Magyar Katolikus Lexikon > K > kard


kard: hosszú vágó- és szúrófegyver. - Egyszerű formája a kőkorban is ismert. Szélesebb pengéjű változata a →pallos. - 1. A Szentírásban Izr. fiai a keskeny, hosszú és legtöbbször kétélű ~ot és a rövid, háromélű →tőrt használták (a héb-ben mindkettőre a hereb szó utal). Olykor mindkettő markolatát művészien kimunkálták. Pengéje lehetett egyenes v. görbe; idővel a görbe dísz~, ill. uralkodói jelvény lett. A tőrt az övben, a ~ot hüvelyben viselték. →Lachisban találtak egy felirattal ellátott ~ot, melyet Izr. fiai közül használt valaki; →Urból arany~ is ismert. - Jelképes értelemben a ~ →száj, mely 'falhat', azaz pusztíthat (vö. Józs 10,28: a héb. eredetiben; a m. ford-ban rendszerint a ~élre hány fejezi ki). Jahve ~ja jóllakik az ellenséggel és megrészegül vérüktől (Jer 46,10). Az →élet fájához vezető utat a →bűnbeesés után →tüzes kard, lángpallos zárta el az ember elől (vö. Ter 3,24). A próf-knál gyakori Jahve ~ja kifejezés Isten Igéjének is szinonimája. A ~ jelképe a háborúnak, kísérői a pestis és a vadállat (vö. Lev 26,25). A végső idők leszámolásaira vonatkozó felszólítás: „öntsetek ~ot az ekevasból” (Jo 4,10) az evang. fényében már átvitt értelemben, a →jó és rossz harcára értelmezhető. Az üdvösség idején, a messiási korban semmiféle harcra nem lesz már szükség, ennek jeleként ekevasat kovácsolnak majd a ~ból (Iz 2,4; Mik 4,3). - Az ÚSz-ben a ~ mint tényleges fegyver szerepel →Jézus elfogatásakor (~dal és dorongokkal fölfegyverzett csapat: Mk 14,43); Jakab ap. kivégzésekor (ApCsel 12,2). Egyébként mivel Isten országa nem fegyverek által valósul meg (vö. Jn 18,36), ezért aki ~ot ragad, ~ által vész el (Mt 26,52). A ~ csak a földi életet képes elvenni, Jézustól nem tud elszakítani (vö. Róm 8,35). - A ~ átvitt értelemben az üdvösség fegyvere: a lélek ~ja (vö. Ef 6,17). Erre kell szert tennie az embernek a szorongatások közeledtével (Lk 22,36). - Amennyiben a ker. élet harc a jóban való megmaradásért, a gonosz legyőzéséért, annyiban a ~ ennek a harcnak az eszköze (→két kard). Maga Jézus mondja, hogy ~ot (és tüzet) hozott a földre (vö. Mt 10,34): e ~ elvágja a természetes kapcsolatokat (apa, fiú, anya, lánya) is, ha azok az üdvösség akadályai. Isten Igéje, szava minden ~nál élesebb. A Jel-ben a hegyes és kétélű ~ Isten Igéje, mely az „Emberfiához hasonló”, az „első és utolsó” szájából tör elő (1,16), aki nem tart bűnbánatot, azzal harcba száll a száj ~jával (2,16), lesújt a nemzetekre (19,15). - 2. Ikgr. A műv. ábrázolásokon a ~ a bátorság, az erő, a harc, a hatalom, a vtság, a mértéktartás és a büntető igazságosság, az éles ~ a finom megkülönböztetés szimbóluma. Dürer fametszetei (1498) a Jel 1,16; 2,16 illusztrációi. Az →utolsó ítélet-képeken a ~ olykor →liliommal együtt fordul elő. Az ap-ok képein Isten igéjének jele (Zsid 4,12). A Mária szívét átjáró 7 ~ a →Fájdalmas Anya attrib-a, Mária 7 fájdalmának jelképe. A →szenvedés eszközeivel együtt is ábrázolták. A ~ az →igazságosság, hüvelybe dugva a →mértékletesség attrib-a. Fontos szerepe van az →Ádám és Éva kiűzetése a Paradicsomból, →Dávid, →Judit, Jézus elfogatása ábrázolásokon. - Ált. a ~dal kivégzett vt-k, katona- és uralkodószentek attrib-a: Szt Adorján pp., Római Szt Ágnes, Szt Antonin, Apollinaris pp., Szt Augusta, Szt Bávó, Szt Bonifác (~dal átdöfött kv., mert a halálos csapást a Szentírással próbálta fölfogni), Szt Ciprián, Szt Crispinus és Crispinianus, Szt Dorottya, Szt Eduard kir. (†1066), Szt Eufémia, Szt Evaristus p., Szt Fábián p., Szt Faustinus és Jovita, Szt Felicitas, Szt III. Ferdinánd, Szt Fókász, Szt Gereon, Szt Gervasius, Szt György, Szt I. István p., Szt István kir., id. Szt Jakab ap., Szahaguni Szt János, Szt Jenő vt., Szt Júdás Tádé, Nagy Károly, Alexandriai Szt Katalin, Szt Kilián, Szt Kornél p., Szt László kir., Szirakúzai Szt Luca (~ot döftek a torkába), Szt Mihály főangyal, Szt Miksa, Mürai Szt Miklós, Szt Pál ap. (~ és kv.), Szt I. Pius p., Szt Placidius, Szt Polikárp, Szt I. Sándor p., Szt II. Sixtus p., Szt Szaniszló pp., Szt Tamás ap., Becket Szt Tamás. - A lángoló ~ Ádám és Éva kiűzetése után a Paradicsom kapuját őrző angyal, ill. Illés próf. attrib-a. D.K.

BL:930. - Sachs 1980:309. - KML 1986:164. - Kirschbaum II:136. - Lipffert 1976:137.