Magyar Katolikus Lexikon > K > karaik


karaik, karay (a héber-arámi qara', 'olvas, hangosan olvas' szóból): a →karaiták egyik népcsoportja, mely a törökség északnyugati, kipcsak ágához (baskír, karakalpak, karacsáj-balkár, kazak, kirgiz, krími tatár, volgai, szibériai tatár, komük, nogaj) tartozik. - Magukat karaynak (t.sz. karaylar) nevezik, ami a héber-arámi qara' ige jelenidejű melléknévi igenevéből vezethető le, s 'olvasó'-t, azaz Biblia-olvasót jelent. A tud. irod-ban qaráim (héb.), karait, karaita, karayim (tör.) néven is ismertek. - Irányzatuk bizonyos összefüggést mutat a →szadduceusok tanításával. Magukat (nem bizonyítottan) azon kazárok (→kabarok) leszármazottainak tekintik, akik a terjeszkedő →iszlám, ill. a befolyásra törekvő Bizánc ker. vallása helyett fölvették a zsidó hitet. - A K-i ~ a Krím-fszg-en (Jevpatorija, Bahcsiszaráj, Feodoszija), Kijevben, Moszkvában, Harkovban és Odesszában élnek. A Ny-i ~ a litvániai Trakaiban, Vilniusban, ill. Panevežys környékén, továbbá Lengyo-ban Varsóban, Gdanskban, Wroclawban és Opoléban, D-i szórványaik az ukrajnai Luck és Halics városokban. Kb. 200 fő Romániában is él. - Nyelvük a m. tört-ből ismert, már kihalt kunokéhoz és besenyőkéhez hasonló, a ma élő török nyelvek közül a karacsaj-balkárhoz, a kamükhöz, ill. a krími tatárhoz áll közel. Ez utóbbi nyelvileg magába olvasztotta a ~at. A karay nyelvre erős hatást gyakoroltak és gyakorolnak a szláv (or., ukrán, litván, lengy.) nyelvek. Arab és perzsa jövevényszavak is találhatók nyelvükben. A karayt korábban héb. írással, a szovjet időszakban cirill betűkkel rögzítették. A litvániai, galíciai és krími ~ lat. írást használnak. 2000: a ~ 6000 fős közösségének ötöde beszéli anyanyelvét. Nyelvemlékeik jelentős részét a 18-19. sz: készült bibliaford-ok teszik ki. F.I.T.

A világ nyelvei. Szerk. Fodor István. Bp., 1999. - Pritsak, O.: Das Karaimische. Wiesbaden, 1959. (Philologiae Turcicae Fundamenta 1.) - Zajaczkowski, A.: Die Karamische Literatur. Uo., 1964. (Uaz 2.) - Kakuk Zsuzsa: A karaim nyelv. I. Bevezetés. Bp., 1976; II. Szövegek. Uo., 1980. (Mai török nyelvek) - Keletkutatás 1992. ősz (Hazai György: A tör. népek és nyelvek ma)