Magyar Katolikus Lexikon > J > Judit


Judit (héb. 'júdeai nő, zsidó nő'): az Ószövetség két nőalakja: 1. Ézsau 2 hettita felesége közül az egyik (Ter 26,34). - 2. →Judit könyvének főszereplője. Az asszír →Holofernesz lefejezésével megmentette Betulia városát az ostromlóktól. - Az egyházatyák ~ot, a népét megmentő asszonyt tisztasága és bátorsága miatt a kígyótipró Bold. Szűz Mária előképének tekintették. - Ikgr. Önálló alakként a kk. monumentális műv-ében kezdték ábrázolni. →Sába királynője mellett az Egyh. jelképe (Chartres, katedrális, É-i kapu). Gyakran ábrázolták →Jáellal és →Eszterrel is, a →kilenc hősnő sorában az ÓSz képviselői. Legrégibb jelenetszerű ábrázolása Betuliába való visszatérését mutatja be (Róma, S. Maria Antiqua, mozaik); egy ciklustöredék Vercelliben maradt meg (S. Maria Maggiore, padlómozaik, 1040 k.). A kk-ban a könyvfest-ben találhatók ábrázolásai (Hortus deliciarum). A firenzei kora reneszánsz műv-ben a köv. jelenetek láthatók: ~ levágja Holofernesz fejét; átadja a főt a szolgálójának (A. Mantegna, Dublin, Nemz. Galéria, 1490); visszatér Betuliába (S. Botticelli, Firenze, Uffizi, 1470; D. Ghirlandaio, Berlin, Képtár, 1488). Ábrázolták mint hősnőt karddal és Holofernesz levágott fejével a kezében v. a lábánál (L. Ghiberti, Paradicsom-kapu, Firenze, baptisztérium, 1425-52; Giorgione, Szentpétervár, Ermitázs, 1500 k.; Donatello, bronzcsoport, Firenze, 1455). A 16-17. sz. fest-ének kedvelt témája volt a visszatérő ~, amint a népnek bemutatja Holofernesz fejét. - F. A. Maulbertsch freskója (Székesfehérvár, Kármelhegyi Boldogasszony-tp., 1767) Mária előképeként ábrázolja. T.I.

Journal Warburg 1937/38. (Wind, E.: Donatello's Judith: A Symbol of „Sanctimonia”) - Kirschbaum II:454. - Sachs 1980:202. - BL:904.  

új

Judit (957-1025): magyar hercegnő. - Géza nagyfejedelem (ur. 972-997) és →Sarolt elsőszülött leánya. Szülei kb. 16 é. korában 983: férjhez adták I. (Merész) Boleszláv lengy. hg-hez (992: fejed., 1025: koronázott kir.), miután az az első feleségét, a meisseni Reidag őrgr. leányát elkergette. 4 é. házasság után 987: Boleszláv ~ot is elűzte. ~ gyermekével, Beszprymmel [Veszprém] együtt hazatért szüleihez. Fia a nagyfejedelmi, ill. kir. udvarban nevelkedett; néhány kutató véleménye szerint Géza nagyfejed. ~ számára alapította a veszprémi zárdát. Do.J.

Wertner 1891-92. - Pauler I-II. - Révai I:62.

új

Judit (Ravenna vidéke, Itália, 1047-1101): császári hercegleány, magyar és lengyel királyné. - III. (Száli) Henrik ném. cs. (ur. 1039-56) és Poitoni Ágnes leánya. Miután III. Henrik egy évtizeden át fenyegette hazánk függetlenségét, 1053: Triburban kibékült I. András (ur. 1046-60) m. kir-lyal. A béke föltételeként a 4 és fél éves Salamont (I. András és Anasztázia idősebb fiát) 1058: királlyá koronázva eljegyezték a 10-11 éves ~tal. Az eljegyzést ~ 1056: meghalt apja helyett 8 évesen cs-rá tett öccse, IV. Henrik (ur. 1056-1105) végezte már el, így a két család közötti ellenségeskedést 1058: házassági kapcsolat zárta le. I. András és I. Béla (ur. 1060-63) trónviszálya (1059-60) idején I. András családja ~ öccsénél, IV. Henrik cs-nál talált menedéket: 3 é. száműzöttként Melk várában éltek. I. Béla halála után Béla fiaival szemben ném. fegyveres segítséggel a megkoronázott, de még gyermek Salamon került a trónra (ur. 1063-74). 1063: a 10 é. Salamon és a 15 é. ~ esküvője után ~ot m. kirnévá koronázták. Férje uralkodásának 11 é. I. Béla fiaival folytatott belharcokban telt el. A még gyermek kir. legfőbb tanácsadója anyja, Anasztázia és neje, ~ volt, aki főleg gazd. ügyekben játszott vezető szerepet. Ő állt minden pénzügyi reform élén; a pénzérméket ném. mintára verette. Öccse, IV. Henrik cs. a trónviszályban sógorát támogatta, de Salamon hiába ajánlotta föl hűbérül a trónviszályban elvesztett orsz-ot, a cs. ~ot  magával vive kivonult az országból. I. Béla fiai, I. Géza (ur. 1074-77) és I. (Szt) László (ur. 1077-95) 1074-84: fogságban tartották Salamont Visegrád várában, ahonnan kiszabadulván Regensburgban fölkereste ~ot, aki azonban nem fogadta el férjének és nem volt hajlandó követni a száműzetésben. Salamon halála (Póla, 1087) után 1088: ~ I. Ulászló lengy. kir. (ur. 1079-1102) felesége lett, gyermektelenül halt meg. Do.J.

Wertner 1891-92. - Pauler I-II.