Monasterium de villa Abraham. Az alapításban testvére, Sándor és a Dárói család 2 tagja is részt vett. 1345: a kegyúri jogot Mojs utódai egészen a Dárói család 3 tagjára ruházták, és amikor azok utódai kihaltak, II. Lajos 1524: Werbőczy Istvánnak adta a közeli Dáró várral együtt. A monostor helye a mai Dombóvár ter-én, az egykori Eszterházy-magtár közelében kereshető. Birtokai ÉK-re a Kapos völgyében, Iregszemcse és Bogyiszló környékén és Somogyban feküdtek. Legkésőbb 1543: elnéptelenedett. Több okl-ét az esztergomi kápt. magánlevéltára őrzi. - Apátjai: 1324: Joannes, 1347-67: Petrus, 1378-84: Joannes, 1411: Laurentius, 1453-56: Petrus, 1496: Andreas, 1511: Philippus. - Az ~i Bold. Szűz Máriáról nev. apát címet viselte 1946.XII.12: Erdélyi Gyula ppi titkár. H.F.

LBE:20. - Gerecze II:889. - Csánki III:413. - Schem. Cist. 1942:177. - Hervay 1984:47.

Ábrahám, Szt (6. sz.): Efezus püspöke 542 vagy 553 után. - Előbb szerz. és 2 ktor alapítója Konstantinápolyban és Jeruzsálemben. 2 homíliája maradt ránk: Hypapantéra (febr. 2.) és Gyümölcsoltó Boldogasszonyra (márc. 25.). Ő a legrégibb tanúja ez utóbbi ünnepnek, amelyet a karácsony előtti vasárnapon tartott régi Mária-ünnep helyett vezettek be. - Ü: okt. 28. **

LThK I:62.

Ábrahám Ambrus Andor (Tusnád, Csík vm., 1893. nov. 20.-Szeged, 1989. jan.): állattanász, egyetemi tanár. - A gimn-ot Csíksomlyón végezte, 1913: Csíkszeredán éretts., és belépett a jászói prem. rendbe, ahol teol-t tanult. 1915: a bpi egy. termrajz-földr. szakos hallg-ja, 1917: Kassán pappá szent. IX. 1: a bpi egy-en az ált. állattani-összehasonlító bonc- és szövettani int. tanárs-e, 1918: első tanárs-e. 1919: termrajz-földr. szakos középisk. tanári, 1922: dri okl-et szerzett. 1919: adjunktus, 1926: a gerincesek szövettana tárgykör m. tanára a bpi egy-en, ahol gyógyszerészeti állattant és állatrendszertant is előadott. 1934. VIII: a szegedi Áll. Polg. Isk. Tanárképző állattan-tanára, állattani int-ének és gyűjteményének megalapítója; 1938. VIII: a főisk. ig-ja. 1940. XI-1967. VIII. 1: nyugdíjazásáig a szegedi egy. ált. állattani és biológiai tanszékének vez-je. 1967: a p. egyh. kötelmei alól fölmentette. - 1930: a SZIA IV. szako., 1945. V. 30: az MTA l., 1960. IV. 14: r. tagjává választotta. Kutatásait 292 dolgozatban foglalta össze, melyek főként ang-ul és ném-ül jelentek meg. - Társszerk. 1942-43: az Acta Univ. Szegediensis-nek, szerk. 1950: A Szegedi Tudegy. Biol. Int-ének Évkv-ét, 1952: a M. Tudegy-ek Biol. Int-einek Évkv-ét (Bp.), társszerk. 1955: az Acta Biologicanak. - M: Az állati szervezet őrei a környezetben. Bp., 1931. - Újabb adatok az elefántormány idegvégszerveinek ismeretéhez. Uo., 1934. - Anyanyelv és nemzetvédelem. Szeged, 1940. - Hódolattal emlékezünk. Uo., 1940. - Székelyföldi fürdők. Uo., 1942. - Bevezetés az állatok szervezettanába. Egy. jegyz. Uo., 1950. - Anatómia élettan, egészségtan. Többekkel. Uo., 1958. - Die mikroskopische Innervation des Herzens u. d. Blutgefässe von Vertebraten. Uo., 1964. - Összehasonlító állatszervezettan. 1-2. köt. Uo., 1964. - Microscopic innervation of the heart and blood vessels in vertebrates, including men. Oxford, 1969. - Anatómia. Élettan. Bende Sándorral és Megyeri Jánossal. Bp., 1971. - Iconography of sensory nerve endings. Transl. Tibor Bodor. Uo., 1981. T.E.

M. társad. lex. Bp., 1930:5. - SZIA tagajánl. Uo., 1930. - KL I:4. - Gulyás I:29. (x nov. 30.!) - Szegedi egy. alm. 1971:121. Arck. - MTA tagjai 1975:407. - M. Nemz. 1983.XI.19. (A. A. akadémikus 90. é.) - Tiszatáj 1984:6. (Életr. és Vekerdi László beszélgetése Á. A-sal). Arck.


Ábrahám Anna Noémi, KN (Szeged, Csongrád vm., 1918. máj. 29.–Bp., 1984. ápr. 29.): szerzetesnő. – A polg. isk. elvégzése után 1942. VI. 1: Zsámbékon lépett a kongr-ba, fog-át uo. 1948. VII. 31: tette. Léván, Szőnyben, a bpi Fasori Szanatóriumban betegápoló. 1949: Bp-Városmajorban sekrestyés. – A szétszóratás után 1950 őszétől a János Kórházban, majd a Szabadsághegyi Gyermekotthonban betegápoló. 1977: nyugdíjazták. r.k.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.